Őszi szünet és a rosszul indult november

Október végén magyar barátainkkal jártunk Badenben, egy kellemes, sétálós, beszélgetős délutánt töltöttünk együtt. Gyerekek is jól eljátszottak, jól éreztük magunkat. Amennyit láttunk a belvárosi részből nagyon romantikus, tetszett nagyon. 

Itt október 26-a ünnepnap, így aznap Zoli is itthon volt, ez volt az őszi szünet első napja. Aznap jött anyukám hozzánk. Hétközben nem volt túl vidám idő, szerdán volt csak napos, sajnos Zolinak be kellett mennie helyettesíteni. A másik váltásban volt covidos kollega, így mindenkinek többet kellett vállalnia. De elég korán végzett, délután el tudtunk menni sétálni, napfürdőzni egy kicsit. Csütörtökön bementünk Zolihoz látogatóba, anyu/gyerekek is lássák, hol dolgozik apa, meg Zoli főnöknője is kíváncsi volt már ránk. Pénteken elmentünk Zolival kettesben shoppingolni, főleg dekor cuccokat szereztünk be, meg nekem néhány ruhát. Utána neki is álltam a karácsonyi, adventi asztal/ajtódíszek összeállításának, anyukám is hozott egy nagy adag alapanyagot, amik nagyon tetszettek egy magyar oldalról. Most készítek néhányat eladásra is, meglátjuk mennyire lesz rá kereslet, nincsnek nagy elvárásaim, sokan csinálnak nálam profibban, de próba cseresznye. Szombaton anyukám ment is haza, gyorsan elrepült a hét, nagyon jó volt hogy itt volt. Sajnos elég valószínű, hogy sokáig nem lesz lehetőségünk találkozni. Most már a határon is komolyabban veszik az ellenőrzést, most nem úszta meg a karantént. 

Nem emlékszem melyik napon volt a héten, de akkor jelentették be, hogy november 3-tól újra bezárnak az éttermek, mozik, színházak, múzeumok, a felső tagozatosok átállnak otthoni oktatásra, egyetemek szintén és este 20-tól kijárási korlátozás lesz. November 2-a a gyerekeknek még szünet volt, ráadásul jött valami meleg légtömeg, hihetetlen jó idő volt. Aztán hétfőn este még éppen a gyerekeket altattam, mikor először felugrott a hír a támadásról. Először annyira nem is vettem fel, de aztán egyre több borzasztó, aggasztó hír, kép született. Nagyon felzaklatott, nehezen tudtam elaludni, hosszan lehetett hallani a köröző helikopter hangját. Másnap reggel már az az üzenet fogadott a suliból, hogy csak ügyelet lesz, elmarad a tanítás, aki teheti tartsa otthon a gyereket, sőt maradjunk is otthon, ha lehet. Nagyon zaklatott nap volt, Zolinak aznap lett volna szabadja, de sajnos megint helyettesítenie kellett, nem örültem, hogy elment. Bencének próbáltam elmagyarázni szolidan a dolgot, tudtam, hogy az iskolában lesz róla szó, nem akartam, hogy ott szembesüljön azzal mi történt, de persze megijeszteni se akartam. Délután le kellett mennem boltban, nagyon rossz érzés volt bennem, jó pár nap kellett, hogy ne úgy menjek le, hogy folyamatosan kémlelem kik vannak körülöttem/ünk. Másnap újra indult az élet, a sok korlátozás miatt sokkal nyugisabb volt a környék, de a levegőben volt a megrendülés, próbáltam nem aggódni, de Bencét nem volt jó érzés egyedül elengednem. Liliék csak öten voltak napokig, Bencéék beszéltek az eseményekről a tanár nénivel. Szombatra még ígértek napsütést, ezt meg is ragadtunk, Kurpark Oberlaan voltunk, többször jártunk már ott, egy nagyon nagy park, tóval, néhány állattal, játszókkal. Bár mindenki elég feszült volt, mostanában nagyon megérezzük a jövő/menő frontokat, Lili folyamatosan nyűgösködött, azért jót tett a friss levegő. Vasárnap én alkottam, és az első megrendelésem is befutott egy adventi koszorúra, amihez a hölgy kért hozzá passzoló kopogtatót is, nagyon boldogság ez :) 

Ezen a héten egyre jobban keringenek a hírek az alsóbb iskolák bezárásról is, így kihasználtunk Zolival a hétfő, szerda délelőttöt, beszereztük a gyerekeknek a karácsonyi ajándékokat, meg amúgy sem akartunk decemberben tologani. Hétfőn Lilivel voltunk a down ambulancián, itt kikérdeznek minket mi újság Lilivel, hogy boldogul, általános dolgokról (evés, mivel játszik szívesen, tesóval hogy vannak), fejlesztés... meg van egy vérvétel, amin néznek vitamin szinteket, pajzsmirigyet, vérsejteket, mindent amire a downosoknál különösen oda kell figyelni. Lili szuper ügyes volt, nem sírt a vérvételnél, doktornő is aranyos volt, magyar, énekelte velünk a Micimackót amíg vették a vért :)

Zolinak továbbra is nagyon tetszik az új munkahely, szuper, hogy nem kell hajnalban kelnie, még a gyerekekkel is találkozik éppen indulás előtt. A másnapi szünnapokat is nagyon bírjuk, tud pihenni, ha kell ügyintézni, tudunk kicsit kettesben lenni. Bár ez most már csak 2 hétig lesz így, aztán visszaállnak a normál munkaidő beosztásra, aminek szintén meg lesz az előnye, minden délután itthon lesz, és csak havi 1 szombaton kell dolgoznia. 

Szóval összességében rendben vagyunk. Persze tartok az újabb bezárástól, főleg hogy Lilinek nagy szüksége lenne erre a évre, hogy jobban boldoguljon a némettel, na meg Bencével se egyszerű az itthon tanulás, de túléltük tavasszal is, ha nincs más út, akkor toljuk itthon.