Sok-sok minden

Május 31-e csütörtök, ünnepnap volt, Zoli előtte éjszaka nem dolgozott, szuper idő volt, így a gyereknek beígért strandolást ejtettük meg. Körbenéztem az anyukás csopiba, ki melyiket ajánlja, így esett a választás egy 18. kerületi standra. Rálehet látni a városra és még nagyon messze el. Nagy területen van, van gyerekmedence, van úszó, meg 3 olyan amiben Bencének még leér a lába lehet játszani, egyikbe ugrálni. Hideg vizesek, így szokni kellett, de szerencsénk volt, sütött a nap, jó meleg volt, azért Lilit kb. fél óra után már ki kellett szedni, mert remegett a szája. Van játszó, sőt vizes játszó is, olyan mint otthon a Tarzan parkban. Nem voltak sokan, nyugis volt. Amikor jöttünk el fél 15 körül, akkor kezdett sűrűsödni. Zolinak mennie kellett dolgozni, így nem maradhattunk sokáig, de jól éreztük magunkat. 

A következő héten Zoli már nem dolgozott, 1 hét pihenője volt, hogy mielőtt elkezdni a GLS-nél a hajnali kezdést előtte kipihenje az addigi éjszakázást. Sajnos elég rosszra sikerült. Napközben ügyintézett, ott is volt probléma, majd kedden neki koccant egy előtte haladónak, nagy baj nem lett, de a motorháztető felhajlott, szervizeltetni kell. Sem pénzben, sem autó kiesésben nem hiányzott ez, sőt Zoli kedvének sem kedvezett. Én sokszor vagyok rossz passzban, na de, hogy ő is, ahhoz nem vagyunk hozzászokva, persze teljesen érhető volt. Izgult az új munka miatt is. Szerencsére talált olyan szervizet, ahol tudtak adni csereautót, így legalább tud mivel munkábajárni. 

Ami viszont jó volt! Hétfőn volt Bencének évértékelője, vele együtt be kell menni és a tanár néni elmondja, hogy melyik tárgyból hogy áll, miújság vele odabent. Meg lett dicsérve, persze még van elmaradása, de már nagyon ügyesen beszél németül, mindent ért. Emlékszem félévkor még milyen kukánt ült ott, most már értette, hogy mit mond róla a tanár néni. Ha kérdezte, válaszolt. Rém büszke vagyok. Jövőre is lesz még külön némete, hiszen van még mit fejlődni. Az osztályban jól érzi magát.

Aztán azon a héten szerdán volt Lilinél is beszélgetés. Vele is elégedettek, ez az első év arról szólt neki, hogy megismerje, megszokja a környezetét. Ez sikerült is. Tudja a napi rendet, tudja mi hol talál, a gyerekek befogadták, szeretik, magabiztosan mozog az oviban. Azt mondták, hogy ugyan kedves mindenkivel, ha éppen olyanja van, kidobálja a gyerekeket a babázós részről :D (Bence mellett megedződött) Ilonáért persze oda van, hisz ő az egyetlen akivel tud beszélgetni, azt mondják, hogy ott a nein-on kívül nem beszél németül. Pedig számolni tud, itthon mond német szavakat. Jövőre már nem fogják ennyire szabadon hagyni, jobban részt kell venni a foglalkozásokon, több "tanulás" lesz. 

Szóval mindenketten nagyon ügyik, nagyon örülünk és büszkék vagyunk rájuk, hogy így megállják a helyüket. 

Azon a héten még voltunk könyvtárban, beirattuk Bencét, hoztunk is el pár könyvet, meg dvd. Nagyon régen, főiskola alatt voltam utoljára könyvtárban, jó volt, egy nem túl nagy, de jó kis könyvtár, gyerek sarokkal, hangulatos. 

Liliék egyik nap egész napos kirándulásra mentek, az Oberlaa parkba, ahova szoktunk mi is járni, nagyon jól érezte magát, sokat sétált, játszózott. Mi Zolival aznap elmentünk még futni egyet a kedvenc helyünkre, most egy ideig sajna nem lesz rá lehetőségünk. Bencéék meg a napközivel voltak vizi játszón, képet láttam csak a helyről, jónak tűnik, Bencéből sok hasznos infót nem lehet kihúzni, de jól érezte magát. 

Ja és még pénteken eljutottam jógára is, hetek óta nem voltam, mindig úgy alakult, hogy volt valami, ami miatt nem tudtam menni. Jót tett testemnek, lelkemnek. 

Bence szombaton szülinapi buliba ment, ahol jól tele ette magát édességgel és nagyon jól érezte magát :)

Múlt hét, Zoli hétfőn kezdett, az első két nap még barátibb volt, csak fél 8-ra kellett mennie, aztán szerdától már 5-re, sőt pénteken fél 5-re, még leírni is fáj. Betanulós hete volt, de nagy volt a pörgés, nagyon nem volt idő magyarázni mutogatni, rohanniuk kellett. Esténként 3/4 7 körül ért haza. :/ Jó fáradt volt minden nap, jó kis izomlázzal megspékelve. Ez a hét lesz még izgalmasabb, már egyedül megy. 

Így most minden reggel együtt megyünk hármasban, persze minden reggel meghallgatom, hogy senkinek nincs kedve oviba, se suliba menni, és könyöröghetek, hogy induljunk már el. Lilit beimádkozom a babakocsiba és röpke 40 perc múlva meg is van az éhgyomori kardióm :D

Nekem a múlt hétre se sikerült jó hangulatba kerülnöm, sőt... de most erről nem fogok írni.

Viszont múlt héten Kriszta, akivel németezek, elvitt egy jó kis helyre. Tartanak nyelvtanfolyamot, délutáni nyelvfejlesztős beszélgetést, szabadidős programokat... Na ide be is protezsált engem egy német tanfolyamra, majd ősztől. Tudnak segíteni támogatások, jutattások kapcsán is, így péntekre még kaptunk egy időpontot, ahol többek között Lili fejlesztésével, lehetőségeivel kapcsolatban kaptunk sok hasznos tanácsot. Megvan az út, innen Kriszta segítségével megyünk majd tovább, hiszen Zoli mostanság nem fog tudni jönni ügyintézni.

Bence múlt héten náthás lett, szerintem még a viziparkozástól. Ami nem lenne gond, de elkezdett fulladni is, így ő péntekre itthon ragadt. Amúgy is csak fél napot lett volna, délutánra érkeztek anyukámék, ünnepelni Bence szülinapját. Délelőtt még beszerző úton voltunk, aztán Bence pihent és meg tortát sütöttem. Pénteken Zoli is kicsivel korábban ért haza, így kezdődhetett Bence ünneplése, ami kétnapos volt, így, hogy anyukámék itt aludtak. Pénteken ajándékozással, szombaton tortázással. Jó volt, hogy együtt tudtunk lenni, köszönteni Bencét. 

Tegnap még kiruccantunk az Oberlaa parkba, mostanában ha megyünk piknikezni szoktunk a nyugisabb részeken, de most a játszó felé mentünk, nem is voltak sokan. Annyira jó hangulata van, tele fákkal, árnyas, jók a fények, szeretem hely. Jó kis hétvége volt.