Őszi újrakezdés

Nagyon sok minden történt az elmúlt hónapban, na de kezdjük mondjuk a közepén. Bencének múlt hétfőn sérv műtétje volt. Anyukám előtte hètvégén jött hozzánk, hogy a műtét napján Lilivel legyen, valamint számítottunk rá, hogy Bencének azon a hèten pihi lesz itthon, felvigyázza ő, én meg mehessek németezni. Vasárnap mèg megejtettünk egy kirándulást Kahlenbergen, egyszer jártunk arra még tèlen, ott szánkoztunk egy jót. Most sètáltunk egyet az őszi erdőben, csuda jó időben.

Aztàn hétfőn reggel 7-re kellett mennünk a kórházba, Bence ébredéskor még ihatot, de ennie màr nem lehetett. Az úton nagyon izgult, de aztán csitultak a kedélyek. Mivel kicsit náthás volt, futottunk egy kört az aneszteziológusnál, hogy nem gond e, utána vártunk kicsit a szobájára, aztán meg leesett az állunk a szoba láttán ;D két ágyas, tiszta, tévével, apának vendég àggyal. Majd vizit, vizsgálatok, vàrakozás. Ezt elég jól bírta Bence, persze éhes, szomjas volt, de egy kedves dokitól kapott egy pici vizet. Fél 11 körül hirtelen szóltak, hogy öltözzön àt, mert viszik fel. Itt reméltük, hogy felgyorsulnak az események, de sajnos még 1 órat várnunk kellett, na az már nehéz volt. Ott lábadoztak a már műtöttek, Bence pánikba esett, sírt. Kapott egy szirupot, amitől olyan lett, mint aki becsiccsentett. Nagyon édes volt, de mikor mondták hogy mennie kell, nagyon aggódott, sírt. Borzasztó volt otthagyni, de tudtuk ha már nem lát minket megnyugszik majd és mondták, hogy beviszik, kap maszkot, elalszik és utana szúrják meg, kap érzéstelenítőt gerincbe. Előtörtek Lili szívműtétje kapcsán is az emlékek.

Mi gyorsan reggeliztünk, kávéztunk, aztán mentünk is vissza, lelkünkre kötötte, hogy ott legyünk mikor ébred. A műtét sikeres volt. Utána nehezen ébredt, sokáig zsibbadt a lába (persze már aggódtam), volt hogy jól volt, aztán visszazuhant az alvásba. Én délután hazajöttem, utána már apa tudósított az eseményekről. Az este nehezen telt, fájt is Bencének, meg hiányoztam is neki. De jobbnak làttunk, ha apa marad ott. Az én nèmet tudássommal, főleg stressz helyzetben nem sokra mentünk volna :(

Másnapra sokkal jobban volt, délelőtt el is engedték őket. Napokig még nehezen mozgott, segíteni kellett neki néhány dolgokba, de napról napra jobban lett. Most hétfőn voltunk kontrollon, a sebe szèp, minden oké, még 2 hétig nem tornázhat, de túl vagyunk rajta. Kórhàzi tapasztalataink szuperek. Mindenki kedves volt, segítőkész, barátsàgos, a körülményekről nem is beszélve. Nem akarok hasonlítgatni, de aludtam én a Madaràszban a földön, a koszban...

Friss események, Lilinek a suli. Ugyebàr itt (is) 6. évesen iskolaköteles a gyermek, nem maradhat oviban. Múlt héten voltunk egy tanácsadáson a sulival kapcsolatban, hiszen fogalmunk sincs az egész rendszerről. Bencének anno kijelölték melyik suliban kezd, aztán persze ott is folytatta. Nah, az egèszet nem is akarom és nem is tudnám elmesélni, hisz másodkézből kapom az infot, ràadàsul nagyon összetett a dolog, a hölgy másfél órán keresztül mondta a dolgokat, én kb 45 perc után már csak próbaltam értelmesen nézni. A lényeg, hogy miután megbeszéltünk, hogy mi integrált suliba, osztályba szeretnénk ha menne Lili, a hölgy elmondta, hogy a kerületben melyik suliban van erre lehetőség és hogy hol van vorschulklasse. Ez az átmenti év, ahova kerülnek azok a gyerekek, akik még nem iskolaérettek, de menniük kell a oviból. Bence is ilyenbe jàrt mikor kijöttünk. Itt is, mint otthon, a kerületi sulikba könnyebb bejutni, másik kerületibe pedig csak, ha marad hely. Ami nem jó hír, mivel van egy nagyon jó suli a 2. kerületben (mi az 5. kerüeltben lakunk) amit a down fejlesztőnk ajánlott, és szerdán meg is nèztük (aznap volt nyílt nap, itt minden suliba 1 napon van). Van tapasztalatuk ds gyerekekkel, nagy hangsúlyt fektetnek a zenei képzésre, és mint ma kiderült, busszal hozzák viszik a gyereket igény esetén. Jó volt, körbevittek minket a suliba a tàjékoztató előtt, az igazgató helyettes is tartott kérdezz feleleket, bementünk mi is, a 3. kérdező fel is tette kérdésünket, down gyerekkel masik kerületből be lehet e jutni. Egyeztetni kell az igazgatóval... Nagyon szimpi volt egyébként a hely, barátságos, modern, nekem tisztára olyan érzésem volt mintha egy magánsuliba lennénk.

