Otthon, édes otthon

Hétfő. Reggeli készülődés, még ezt berakjuk, még az kidobni, elpakolni. Mivel a kinőtt és téli cuccainkat haza akartam hozni, így elég sok csomaggal indulunk útnak. Szerencsére közel van a vonatállomás, de azért érdekes, 2 bőrönddel, sporttáskával, babakocsival utazni, és akkor szépen fogalmaztam. Ugyebár nekünk mindig is volt autónk, sosem utaztunk a gyerekekkel hosszabb úton vonattal, és ennyi cuccal sem. A felszállásnál van némi zavar, sokan vannak, alig fér már el a csomagunk, mi megkeressük a gyerekekkel a helyünket, látom már vkik félig lepakoltak oda, próbálják a saját helyükről elpaterolni az ott ülőket, kiderül, hogy nekik is, nekünk is olyan ésszerűen adták ki a jegyet, hogy egy valaki külön ül. Ők is egy család, két gyerekkel. Nekik az egyik jegyük hozzánk szól, nekünk meg a másik oldalra.....no comment. Mindegy, náluk sincs senki, le tudnak ülni négyen, mi is, majd ha valaki problémázik, elütetjük. Az út sima, Lili el is alszik, Bence is csak az utolsó fél órában kezd el látványosan unatkozni, anya lazít. 2 és fél óra alatt Pesten vagyunk. Apukám jött ki értünk a Keletibe, így pikk-pakk otthon is vagyunk. Fura minden, mint amikor 1-2 hét nyaralás után belép az ember a lakásba és minden olyan idegen. Na most ez még hatványozottabban, hiszen nem mi lakunk itt, bár itt-ott fellelhetőek a dolgaink még, de már nem a miénk. Lilin érezni, hogy kicsit nem érti, Bence gyorsan alkalmazkodik, anyu átjön köszönteni minket. Aztán én elmegyek vásárolni. Komolyan, a felvágottaknál majdnem el is érzékenyülök, basszus itt értek mindent, tudom mi mi, mi merre. Fellélegzem.

Kedd. Korai a kelés, Bence is már 6 óra körül fent van, én az erkélyen fogyasztom el a kávém, bár hűvös van, gyönyörű a napfelkelte és hiányzott az erkély. Úgy szeretek kiülni, napozni, este nézni az eget. A Bécsből elhozott téli ruhák garázsban való elhelyezése, és az ott található, reményeim szerint már belefogytam típusú tavaszi, nyári ruhák elhozatala a cél, amikor is belémhasít, hogy a kuuuulcs, na az Bécsben van. Szuper, gyors telefont, a tulaj otthon van, ad kulcsot, bejutunk, éljen. Nah a reményeim szerte is foszlanak, a nadrágok továbbra sem jók...ezt nem kommentelnám, hogy a rengeteg gyaloglás, a szénhidrát csökkentett táplálkozás eredménye hol van!? Azért hozunk el dolgokat, egy játszóterezést is megejtünk. Lilin meg ámulunk, úgy mászik fel olyan helyeken, amit nem is gondoltunk volna, hogy csak nézünk (mellékelve). Én délután még beveszem a Pólust, gyerekeknek ruha vásárlás, dm, gyógyszertár, szoli, magamnak is néhány darab.

Szerda. Ovi nap, úgy döntöttünk, mivel elég sok ügyintéznivaló van, Bencét ne kelljen mindehova vinni, menjen be az oviba a haverokhoz. Kocsi híján, Bence Domiékkal megy oviba. (innen is köszi, még1x) Apa beugrik a hivatalba az esküvőhöz szükséges nyilatkozatunkkal, mi Lilivel játszózunk. Én dél körül indulok el ruha próbára, csajokkal kicsit korábban találkozunk, még beülünk néhány szóra egy kávé, limonádéra. Így viszont sajnos lemaradok sógornőmékről, akik ma jöttek fel vidékről látogatóba. A délután jól telik, az első hely nem puccos, ellenben szép kis ruhákat próbálok, van kedvenc is. Aztán van egy szusszanásnyi időnk, majd jön az elegánsabb hely. Már az első ruha költeménynél könnybe lábadt a szemem. Csodás, de túlzának érzem. Még próbálok párat, aztán átmegyünk ugyan ezen szalon egy másik üzletébe, itt már fáradok, meg érzem is, hogy ezek a szalonok, ruhák nekem kicsit sokak. Mindegy, ez ma erről szól. Próbálok egyet, kettőt, aztán a harmadikkal megfognak. Púder szín, gyönyörű alsórész, horror ár. Aztán a csajokkal még vacsizunk egy gyorsat, próbálok döntésre jutni. Jó fáradtan érek haza, de döntenem kell, a holnapi napom van lefoglani A RUHÁT. Köszi csajok a támogatást, jó volt veletek!

