Nem pont úgy alakul...

Hétfőn a többiek elég későn kelnek - már a megszokotthoz képest - lassan is indul a nap, így nem megyünk messzire. Nincs is kedvünk a majálisozásban résztvenni, így megyünk a közeli játszóra, hintázni, csúszdázni, homokozni. Délután gofrit sütök Bence segítségével, aztán találunk egy jó műsort a tévében, az Alpokon megy végig a sorozat és olyan embereket, foglalkozásokat mutat be amik eltérnek a megszokottól, vagy éppen valamilyen népi hagyományt őriznek, vagy egyszerűen csak érdekesek. Mikor Zoli nem fordít akkor is jó nézni, olyan gyönyörű a tájakat mutatnak közben. Lili nem sokat eszik napközben, éjszaka is nyöszögött, mintha a hasa fájna... előző nap mondta, hogy pisilésnél csíp neki, kezd rossz érzésem lenni. Pont mikor kezdődik a suli, ááááá. Éjszaka többször át kell mennem hozzá, pityereg, sokat forgolódik, aztán egy hajnali tejivás után, ki is hányja azt :( 

Kedd, a terv az volt, hogy Zoli nem megy dolgozni, elvisszük Lilit és megyünk családi pótlékot intézni, aztán elkísér a nyelvsuliba. No, ebből az lett, hogy elvitte Bencét, aztán elkezdett gyerekorvost keresni. Az utcánkban van egy doki, próbálja hívni, nem elérhető, odasétál. A doki 3 hónapja nyugdíjba ment, szuper. Beszél Ritával, ahova ők járnak jó kis gyerekrendelő komplexum, bár nincs közel. Mindegy, megyünk oda, 15 órára kapunk időpontot, Zoli mondja mi a problémánk, hölgy kéri, hogy úgy menjünk, hogy legyen fent pisi zacsi, tudják is nézni egyből laborba. Én így pont nem tudok menni, akkor végzek a nyelvsuliba. Vagyis csak hiszem.... Lili reggel még hány, de aztán jókedvű, enni ugyan nem akar, de iszik, jön-megy, nem igazán tudjuk hova tennni a dolgot. Teszek, veszek, nő a feszültség benne, gyomrom kikészül. Nem is értem, első nap, még semmi elvárás, mégis be vagyok feszülve, aztán beszélgetünk erről Zolival, valószínűleg valami gyerekkori "trauma", előre attól félek, hogy mit nem fogok tudni, és ezért ki/mit fog beszólni. Azt hiszem fel kéne hívnom a pszichológusomat :/ Aztán indulunk a nyelvsuliba, Lili egyből el is alszik. Ott nincs lift, Zoliék lent várnak, én mondom menjenek nyugodtan, megoldom. Inkább megvárják minden ok-e. A beiratkozáskor elmondta a csajszi, hol lesz kiírva a nevem, hogy hova kell mennem. Nincs kiírva semmi. Zoli is felmegy, megkérdezi, azért nincs kiírva, mert a tanfolyam jövő hétfőn kezdődik... édesjóistenem. Ezt hogy sikerült, meg voltunk győződve, hogy másodika, pedig a szerződéseben is benne van, hogy május 8. Csalódott vagyok, de megkönnyebbülök, van előnye is, Lili valószínű, hogy itthon ragad a héten, így maradhatok vele, délután az orvoshoz is el tudok menni velük. Ésss, ami legjobb, hogy pár perc sétára van, az a hely, amit már kb. első ittlétünk alatt kiszúrtam és meg akarok nézni. Elég hosszan, kis zöld bódék, az autó útról belátni kicsit, éttermek, piac. Akkor menjünk el oda, sétáljunk végig. Nem csalódom, hangulatos éttermek, egyszerűbb kajáldák, a piac pedig, halak, húsok, sajtok, olajbogyók, szárított és friss fűszernövények, virágok, teák, elképesztő szín-, illat-, látványkavalkád. Ez is olyan hely, mint az Ikea, üres kézzel úgy sem jössz el. 

