Nyűűgös hét

A múlt hét végén nem volt semmi különös, Zoli sokat dolgozott, reggel viszi Bencét, aztán megy is tovább, kora este ér haza, fáradt. Én a "szokásos" havi befordulásomba voltam, borzasztó, rám telepszik, minden és mindenki idegesít, mindenben elbizonytalanodom, nem találom a helyem. Iszonyatosan nyomasztanak a majdnem ugyan olyan napok egymás után. Diétám is törést szenvedett, ilyenkor végképp nehezemre megy, hogy ne evésbe fojtsam bánatom, de szerencsére sikerült nagyobb károk nélkül megúszni ezt a pár napot. 

Már alig vártam a hétvégét, hogy együtt legyünk, szombat délutánra karácsonyi vásározást terveztem a Belvedere múzeumhoz, ott nincs olyan nagy forgalom, mégis szép. Aztán jön a hívás, hogy Bence mehetne-e Boldihoz délután játszani. Hogynee mehetne, amúgy sem érdekli az egész. Lili nem aludt ebéd után, így várható volt, hogy el fog aludni útközben, így változtatunk a programon, megyünk a Rathaushoz, én nagyon szerettem volna megnézni az ottani vásárt. Sok képet láttam róla és érdekelt milyen élőben. Megmondom őszintén engem a vásár része kevésbé érdekel, láttuk egy két árust, ami nem a szokványos dolgokat árulta, de egyébként mindig ugyanazok a portékák vannak. De a fények a fákon, az épület, a óriás hógömb, a csillogó-villogó fenyő, na ezekkel meg lehet venni. Nem időztünk sokat, ittunk egy puncsot, vettünk kürtőskalácsot, tébláboltunk egy kicsit, aztán elég is volt. De kizökkentett legalább, jó volt kimozdulni. Ja és nagyon durva volt, úgy éreztünk magunkat mintha Pesten lennénk, folyamatosan magyarokat hallottunk, több busszal jöttek és hömpölyögtek a vásárban.                                Vasárnap elballagtuk megvenni a fenyőt.

Ez a hét is nyugalmas volt, én próbáltam magam némi elfoglaltsággal jobb kedvre deríteni, készítettem a tanár néniknek, óvó néniknek karácsonyi üdvözlő lapot, felraktam égősorokat. Kivételesen most előbb díszítettünk fát is, mivel nincs erkélyünk, nem tudjuk hol tárolni, ha meg már úgy is a lakásban van, díszítsük fel, a két ünnep között amúgy sem tudunk benne gyönyörködni, nem leszünk itt. Zolinak csütörtök az utolsó munkanap, péntekre még egy kis vásárlás volt tervben. 

A gyerekeknek nem volt kifejezett karácsonyi ünnepség, amit én hiányoltam is. Liliék szerda délelőtt ünnepeltek, de nincs infom, hogy konkrétan mit csináltak, aztán csütörtökön elvitték őket karácsonyi vásárba, körhintázni. Bencéék a hortban (napközi) sütöttek, díszítettek mézeskalácsot. Volt egy program, amit Bence ugyan említett, de elég zavarosan, hogy reggelente énekelnek, és hogy menjek el meghallgatni. Pénteken derült csak ki, hogy mi volt ez, nem a szokásos korai érkezés volt, hogy csak kipattan a kocsiból, hanem Zoli is bement vele. Levonult a lépcsőházba az összes osztály, hangosítás, mini zenekar és karácsonyi dalokat énekeltek. Zoli azt mesélte, hogy nagyon jó hangulata volt.

Itt töltjük Bécsben a karácsonyt, ez az otthonunk, itt kell új szokásokat kialakítanunk. De nagyon furcsa lesz. 26-án utazunk majd haza egy pár napra, hogy a családdal is tudjunk ünnepelni.      

Ma reggel még volt egy köröm a boltba, Zoli megvette a vonatjegyet, délután sütögettem. Hangolódunk a holnapra, nem pezsegjük túl. Egyszerű kaja lesz, édességből diétás...holnap az is kiderül milyen lett :D 

Ja és mindenki nyugodjon meg! Ugyen nem karácsony este, de csütörtökön itt is megtekinthettünk a Reszkessetek betörőket :D

Mindekinek kívánok nagyon boldog, nyugodt karácsonyt!