Semesterferien

2018.02.12

Le vagyok maradva, mint a borravaló... A múlt hét előtti héten igazából nem történt semmi izgis. Lili kedden ment a betegség után először oviba, nem volt túl lelkes, ráadásul mindkét óvó nénije kidőlt, nem is volt 100%-os, szedték még mindketten az antibiot, de a doktornő mondta, hogy mehetnek közösségbe, és mivel tudtam, hogy a következő héten szünet lesz, mindenképpen szerettem volna, hogy menjen, ne legyen olyan hosszú a kimaradás. Így viszont többet volt ott a magyar nyelvfejlesztő hölgy besegíteni, aminek mi mindig örülünk. 

Én próbáltam utolérni magam, ismételni a korábban tanultakat, hiszen februártól kezdődött újra a nyelvsuli. 

Ez volt az első szünet, amikor nem mentünk haza. Több okból sem, Zoli dolgozott, nekem kezdődött a suli, ráadásul, ha hazamegyünk mindig szétesünk, főleg én, mind kajálás, életmódban, mind lelkileg. Így viszont nehezített pálya volt, főleg anyukámnak, aki jött segíteni. 

Szombaton érkezett anyu, vasárnap gyorsba itt is hagytuk őket Bencével. Elmentünk Sopronba, shoppingolni, Lilit vittük magunkkal. Tudom, hogy ez így elég hülyén hangzik, de az van, hogy van jó pár dolog, amit itt nem lehet kapni és nekünk hiányzik, szeretjük. Ezeket hozunk akkor amikor megyünk haza, meg anyu is szokott hozni "kisebb" szállítmányokat, de mindent mégsem cipeltethetek vele, és így, hogy most kihagytuk a látogatást, hiányzott volna. Így lefutottuk köreinket. Igaziból tényleg tök közel van, beszereztem mindent, Lilinek is sikerrel jártunk szülinapi ajándék kapcsán. 

Hétfőn még próbálkoztam a csapatott kicsit fárasztani, a játszóra lementünk, de sajnos ez Bencének már abszolút nem, Lilinek még csak-csak program. 

Kedden kezdődött a suli, amiveé nem annyira tudok vele azonosulni. Mondjuk magasan van a mérce, ahova tavaly jártam, az egy nagyon jó suli, nagyon intenzív. Ezzel a résszel nem is lenne gond, most szempont volt, hogy kevesebb óraszámú, lassabb helyre menjek, de itt nem értem a koncepciót. Nincs könyv, munkafüzet, csak úgy elkezdünk valamint, majd egy másik számomra logikátlan dologgal folytatjuk. No mindegy, megyek, csinálom, aztán maximum márciusra keresek mást.  

Szerdán Boldi mentette meg a délelőttünket, jött Bencével játszani, így mamát csak Lili nyúzta. Aznap esett a hó, ez volt az első alkalom, hogy nem olvadt el azonnal, így délután Zoli korábban jött haza és még elmentünk kicsit havazni. Csütörtök-péntek suli, Zoli mindennap estig dolgozott, Lili ebéd utánonként nem volt hajlandó aludni, így minden este nyűglődéssel telt, Bencénél délutánra csapódott ki, hogy egész nap itthon volt, zsibbasztóak voltak, mamának örök hála, hogy tartotta a frontot. Remélhetőleg jövőre ezt a szünetet már mi is valamelyik sípályán töltjük...

Szombaton tartottuk Lili és Mama szülinapját, apukám és tesóm is jöttek ünnepelni. Zoli délelőtt beszerezte a tortát, amit egy magyar hölgytől rendeltem. A környéken nem találtuk cukrászdát, ahol csinálnának cukormentes tortát, egy magyar anyukás csopiban találtam őt, ráadásul készít diétás változatokat is, szuper! A délután jól és gyorsan telt, volt evés, ivás, Lili örült az ajándékoknak. Ez volt az első szülinapi ünneplésünk itt, jó volt, hogy ezt mégis családi körben tudtuk megülni (eddig az összes szülinapra hazamentünk, vagy éppen otthon voltunk). Kora este mamáék mentek is haza. 

Vasárnap szép napos idő volt, így mentünk parkozni, Zoli futott egyet, mi sétálgattunk, felavattuk Lili új járgányát. Ma pedig szusszanunk, gondolom anyu is otthon, én meg itt. Vagyis persze próbálok rendet rakni némileg, meg tanulni, de azért rápihenek erre a múlt hétre. 

Két hét múlva lesz, hogy 1 éve itt lakunk Bécsben, ugye negyedéves összefoglaló volt, aztán a hosszú, Magyarországon töltött nyári szünet miatt elcsúsztak ezek a dolog, nem írtunk, de most mindenképpen lesz összegzés!!