Infók/visszarázódás

8. hét

Az még vasárnapi történés volt, hogy megkaptunk a suliból a tájékoztatás a hogyan továbbról. Bence az "A" csoportba került, a tervektől eltérően nem hétfő-szerda/csütörtök-péntek beosztásban vannak, hanem egy nap tanulós nap, egy nap ügyelet váltakozik. Mindenre kaptunk nyilatkozatot. Lehet kérni, csak tanulós napokat, lehet tanulós+ügyeleti napokat és lehet napközit is. Sőt lehet azt is választani, hogy nem megy a gyerek, hanem marad otthon tanulós státuszban, ezt meg kell indokolni. Mi végül úgy döntöttünk, hogy Bence megy minden nap és marad is egy kicsit, ugyanis a tanítás minden nap 11.35-kor véget ér. Így mindennap 14-kor fog eljönni haza. Felosztásra került, hogy melyik osztályokat mikor engedik be, Bencének így kicsit korábban kell majd reggel érkeznie, az ő osztályát 7.30-45 között engedik be. 

Hétfőn egyből azzal kezdtünk, hogy mentünk a suliba elhozni az utolsó 2 hétre való tanulnivalót. Korai időpontot egyeztettem a tanár nénivel, akkor még úgy volt, hogy csak én megyek majd. De mondtam a fiatalságnak, hogy ha már lehet játszózni menjünk is egyből, akkor még tuti nem lesznek sokan. Így 8.45-kor mi voltunk a másodikok a játszótéren. Kihintáztuk, csúszdáztuk magukat. Főleg Lili örült, de mindannyian élveztük. 

Kaptunk értesítést a down fejlesztőből is, hogy újra indulnak a foglalkozások, így a 18-i héten oda is megyünk. Most azonban reggeli időpontot kaptunk, ezt ajánlották, nem akartunk variálni. Igazából Lili azalatt a 1 óra alatt amíg ott van kb. annyit tanul, mint az oviban 1 hét alatt, sőőt... nem volt kérdés, hogy mi a fontosabb. 

Este pont lefekvéshez készültünk, Lili szaladt át a gyerekszobába, megcsúszhatott a lába, és nagyon nagyot esett, sikoltva sírt, én már láttam magam előtt, hogy betört a feje, felszakadt a szája....szerencsére pont úgy esett, hogy a fejét csak picit ütötte be, viszont a kezét fájlalta. Aggódtam mi lesz vele reggelre. Nem dagadt be, nem látszott rajta semmi vészes, de jól megüthette, támaszkodásnál fájt neki még napokig, talán még most is. 

Kedd, semmi extra, délután voltam egyet kocogni, hetek óta nem mentem. Szerdán, csütörtökön nem tudom mi volt a levegőben, de egész nap az elalvás ellen küzdöttem. Csütörtökön azért voltunk játszózni :)

Pénteken Zoli szabadnapos volt, így rászántuk magukat a vásárlásra. Huh, hát nem volt egy nagy élmény. Amúgy sem kedvenc programunk a gyerekkel vásárlás. Ugyebár mindenkinek maszkot kell viselnie. Bence se volt oda, Lili meg főleg nem. Mire összeszedegettük mindenkinek a méreteket, már folyt a víz mindenkiről. Aztán próbálgatás. Bencének nem kaptunk mindent, amire szüksége lett volna, de ő kijelentette, hogy biztos nem megy be még egy boltba, így rövid is zártuk a vásárlás dolgot. 

Mivel ez az egyszer használatos maszk nem passzol rájuk, így a héten rendeltem gyerek méretben pamutot. Bencének is mindennap használni kell majd, Lilivel is ha megyünk fejlesztésre kelleni fog. Remélem kényelmesebb viselet lesz. 

Az oviból hívtak minket, szóltak, hogy ha megyünk, nem kísérhetem majd be Lilit, csengetni kell, kijönnek a gyerekért, a dadus kíséri be, segít az öltözésben, viszik egyből kezet mosni. Kifelé majd ugyan így :( Mondom Lilinek, hogy így készüljön. Elválás szempontjából könnyebb lesz így talán, de egyébként meg nagyon fura. 

Szombat semmi izgalom, szegény Zoli reggeltől-estig dolgozott :( Itthon a szokásos sütés, főzés, délután kis játszótér. 

Ma kirándulás, újabb utakat fedezünk fel, ma egy olyan jó erdős részen sétáltunk, nagyon szerettük, a múlt hetihez képest most Lili is lelkes volt.

A vérkeringés nagyjából visszatért, most már normális ember forgalom van, az autós is nagyobb, de az még szerencsére nem a szokványos. 1 hét nyugink van még, 15-én nyitnak az éttermek, kávézók. Ez az ami nagyon nem hiányzik. 

És ami nagy szívfájdalmunk: az a határzár :( Anyukám már nagyon jönne, persze mi is mennék, csak az nehezebben kivitelezhető. Áprilisban mentünk volna hosszabb időre, ami meghiúsult, nagyon bízunk benne, hogy Bence szülinapján (júniusban) már tudunk találkozni a családdal.