Lili a séta végén ébred meg, de aztán hazafelé a buszon újra elalszik. Itthon ebédelünk, kipróbáljuk a piacon szerzett raviolit. Finom. Aztán mehetünk is a dokihoz, mivel elég messze van, kocsival megyünk. Rita mondta, hogy ha sokan vannak, akkor az időpont ellenére várni kell majd, ezt a mellettünk ülő kisbabás magyar anyuka is megerősíti. Ha nincs időpontod akkor órákat vársz, ha van, akkor az csak egy olyan kb. időpont. 45 percet várunk, én már eléggé türelmetlen vagyok, Lili dől borul, aludna. Végre bejutunk. Doktornő kikérdez, figyel, csak és kizárólag velünk foglalkozik. Megvizsgálja Lilit, semmi különöset nem talál. Megszúrja az ujját, pár perc alatt meg is van a véreredmény. Nincs gyulladás, egy értéke kicsit magasabb, az utalhat vírusra. Kéne a pisi minta is, de azt nem sikerült produkálni, így azzal másnap reggel vissza kell jönnie Zolinak, ha nincs jobban Lili, akkor vele is vissza kell jönni. Aztán haza, Lili szinte folyton alszik, amikor felkel próbálom itatni ezerrel, mivel napközben nem hányt, bíztam benne, hogy a nehezén túl vagyunk. Sajnos nem így lett, az összes vizet, teát és a pár falat körtét is kihányja az este folyamán :( Nem vagyok nyugodt, így neki indulni az éjszakának, amíg fent vagyok itatgatom. Az éjszaka szerencsére nyugisan telik. Reggel is erőltetem az ivást, érezni, hogy ki van száradva, de mikor felkel jókedvű, jön, megy. Csak hamar elfárad, délelőtt el is alszik. Zoli megy ügyintézni, a vizelet is negatív, éljen, éljen. Anya főz, takarít, intervallozik, gyereket pesztrál. Lábadozással telik a nap. 

Csütörtökön Lili már jobban van, enni még mindig nem akar, csak ropit, meg egy kis banánt, de a közérzete jó. Elmegyünk Zolival beadni a papírokat a családi pótlékhoz, ha valami véletlenül nincs jól kitöltve, akkor ott tudjuk javítani, én aláírni, ne kelljen megint menni. Hamar végzünk, így iszunk egy kávét, sétálunk egyet a Stadtparkban. 

Péntekre turistáskodást tervezünk, nincs az a nagyon jó idő, de legalább nem esik. A belvárosban sétálgatunk, letérünk a forgalmas vásárló utcából, szűkebb, hangulatosabb részek felé, Lili galambokat kerget, beül, kiszáll a babakocsiból, szerencsére ő jól bírja az efféle sétákat. Lilivel én is elszunnyadok délután, aztán megyünk még vásárolni, meg Bencéért, aki később végez, elmentek a napközivel kirándulni. Délután hallom, hogy többször tüsszög, köhécsel, nátha. Remélhetőleg csak  ennyi...Lilinek az étvágya ma sem tért vissza, délután már eszik egy kis kiflit, meg egy pudingot, de még mindig mondogatja, hogy beteg a pocakja. :( 

Szombat, végre egy igazi tavaszi nap, süt a nap, lehet pólóban lenni. A Hauptalleera megyünk, Bence rollerezik, sétálunk, játszózunk, aztán a gyerekek jégkrémeznek, mi meg sörözünk. Van előnye ennek a kocsi nélküliségnek :D Arra a helyre ültünk be, ahol Bencével mi már jártunk, amikor szünnapja volt és kettesben programoztunk. Akkor még minden kihalt volt, alig voltak páran rajtunk kívül, az étterem rész sem volt még nyitva. Most gyerekzsivaly, kaja illat, napsütés, ah de vártam már. Csináltam egy külön oldalt a videoknak, amik nem kifejezetten egy programhoz kapcsolódnak, ne itt a blogban foglalják a helyet. 

Nem tervezünk nagy programot vasárnapra, esőt ígértek. Reggel nem esik, így elindulunk játszózni, feltámad a szél közben, azt hisszük elázunk, de aztán meg kisüt a nap. Focizunk, hintázunk, Lili csúszdázik. Fiúk még kedvet kapnak tovább menni Bence sulijánál lévő játszóra, mi haza ballagunk. Fiúk meglepnek egy gyönyörű csokorral. Itt mondjuk csak jövő héten lesz anyák napja, de mi még tartjuk magunkat a magyar szokáshoz. A délután már itthon telik, az eső is megérkezik. Holnap már tényleg kezdődik a nyelvsuli, Lili megy oviban, visszarázódunk a szokásos kerékvágásba. 

És így a végére egy kis gyerekszáj: Lili elég régóta mondogatja, hogy civió, vagyis kb. ezt értettük belőle, kérdezgettünk, hogy esetleg az oviban hívnak így valakit, de nem derült ki, mi azzal humorizáltunk, hogy Szilvio. Erre az egyik nap Bogyó és Babóca olvasás közben, a csigafiúra mondja és akkor esik le, hogy még nem tudja rendesen mondani, meg egybe is mondja, de Szilvio az a csigafiú. Mikor rájöttünk, röhögtünk. 😂