Otthon

Péntek későn este értünk Pestre. Szombaton vásároltunk egyet, aztán délután lepasszoltuk a gyerekeket, moziba mentünk kettesben. Vasárnap kiruccantunk kedvenc helyünkre, a csömöri tóhoz, játszóztunk. Este Zoli ment vissza Bécsbe. 

Hétfőtől Bence napközis táborba ment, sikerült találnom egy közelben levő helyet, ahova reggelente, tömegközlekedéssel is könnyen eljutottunk. Bár erre csak párszor volt szükség, apukám sokszor tudott minket hozni, vinni. Kalóztábor volt, de ezen kívül sok minden mást is csináltak, volt vizipisztolyozás, játszóházazás, fiilmnézés, kutyusozás. Jól érezte magát, örültem. Mi Lilivel délelőttönként napfürdőztünk az erkélyen, ő jókat pancsolt kiskádjában. Általában délutánonként együtt szundítottunk egyet. Egyik nap találkoztam egy kedves ismerősőmmel, akinek kiönthettem a lelkem, meglátásaival kicsit helyretette a dolgokat zűrzavaros fejemben/lelkemben. 

Tegnap este végre csatlakozott hozzánk apa is, ma már együtt strandoltunk. Holnapra mozizás a terv, Bence első mozizása, eddig kitartóan tiltakozott ellene, most végre sikerült rádumálni. Izgatottan várjuk. 

Én 1 hét után kipihent, nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, szívem szerint rövid időn belül visszaköltöznénk Pestre, de nem fogunk. Nem lenne jó döntés. Ha már egyszer rászántunk magunkat, átcuccoltunk, akkor ebbe nekem is többet kell beleraknom ennél. Szeretném, ha eljutnánk addig, hogy nyugodt anyagi és lelki körülmények között is kipróbálhatnánk azt, milyen Bécsben élni. Ha akkor is úgy érzem nem megy, akkor már nyugodtabban mondom azt, hogy itthon a helyünk.