Csütörtök. Kapunk kölcsönkocsit, így Bencét mi visszük oviba. Aztán vásárlás, be a városba ruhafoglalás, haza, aztán nekem még gyógyszer íratás, jövés-menés. Fiúk délután még Decathlonoznak, mi lányok itthon ütjük el az időt.

Péntek. Ma is megkaptuk fater kocsiját, így kiruccanást tervezünk, az egyik kedvenc helyünkre megyünk, a Dunához. Sétálunk, játszózunk, majd Lili egy váratlan pillanatban úgy lefejel, hogy kész is a szilikon száj, pillanatok alatt feldagad és fáj is. A programot desszertezéssel akarjuk zárni, de Bencén kitör a bolond óra, így haza jövünk, rá is parancsolunk, hogy pihenjen, ha jót akar a délutánra nézve. El is alszik hamar, nem tudom mi van a levegőben... A délután itthon, nyugisan, mamával telik.

Szombat. A délelőtt még mozgalmas, gyerekeknek szandált veszünk, nekem még eszembe jut néhány dolog, nyomtatás, posta, a Pólusban ezren, türelmünk határát súroljuk mire távozunk. A kaja vásárlást már Lili alvás idejére hagyjuk, nem feszítjük tovább a húrt. Délután Bence volt ovistársáékhoz vagyunk hivatalosak. Fiúkat alig látjuk a délután folyamán, de kint a kertben azért ők is csatlakoznak. Van homokozó, így Lili már boldog, mostanában nagyon oda van a homokozásért. Mi jókat beszélgetünk, finomakat eszünk, el is szalad az este, későn távozunk, a fiatalok pár perc alatt ki is dőlnek otthon. Szuper jó este volt, köszönjünk Zsuzsi, Feri!

Vasárnap. A Margit-szigetre terveztünk menni, régi kedvenc helyünk, az is gyönyörű ilyenkor tavasszal, azonban behajtáskor szembesülünk vele, hogy az egész parkolórész felújítás alatt áll, nem lehet bemenni autóval :( gondokodunk hova tovább, mivel itt vagyunk a közelben, megint a Duna part mellett döntünk, bár jó szeles az idő, de legalább süt a nap. Bence próbálkozik a gördeszkázással, Lilivel homokozunk :) A délutánt anyukáméknál töltjük, Bence locsolkodik, itt is elszalad a délutánt.

Hétfő délelőttre még egy rendkívüli mozizást beiktatunk, hogy kicsit kettesben is legyünk. Én ébredés után nekiállok pakolni, ezer cuccunk, többel megyünk, mint jöttünk, ah. Mama korán érkezik, 10 órás vetítésre megyünk, szerintem még sosem voltunk ilyenkor korán moziban. A film szórakoztató, semmi extra, kikapcsolódásnak tökéletes. Hazafelé még belépünk a garázshoz, az előrejelzések a hét közepére havat jósolnak Bécsbe és jó hideget, így visszaveszem a gyerekek téli kabátját. Rám telepszik a rossz érzés, az eszemmel tudom, hogy jó amit csinálunk, hosszútávon jó döntést hoztunk, a szívem mégis megszakad, hogy mennünk kell. Még pakolás, gyors ebéd, aztán jön értünk Zoli barátja, ő visz az állomásra. Lili érzi a feszültséget, inkább el is alszik, viszont így a vonaton ő sem alszik, kicsit hosszú az út így, Bence is unja már a végét nagyon. 19 óra után érünk haza, fáradt mindenki, furcsa újra itt, de már nem annyira szívszaggató mint otthonról elindulni. Engem teljesen feltöltött az elmúlt hét, sok mindent elintéztem, mindenkivel tudtam találkozni akivel szerettem volna, jó a volt a szuper ágyunkban aludni, kiülni az erkélyre, már csak abban bízom, hogy a visszarázódás a gyerekeknek nem fog újra betegségekben kicsapódni.