Új év

December 27: Napsütéses szép idő volt, így elmentünk játszótérre, majd utána elsétáltunk a közelben lévő Mekibe, ugyanis már több héttel ezelőtt szóba került, hogy eszünk majd ott, de akkor nem volt nyitva. Bence azóta sem felejtette el és ezzel nyüstölt minket, így gondoltam, 27-ére már úgy sem nagyon lesz kajánk beiktattunk egy mekis ebédet. Zoli 28-tól már dolgozott, viszont másnap egyből szabad is volt. Aznap is lementünk kicsit levegőzni. Délután én találkoztam downos klubbunk anyukáival, most kivételesen gyerekek nélkül (na jó, egy gyerek volt, de ő baba még), így jót tudtunk beszélgetni. Zoli 31-én dolgozott, délután pihent kicsit, hogy bírja az éjszakát, bár nagy bulival nem készültünk. Délután online koccintottunk anyukámékkal. Eltelt az este, Lili 11 körül dőlt ki, mi 1/2 1-ig bírtuk. Hát a másnapról röviden: igazi másnap volt, vagyis csak nekem. Teljesen indokolatlanul, rendkívül másnapos voltam. Nem mondom, hogy nem ittunk, de nem gondolom hogy jogos lett volna, ami 1-jén várt rám. Nem is aludtam jól, többször fent voltam, fájt a vesém, reggel vissza tudtam aludni, de utána fejfájással keltem és csak egyre rosszabbul lettem. Az egész napomat ágyban töltöttem, se enni, se inni nem tudtam, nem volt egy jó nap. Ez jó alkalom volt viszont arra, hogy megszülessen az elhatározás: ideje változtatni. Így azóta nem fogyasztok alkoholt, sokkal jobban odafigyelek a táplálkozásomra és gyógyteákat iszom.

2-án Zolinak be kellett mennie dolgozni, de csak délutánra, a főnöknője nagyon kedves, mindig odafigyel, hogy több pihenő ideje legyen egyben. Vasárnap a városban voltunk egy rövid sétára, forró csokizásra, engem meglepett, ahhoz képest, hogy semmilyen bolt nincs nyitva, nincsenek turisták, sokan voltak a városban. Mivel itt később kezdődött a téli szünet, így tovább is tartott, úgyhogy a hét közepéig még itthon voltak a gyerekek. 4-én hétfőn jelentették be, hogy ugyan eltörlik a korábbi tervek szerinti tesztelést, ami arról szólt volna, hogy akinek van negatív tesztje, az a 18-i héttől már használhatja a szolgáltatásokat, mehet étterembe, boltba... a többieknek pedig maszkban lehet az utcára menniük, de csak élelmiszerboltba, munkába mehetnek. Na ezt törölték, viszont így meghosszabbították + 1 héttel a lockdownt. Engem ez már meg sem rendített, mivel az utolsó napokban töltöttünk ki a gyerekeknek papírt, hogy szeretnénk, ha szünet után mehetnének, így az biztos volt, hogy a suli megy tovább, nem ragadnak itthon. 6-a itt ünnepnap, aznap Zoli is itthon volt. Leszedtük a fenyőfát és ezzel el is búcsúztattuk az ünnepi időszakot. 

