Nyugalmas...

Az elmúlt hetek, egy-két momentumot leszámítva nyugalmasak voltak. Végre itt a jó idő, fiúk amikor lehetőség van mennek bringázni. Bence most már forgalombiztos, így messzebbre is tudnak menni Zolival. Bécsben mindenhol van bicikli út és általában az autósok is nagyon figyelmesek, főleg ha látják, hogy gyerek megy az úton. 

Nekem több program is volt, két hete jártunk a Rathausban. Csodálatos, lenyűgöző, főleg az a terem ahol képviselői üléseket is szoktak tartani. A többszázkilós csillár, a falfestések, a festett ablakok, a kazettás mennyezet. Szuper volt, nagyon tetszett. Aztán voltunk moziban, az is jó volt, most egy jó kis szórakoztató filmet néztünk. Múlt hétfőn volt az utolsó napunk a A2.1 -ben. Ilyenkor közös "ünneplés" van, az összes csoport összeül, mindenki hoz enni, inni. Izgi, lehet mindenféle új ízekkel találkozni. Ettem jókat, és kevésbé jókat. Aztán kedden szabadnapunk volt. Nyakamba vettem a várost, nem szívesen járok be egyedül. De most, mondom, felszívom magam, városnézek kicsit. Kavarogtam össze-vissza, de jó érzes volt, hogy mikor azt sem tudtam hol vagyok, nem éreztem magam elveszve. Nagyjából azért már átlátom a belvárosi részt, tudom kb. merre hova jutok. Teljes komfortzóna elhagyásban voltam, még shoppingolásra is rászántam magam. Eddig minden ilyentől, amennyire lehetett távoltartottam magam. Tudom, tudom túlreagálom. De volt egy-két rossz élményem, mikor nem értettem mit mond az eladó, ez olyan rossz érzéssel töltött el, hogy mikor lehet elkerülöm az ilyen szitukat. Szerdán kezdődött az újabb blokk, 3 új csoporttársunk van, akik a másik csoportból kerültek hozzánk. Van, amit megint ismételni kell velük, de azért haladunk. Én egyre többet értek, órákon is érzem, meg a mindennapokban is. Hétfőn például voltunk egy doktornőnél, az ügyben, hogy Lili maradhasson még plusz egy évet oviban. Egy csomó mindent értettem, amit mondott. De sajnos nem jártunk sikerrel. Itt 6 éves korban menni kell suliban. Korábban volt rá lehetőség, hogy szakvéleménnyel maradhasson, ma már erre nincs mód. Aki nem iskolaérett az bekerül az előkészítő osztályba (ahova Bence is járt, mikor kijöttünk) Mi úgy érezzük, hogy- bár sok idő van még addig - de Lilinek nem való még. Nem beszéli a németet, sokszor nem is érti, délelőtt elfárad, sok lenne neki. Mi nyugodtabbak lennénk, ha úgy mehetne suliba, hogy arra tényleg fel van készülve. Így Zoli el is kérte a hölgy feletteseinek az elérhetőségét, futunk azért egy kört. 

Múlt héten jártunk Bence tanár nénijénél is, semmi jóra nem számítottunk, mikor megkaptuk az üzenetet, hogy menjünk. Beigazolódott, Bence ha nem lenne védett státuszban (2 évig nem kap osztályzatot, mivel nem ismeri jól a nyelvet) akkor a német (olvasás, írás)  miatt osztályt kéne ismételnie. Nem lepett meg minket, hisz tudjuk hogy mennek, azaz nem mennek neki a dolgok, de azért nem esett jól. Így most több gyakorlás vár rá, aztán 3. év elején majd felmérik újra.

A hétvégénk nagyon jó volt, hosszú idő után végre Zoli is itthon volt mindkét nap. Szombaton délelőtt optikában jártunk, Zoli olvasószemüveget kapott, Lilinek pedig kicserélték a lencséit. Délután sétáltunk, fagyiztunk, élveztük a jó időt. Vasárnap én futással kezdtem a napot, aztán kirándulni voltuk Laxenburgban. Van egy nagy park, kastéllyal, tóval, virágzó fákkal, bokrokkal, csónakázási lehetőséggel, na meg csomó magyar látogatóval :D 

Ja. amit mesélni akartam. Lili annyira élvezi a pénteki fejlesztést, akkor járunk a down fejlesztőközpontba. Nekem a hölgy, aki tartja nagyon szimpi, mindig jófej velem is. Lili is szereti és annyira várja, hogy mehessen. Nagyon lelkes. Általában bemegyek az óra elején, hogy megmutassa mit gyakoroljunk Lilivel. "Olvasni" tanulnak, egy lapon van 4 szó, elmondja Lilinek párszor, úgy hogy jellel is mutatja neki közben. Aztán megkapja a szavakat még1x, hogy helyezze a megfelelő helyre, aztán képet kap az adott szóról, azt is a megfelelő helyre kell raknia. Hát el vagyunk ájulva, hogy milyen okos, úgy megjegyez mindent. Már Lili mondja, hogy a számolós feladatot szeretné csinálni. Látom a csaj arcán is az elégedettséget. Halál büszke vagyok.