Zoli értékelője

2019.03.16

Család:

Lassacskán sikerül visszakerülni abba a lelki/nyugalmi állapotba, ahogy otthonról érkeztünk. A lakásunkat otthonnak tekintjük, belaktuk. Mindenkinek megvannak a saját zugai, ahol jól érzi magát.

Az alkalmazotti léttel együtt beköszöntött az anyagi biztonság a család életében. Most már tudjuk tervezni az életünket, igaz, hogy csak egyedül dolgozom, de a szociális jutattásokkal együtt jól boldogulunk, sőt még félre is tudunk tenni.

Túl vagyunk a gyerekekkel, lakással, Lili dolgaival kapcsolatos ügyintézős, pörgős időszakon, most már kevesebbet kell hivatalokba járnom. 

Hiányzik az otthoniak segítsége, most hogy már anyagilag nem okoz gondot egy-egy látogatás finanszírozása, reméljük, hogy többször láthatjuk vendégül az otthoniakat. Mama gyors gyógyulásában is bízunk, mert nagyon hiányzik nekünk. 

Bence: Az első iskolai évet követően ebben az évben már nagyon jól elsajátította a német nyelvet. A mindennapos beszélgetések, az iskolában, utcán a saját szintéjén nagyon jól megy. Azt figyelembevéve, hogy a logopédus felmérése alapján a rövidtávú memórájával probléma van, kisebb csodával ér fel, hogy ilyen jól megtanult németül. 

A költözés utáni törést Bence elég jól átvészelte, most már vannak barátai a suliban és a napköziben is. Érdekes dolog, hogy minden barátja más országból érkezett, de nem okoz gondot a gyerekek között a különböző kultúrák keveredése. Bence nem igazán érdeklődik az iskola iránt, így aztán minden itthoni tanulás elég nagy harc. 

Korábban is tudtuk, hogy vannak problémái (mozgás, koordinációs) ezek reményeink szerint a csípője helyretételét követően meg fognak szűnni. Azt látjuk, hogy Bence figyelmesebb és ügyesebb lett a kezelés óta, a mozgásában is hozott változást, ami régen problémát jelentett, most könnyedén megcsinálja. Az ember nem is gondolná, hogy egy fizikális eltérés mennyi mindenre hatással van és korrigálása mennyi változást hoz. A kezelés befejezése után újra kell majd vizsgálni a hallását, látását, szövegértését, aztán reméljük minden problémának a végére tudunk járni. Véleményem szerint Bence szeret suliba járni, jól érzi itt magát. 

Lili: nagyon jól beilleszkedett az oviba, vannak barátai akikkel szívesen játszik. A németet véleményem szerint nem teljesen érti, magyarul viszont (úgy, hogy nem járunk semmilyen magyar közösségbe) folyamatosan nő a szókincse, olyan dolgokat mond, hogy Ildivel mindeketten csak pillázunk. 

Elérkezett a dackorszak nála, így aztán minden elindulás (főleg a reggeli) nagy küzdelem vele. Továbbra is nagyon szeret rajzolni, festeni, a mozgása is jól fejlődik. Érzésem szerint Lili hozzám kötődik jobban, Bence pedig Ildihez. Lili sokszor mondja, hogy hiányoztam neki egy hosszabb nap, hétvégi munka után. 

Ildi: A tavalyi nagyon rossz, depressziós időszak után kifejezetten jót tesz neki, hogy mindennapos elfoglaltsága van, ami egy tervezett napirendet vitt az ő és a család életébe. Az iskola mellett van ideje a háztartásra, ez egy ideális időbeosztás. Tartható tempóban tanulják a németet. Ő még nem tud róla, de beszél németül, ha nem túl gyors tempóban folyik a beszélgetés akkor tudja miről van szó, csak a szókincsét nem tudja még aktívan használni. Ennek is eljön majd az ideje, akkor sokkal magabiztosabb lesz és meg fog szűnni a szorongása. A nyelsuliban a jobbak közé tartozik, csak még nem mer beszélni. Ahogy ezt a lélektani akadályt leküzdi kinyílik majd körülötte Bécs és Ausztria. A csoportjukba sokféle nemzetiségű lány jár, így lehetősége van betekinteni más kulturákba (és áldani az eget, hogy velem házasodott, mert én nem adom el néhány tevéért :) Most, hogy kiszámíthatóbb az életünk úgy érzem Ildi is nyugodtabb lett, de sokszor hiányzik neki pár órányi gyerekmentes szabadidő. Kezdünk ismét egymásra hangolódni a nehéz időszakot követően, hiszen a feszültséggel teli időszak a kapcsolatunkon is hagyott nyomott. Lilivel heti kétszer járnak fejlesztésre, ha dolgozni fog akkor is max 4 órás munka jöhet szóba, de ezt így is terveztük. 

Azt gondolom, hogy összességében ő is jobban érzi magát itt, lassan a nyelvtudással együtt csökken az ő honvágya is. 

Jómagam: sokáig részletezhetném azt, a másfél éven keresztül tartó szópórollert amiben részem volt, de nem fogom... Akik közel állnak hozzánk, tudják miről beszélek. Mindent megtettem azért, hogy egyéni vállalkozóként, önállóan dolgozzak, de ez sajnos a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére sem jött össze. Így az egot félretéve alkalmazotti létbe kerültem, külön köszönet Áginak, aki a munkához segített. Pillanatnyilag egy Spar üzletben dolgozom, részlegvezetőként. Az üzlet nagyon pörög, rengeteg a munkám, egy héten ötször, napi 10 órában dolgozom. A főnökeim nagyon korrektek, megbecsülnek és kollegaként kezelnek. Úgy látom, hogy van kitörési, előrelépési lehetőség. Ami még számomra is meglepő volt, hogy a szociális jutattásokat is beleszámítva egyedül is el tudom tartani a családot. Igaz, hogy sokat dolgozom, de otthon erre egyedül azt hiszem nem lennék képes, vagy egészen más szinten kellene, hogy dolgozzak.

Számomra a beilleszkedés nem okozott problémát, sikerült a német nyelvtudásomat felpolíroznom. A különböző képzéseken, tanfolyamokon folymatos pozitív visszajelzéseket kapok a munkámról, magamról, ami nagyon jó érzéssel tölt el. 

Ha Ildi is elkezd majd dolgozni még könnyebbé válik majd az életünk. A múlt évhez képest lenyugodtak körülöttünk a hullámok, lassan de biztosan elkezdtünk beilleszkedni a bécsi életbe. Részemről nagyon szeretem a várost, a múltkor az unokaöcsém látogatásakor (először járt itt) így fogalmazott: "Bécs olyan mint Budapest, csak tisztább, átgondoltabb és élhetőbb formában" én, ezzel tudok egyetérteni. Köszi a figyelmet, a következő beszámolóm 1 év múlva...