Van lehetőség olyan sulira is, ahol nincsenek osztályok, korosztályok szerint vannak a gyerekek csoportokban 6-9, 9-11... teljesen már a tantervük, sokkal élményközpontúbb. Ilyet is néztük ma, de az a suli nem annyira tetszett nekünk. Persze a kerületben is vannak lehetőségek. A lényeg, hogy el kell majd indítanunk egy folyamatot, papír kitöltések, aztan Lilit megnézik majd az oviban, beszélnek a gyógypedagógusával, beírhatjuk mi is, hogy melyik iskolat szeretnénk, aztan majd születik egy döntés. Nagyon összetett a dolog. Amit még mondani akartam, hogy ha jól emlékszem 6 féle tanterv van, Lilit is be fogják sorolni melyik a számára megfelelő és ha úgy érzik másképp kell vele haladni akkor változtatnak rajta.

Mi is volt még... ja igen, megalakítottuk másik két anyukával a bécsben élő magyar downos anyukák klubját. Katit, aki jelenleg (még) várandós ds babájával, az osztrák ds csoportban vettem észre. Ráírtam, elkezdtük beszélgetni, majd szeptemberben össze is hoztunk egy találkozót, ő talált mèg egy anyukát, Dórit, akiknek egy éves a down kislánya. Nagyon örülök nekik, mielőtt kiköltöztünk érdeklődtem itt élők után, de akkor még Bécsben nem volt senki, csak az ország többi részén. Így most màr van kivel megbeszélni tapasztalainkat, mit, hol lehet ügyintezni, támogatások, fejlesztések ügyben. Már most csomó új infónk van. Nem feladatom, hogy Kati történetéről írjak, esetleg ha lesz kedve majd vendégír ide, mindenesetre az biztos, hogy itt sokkal támogatóbbak egy ds kismamával, mint Magyarországon.

Ebből az ismeretségből alakult másik is, Dóri férje olvasta a blogomon, hogy Zoli fut. 2 héttel ezelőtt volt itt Bécsben is night run. (Akartunk menni Zolival, de hétköznap volt, így elvetettük az ötletet.) Mivel a csapatukból kiesett valaki, felmerült a kérdés lenne e kedve Zolinak menni. Persze volt neki :) Nem volt nagy táv, 5 km. Szuper időt futott és új ismeretségekre tett szert, jól érezte magát.

Nekem a suli továbbra is folytatódik, múlt héten kezdődött az B 1.2. Itt màr nehezebb tartanom a lépést, vannak napok amikor eléggé koncentrálnom kell miről is van szó. Szeptemberben jártunk a Stephans dómban, ahol voltam már ugyan, de fel még sosem mentünk a kilàtó részre. Bár eléggé tériszonyos lettem, de csodás kilátás nyílt Bécsre. Aztán voltunk moziban, ahova Zoli is jött, pont szabadnapos volt, jó filmet fogott ki. Voltak a Schmetterling Hausban is a többiek, de arról sajnos lemaradtam, volt pár nap mikor itthon voltunk, Lili nàthás volt. Volt egy alkalom jógánk, pont jó napon, az a reggelünk borzasztó volt, Lili egèsz reggel zokogott, alig tudtam ott hagyni az oviban, ráadasul mire bértem a suliba, kifolyt a kávém a táskámba, a jegyzeteim, füzetem, pénztárcám, mindenem úszott a kávéban. Jót tett a jóga :D

Lili most nagyon rosszul viseli a visszarázodást (pedig az évkezdéssel semmi gond nem volt) nátha után, meg a múlt heti pár nap lógás utan is irtózatós sírást rendezett mikor oviba kellett újra mennie.

Lassan befejezem, mert már kisregényt írok, de azt még el akartam mesélni, hogy Bence már nem csak reggel megy egyedül suliba, hanem délután is egyedül jön haza, a legújabb az, hogy még meg is áll a játszótéren és csak fél órával később érkezik haza. Rohamléptekben önállósodik. 😱Nekem ez nagy segítség, főleg reggel. Lilit nem kell hajtani, kényelmesebben készülhetünk, még van időm otthon megreggelizni. Meg büszkék is vagyunk, mert Bence ezt magától kezdeményezte.

Tényleg az utolsó sztori: Jártunk egyik hétvégén Schneebergen, tavasz óta szerettem volna ide eljutni, most sikerült. A terv Puchberg volt, de onnan megy vasút fel a hegyre, ott iszonyat sokan voltak, nem találtunk parkolót. Tovabb mentünk a Sebastian vízeséshez és közben egy nagyon szép helyre bukkantunk, gyönyörű hegyvidék, tehenek, friss levegő elképesztően jó volt, csak ültünk és bámultuk a nagy hegyet. Csodás idő volt, napsütés meleg. A hegyoldalban volt egy élménypark vagy minek nevezzem, ahol egyik részen gokarttal lehetett lejönni a domboldalról, a másik részen pedig mint a vízi parkban egy óriás úszógumival lehetett lecsúszni. Csak ott éppen ebéd szünetet tartottak, úgyhogy nem tudtuk kipróbálni. Utána azért megnéztük a vízesést is. Gyermekeink nem nagy kiránduló fazonok mi viszont imádtuk Zolival. Hazafelé mindkét gyerek jót durmolt a kocsiban.