Nyugi

A múlt hét elég eseménytelenül telt (szerencsére). Zoli szabadnapján elmentünk beszerezni a gyerekeknek a karácsonyi ajándékokat. 

A suliban több hétig az volt a reggeli program, hogy mindennap más ország nyelvén köszöntik az érkezőket. Kis zászlóval állnak a gyerekek, akik az adott országból származnak és köszöngetnek. Szerdán volt Magyarország, így kicsit korábban kellett érkezni a suliba és nyomták a fiatalok a Jó reggeltet! :)

Engem megszállt az adventi hangulat, elkészítettem az adventi koszorúnkat, felhelyeztem égősorainkat. 

Szombaton elmentünk karácsonyi vásárba. A Karlsplatznál levőt válaszottuk így elsőre, olvastam, hogy gyerekesek körében népszerű. A portékák általában a szokványos dolgok, a puncsot megkósoltunk, finom. Ami nekem nagyon tetszett, az apró részletek, hogy a szemetes kukákat, pénzváltót és be fadeszkázták, hogy beolvadjon a környezetbe, díszletbe, meg az egész vásár felett futó fényfüzér. A tér közepén, ahol jó időben víz van, most szalmával van feltöltve, a gyerekek abban ugrálnak, játszanak, legbelül van egy elkerített rész, néhány állattal, bárányt meg kecskét láttunk. Jó volt, szép volt, de valahogy elmaradt nekünk a hangulat. Tény, hogy elég sokan voltak, babakocsival nehézkes volt a közelekedés, ráadásul kürtőskalácsot sem találtunk... 

Ez a hét már kicsit izgisebb. Egyrészt tegnap kaptam meg egy táplálkozási tanácsadótól, az ajánlását. Nem jó ez így, ahogy van. Szét vagyok esve a kajálással, nem jó a közértezem, puffadok, valami nem jó, segítség kell. Remélem, hogy a tanácsaival végre megszabadulok feles kilóimtól és jobban érzem majd magam a bőrömben. Nem lesz könnyű, de nagyon elszánt vagyok :) 

Holnap pedig egy hölggyel van találkozónk, aki valószínűleg tud abban segíteni, hogy nekem is legyen egy kis jövedelemmel járó elfoglaltságom februártól. Részletek később 😉