Újrakezdés

Szeptember 4-e, első nap a suliban. Bencének csak 1 órás bemutatkozás volt a suliban. Bemutatkozott a tanár néni, akinek ez az első éve az iskolában, fiatal, lelkes, szimpatikus, ő is izgul. Van még egy tanár, vagy segítő, nem tudom, hogy ő mindennap ott van-e. Kaptak schuletütet, kettőt is, az egyik látszik, hogy bolti, a másikat a tanító néni készítette. Itt az a szokás, az elsősök, lelkesítés képpen kapnak tütét, ami egy tölcsérhez, trombitához hasonlít, általában édességgel van tele, de a nagyobbakban játék, iskolához kapcsoldó dolgok is vannak. Bence is kapott ceruzát, vonalzót, órarendet. Lili hétfőn nem ment oviban, mindkét kezdésnél ott kellett lennie Zolinak, így ő csak kedden kezdett az oviban. Ő most új oviba jár, ez az a hely, ami már közel van hozzánk, integrált helye van, egy állami oviban. A suli után találkozunk Ritáékkal, ügyintézésben kell Zoli segítsége, én addig játszózom a fiatalokkal. Utána Martin még velünk tart, fiúk x-boxozással ütik el az időt. Kedd, Bence már kevésbé lelkes, pityereg is reggel, hogy nem akar menni, pedig csak 2 órára kell aznap is bemennie. Lili is kezd, kedvesen fogadnak minket, ahogy belépünk egy dadus, már a nevén szólítja Lilit, látszik, hogy várják. Simán bemegy, aztán én eljövök, megyek Bencéért, de nem marad bent sokat, amúgy is fél óra volt megbeszélve első napra, de észrevette Zolit az üvegen keresztül 20 perc után és már nem akart visszamenni. Mikor végeztünk a fagyizónál találkozunk, feszültség levezetésképpen. Délután jön hozzánk egy doki az ápolásidíj miatt. Sajnos kiderül, hogy rosszak voltak az információnk, ez nem jár automatikusan a down szindrómára, csak abban az esetben ha a gyerek/felnőtt ténylegesen ápolásra szorul, ami nálunk szerencsére nem áll fenn. Némileg csalódottak vagyunk, hiszen számoltunk ezzel a pénzzel, de majd utána járunk, hogy milyen más lehetőségeink vannak. Szerda, fiatalok továbbra sem lelkesednek. Vagyis Bence örül, mert már mehet délután a hortba (napközi), de az iskola miatt továbbra is pityereg. Pedig még nincsenek is órarend szerinti órái, azt csak csütörtökön kapták meg. Ráadásul neki nem is tartogat sok újdonságot, olyan órái lesznek mint tavaly, egy általános, amin számolni, írni tanulnak, technika, torna, vallási. Lili már mondja, hogy nem akar menni oviba :( aztán bemegy, de mikor megyek érte olyan keserves sírással fogad, hogy a szívem szakad meg. Aznap vezetjük be, hogy egyből megyünk is a játszóra, ezt azóta is tartjuk, minden nap ovi után, játszózás. Délutánra van még időpontunk gyerekorvoshoz, Lili ismét mondja, hogy fáj neki pisiléskor, ráadásul az egyik este/éjszaka többször sírt, mocorog. Megvizsgálják, gyors pisi teszt, minden negatív, ami jó hír, csak akkor nem értjünk a gyerek miért nyűgös mégis. Azért ellátnak minket gyógyszerrel, ülőfürdővel. Csütörtökre Bence rendeződik, már vidáman indul reggel. Lili héten végig így megy, nem túl lelkes, de csütörtökön, pénteken azért már játszik, de eljövetelkor látszik, hogy megkönnyebbül. Az én napjaim így eléggé beszűkült keretek között mozognak, amíg Lili oviban van, elrohanok vásárolni. Próbálom összehozni, a vele foglalkozást, főzést, német tanulást, tornázást, eléggé nehezen megy, elszoktam már tőle, hogy egész nap itt van. Csütörtökre még társaságot kapunk, a termosztátot, kaputelefont szereli fél napig egy manus, kevés sikerrel. Pénteken ovi után megyünk az állomásra mama elé, nálunk tölti a hétvégét. Bencét is korábban hozom el. Szombat elmegyünk arra a játszóra ahova Bencéék szoktak járni. A neki való mászós rész, teljesen fás, szinte erdős, én hangulatában ezt a játszót szeretem a legjobban, Lili is tud hintázni, csúszdázni, homokozni. Aztán mi délután lelépünk kicsit kettesben, bemegyünk a városba, probálom képbe helyezni magam, mi merre, az összefüggéseket, melyik utca hova vezet. Szerencsénk van, újra nyárias az idő, sétálgatunk, lazítunk. A vasárnap itthon telik, én főzök, gyerekek nyúzzák mamát. Aki délután megy is haza. Mindekinek rosszul esik. Zoli jelentkezett egy másik bringás céghez is, akik kaját szállítanak ki, vasárnap du. kap időpontot próba körre. A kellemes hétvége után nehezen indul a hét, Bence sír, alig lehet kiimádkozni az ágyból, nem akar menni. Persze délután már semmi, közli, hogy uncsi az iskola.... Lili sem lelkes, egy picit többet van már bent, a program a szokásos, játszó, anyának torna, németezés, itthoni játék. Kedden már mindenki jobb kedvű, Lili apával megy, ígéri, hogy nem lesz sírás. Rajzolt is, mikor megyek érte játszik (mély sóhaj), most tartunk 45 perces ott tartozkódásnál. A napunk a szokásos. Bence kapott munkafüzetet, házit. Ja, azt nem írtam, hogy itt nem kell füzeteket venni, amire szükség van, azt megkapják a suliban, nincs az, hogy megkapja a könyveket, hazahozza, aztán mindennap cipeli, minden ott marad bent, csak azt hozza el, amiben házi van.