Szünet

Két héttel ezelőtt szombaton felavattunk "új" kocsinkat. Laxenburgba kirándultunk, kb. 20 percre lévő kis település, csodás parkkal, kastéllyal. Az idő jónak indult, de nagyon változékony volt, ha sütött jó volt, ha fújt akkor fáztunk. Egy kis felfedező kört mentünk csak, a park hatalmas. Fél napos program biztosan. Most csak felfedeztük a játszót, meg sétáltunk egy darabon. 

Hétfőn gyerekek már itthon, apa újra Szerbiába el, kész az autó, hozzák haza. Kedden én suliba mentem, ragaszkodtam mindeképpen hozzá. Tanárnő mondta, hogy ő ugyan nem lesz, de újat veszünk. Na persze. Véletlenül sem a jó tanár helyettesít, hanem akit nagyon nem bírok. Elmagyarázza harmadszorra ugyanazt amit előző héten már vettünk, se füle, se farka az órának, úgy felhúzott. Nem hittem el, hogy most ezért mentem. 

Ennek örömére a szerdát elengedem, Zolinak délelőtt még dolga volt, így én nem mentem végül tanfolyamra, helyette pakoltam az útra. Bence bezsongva, nagyon várta, hogy menjünk. Az út baromi hosszúra sikerült, az M1 felújítása miatt többször dugóba kerültünk, egyszer mentő fagyizára is meg kellett állnunk. Lili az út felén aludt, vele nem volt gond. A pesti forgalomba Bence már elvesztette türelmét, érhető módon. 4 és fél óra alatt sikerült így hazaérnünk. De aztán otthon felvirul, sógornőm már várta, megkezdődik a játék, mamék is átugranak köszönni, megkapjuk a kaja ellátmányt. 

A csütörtök nyugis, Bence, Lili, nyúzza a családtagokat, mi vásárolunk. Délután Erától búcsúznunk is, mennie kell haza. Pénteken barátnőmékhez megyünk, bár nagy a korkülönbség Bence azért jól elvan a fiúkkal, kicsit tudunk beszélgetni is Brigivel :D Délután Bence mamáéknál volt, én fodrásznál. Megváltam amúgy sem hosszú hajamtól. Este még egy moziba is eljutunk Zolival. 

Szombaton Bence papával fürdőbe volt, mi meg a Pólusban lefutottuk köreinket. Cipőbolt, patika, könyvesbolt. Délutánra már lóg az eső lába, de azért elmentünk futni egyet, a végén kicsit el is áztunk, de azért jól esett. Vasárnapra játszózós találkozót terveztünk baráti családdal, amit elfújt a szél, próbálkozunk, de nincs melegünk, így végül Zsuzsiknál fiúk játszanak, mi beszélgetünk. 

Hétfőn én egy régi barátommal találkoztam, akik Írországból látogattak haza a szünetre, jót beszélgettünk. Délután anyuméknál húsvétoltunk. 

A tervek szerint kedden utaztunk volna vissza, de. Hétvégén megjelent a kocsin egy hibaüzenet, valamilyen motor hibáról. Megnézte ugyan egy autómentő, de nem tudott vele mit kezdeni, így meg kellett várnunk a keddet, nem akartunk így elindulni vele. Szerencsére nem volt nagy a baj, de kedden nem tudták megcsinálni, így Bence legnagyobb örömére nyertünk 1 napot. Nem nagyon tudunk kihasználni, elsétáltunk vásárolni, meg játszózni, de bennem felemás érzés volt. Először örültem én is, hogy még maradhatunk, de most szembesültem azzal igazán, hogy ha nincs programom, nem tudok magammal mit kezdeni. Zoli ezért nem szeret hazajárni, neki mindig ilyen érzés. Szerdán nagyon vártuk a telefonhívást, hogy mi van a kocsival, mikor kiderült, hogy elkészült nagyon örültünk. Így a gyerekek csak egy napot lógtak pluszban.

Tegnap nehézkes volt a kelés, de aztán mindenki ment a dolgára. Mi Zolival ügyintéztünk és még egy futás is belefért. Ma apa úton munka ügyben, én főzök, takarítok, blogot írok :D és tanulnom is kéne...