Pakolás és indulás

Pénteken elvileg már semmi dolgunk, csak pakolni. Ühüm...aztán kiderül, hogy még Liliről képet kell kinyomtatni az oviba, kell néhány dolog a dmből, patikából, Zoli bringás gatyája még a varrónőnél van... Dél körül tudunk elkezdeni pakolni, a gyerekek szobája horror, ennyi szirszart kiválogatni, kikészülök, mit vigyünk, mit ne, amit nem, azt hova tegyünk. Aztán konyha pakolása, még elmegyek közben fodrászhoz is. 23 óra után sikerül is nyugóvora térni.

Szombat reggel 8 órára érkeznek a költöztetők, Zoli el is indul, hogy majd Bécsben fogadja őket, pakolnak, még az utolsó percekben jut eszembe egy álló lámpa, majd a lifthez szaladok utánunk még egy nagy virággal is. Jó, mindent elvittek. Nekünk nyugisabb a nap, a gyerekekkel még búcsú játszózást tartunk kedvenc ovis barátainkkal, Zoli hív, hogy minden rendben, oda értek. Neki húzós, jön is vissza, nekem még pakolós. Majd a délután folyamán, egy véletlen keresgélés kapcsán feltépem a szekrényt és szembesülök vele, hogy "csak" 5-6 doboznyi cucc maradt ott...aztabüdös...hívom Zolit, ő is örül. Merthogy ami péntek du. a káosz közepén jó ötletnek tűnt, hogy pakoljuk be a dobozokat az üres szekrénybe, hogy elférjünk, az szombat reggel még véletlenül sem jutott eszébe senkinek. Jippi, akkor most ezzel mi legyen, hozzátenném, hogy persze a gyerekek játékai vannak benne, ami kb. nélkülözhetetlenek. Zoli ötlete nyomán felkérjük apukámat, hogy legyen már olyan kedves hétfőn mikor jövünk, tartsanak velünk anyukámmal karöltve, a jól telepakolt kocsijukkal együtt.

Vasárnap, fiúk fodrászhoz mennek, nekem pakolás, aztán Zoli költözteti Gabit, ő Zoli unokaöccse, aki a lakásunkban fog lakni, fél nap jönnek-mennek, fel-le pakolnak. 

Hétfőn már tényleg csak az utolsó dolgok pakolása, ami még megszámlálhatatlan bőröndöt, sporttáskát, kis-, és nagy szatyrot, wc szűkítőt és porszívót és vízforralót....jelent. Elmegyünk még az oviba búcsúzkodni. Bence emlékkönyvet, meg jókívánságokat és persze pár könnycseppet kap. Lili is körbepuszil mindenkit, kedves rajzokat kap ő is. Nehéz szívvel búcsúzunk, annyi sok támogatást, odafigyelést, szeretet kaptunk ezalatt a több, mint 3 év alatt, hogy felsorolni is nehéz lenne. Köszönjük Haboskakaó ovi, köszönjük lányok!

Aztán jönnek a szüleim, kocsik telepakolása és indulás. Erről nem készült kép, pedig kellett volna, hogy a két autó, milyen szinten volt telepakolva. Érkezés, felpakolás, szusszanás után anyuék mennek is haza, mi rendezkedünk egy kicsit, aztán estére ki is tör mindenkin az elmúlt napok feszültsége, Bence sír, Lili együtt érez, nehéz az első este.