7-e volt így a gyerekeknek az első nap, mi egyből Lili igazgató nénijénél kezdtünk. Ugyanis meg kell jelölni, hogy a gyerek hol folytatja a tanulmányait szeptembertől, mint első osztályos. Alapvetően maradhatna, ebben az iskolában, de több szempontból sem jó. Egyrészt, mert ez egy fél napos iskola, tehát itt 12 óránál tovább nem maradhat, külön kellene neki egy közelben lévő iskolában napközit keresni, és oda át szállítani. Én nem szeretném kitenni ennek Lilit, akkor már keresünk inkább egy olyan sulit, ami egész napos, ott tud ebédelni, egy picit maradni és odamegyek érte. Szeptembertől mindenképpen dolgozni szeretnék, így próbáljuk a legideálisabb helyet, körülményeket megtalálni. A másik része pedig, amit az igazgató néni elmondott nekünk, hogy Lilinek mindenképpen javasolják az integrált osztályt, mert annak ellenére, hogy továbbra sem beszél nagyon németül, abszolút látják benne a potenciált, megállná a helyét egy integrált osztályban. Hosszasan beszélgettünk az igazgatónővel, ajánlott nekünk sulit, amely szerinte jobban passzolna, megfelelne Lili igényeinek. Behívta Lili tanár nénijét is, mivel a szülői értekezletek is elmaradnak a vírus helyzet miatt, így nincs naprakész információnk arról, hogyan boldogul a gyermek. Azt mesélte, hogy nagyon sok mindent ért Lili, tudja a napirendet, nagyon sok szót használ már, viszont vannak dolgok amikben természetesen segítségre szorul, gyakorolni kell az önálló feladat megoldást, mert tud segítséget kérni németül, viszont van, hogy ezzel vissza is él. Egy nagyon jó hangulatú beszélgetésben volt részünk, az igazgatónőn minden alkalommal érződik a jóindulat, a segítő szándék. A múlt hét tehát egy jó rövid hét volt, csak két nap kellett menniük a gyerekeknek. Lili amíg lockdown van, minden nap délig van, Bence is csak délelőttre megy be tanulni. Mindkettőjüknél kevesebben voltak, mint legutóbb, Liliék konkrétan ketten voltak csak, inkább csak ügyelet volt, de ezen a héten (11-től) már sokkal többen vannak, beindult az élet,  Bencééknél is, bár ők továbbra is összevontan vannak egy másik harmadikos osztállyal.
9-én szombaton mentünk St. Corona am wechsel-re szánkózni. Ugyanis Bécset is elkerüli a hó, viszont egy órányira már jó havas területeket lehet találni. A felfelé vezető út izgis volt, az út nagy része hó-, csúszásmentes, viszont eléggé meredek, ott is küzdött már szegény autónk, de az utolsó szakaszon a full meredek, kacskaringós részen még le is volt fagyva az út, fel volt szórva kavicsokkal, na ott már nagyon szurkoltunk, hogy feljussunk. Most nem akartam, hogy csak szánkózásból álljon a program, hanem sétálni szerettem volna havas tájban, úgyhogy ezzel kezdtünk, mondjuk közben is voltak lejtők, szóval lehetett csúszkálni. A végére viszont elfáradtak a csemeték, a dombról csúszkálás el is maradt. A táj gyönyörű volt, nem volt nagyon hideg, szuper feltöltődés volt. Volt útközben egy gazdaság, Lili ott gyönyörködött a birkákban, elbégetett egy jó idegig velük, valamint a túra útvonal mentén különböző mesékből voltak a szereplők kis szobrokkal, leírással megjelenítve. 

Sajnos hátulütője is volt a programnak, sikerült az első 2 percben úgy lehajolnom Lilit megpisiltetni, hogy becsípődött egy ideg a derekamban (azóta már tudom, hogy az ülőidegem) ami járásnál még elmegy, viszont ülni és feküdni alig tudtam/tudok.  Vasárnapra jobb lett a helyzet, tegnap délelőtt már egész jó volt, de aztán délután sikerült egy jólirányzott sütőhöz lehajlással újra meghúzni, úgyhogy most ismételten rendkívül hasogat a derekam. 🤦‍♀️ A mai napot pihenéssel töltöm és próbálom kilazítani. Vasárnap családilag találkoztunk a downos gyerekeket nevelő szülőkkel, nem is volt még ilyen alkalom, hogy férjek, minden gyerek ott volt, általában mi lányok szoktunk találkozni. Nagyon jól sikerült, játszóztunk, kicsit sétáltunk, sokat beszélgettünk igazán jó hangulatú volt.

Új évi fogadalmakat nem szoktam tenni, ami viszont már nem tűrt halasztást, - mert novemberben, decemberben nagyon elengedtem a gyeplőt - az az hogy muszáj az életmódomban változásokat tennem. Sok plusz kilót szedtem fel az utóbbi időben, nem figyeltem a táplálkozásomra, túl sok alkoholt ittam, aminek már most testi tünetei vannak. Így első körben januárban a táplálkozásom megreformálása és a testmozgás mindennapos beiktatása mellett, gondolataim rendezésére fektetem a hangsúlyt. Meditálok, beszereztem illóolajat és nem hagyom magam kibillenteni 🙏

Kívánok minden olvasómnak nyugodt, kiegyensúlyozott, egészségben gazdag új évet!