Nyári szünet

2019.07.26

Jun 28. Bencének utolsó nap már csak 1 órára kellett bemennie. Elköszöntek tőle, kiderült melyik osztályba kerül jövőre. Nem tűnt úgy, hogy szívenütötte volna, engem jobban. 

A hétvége jó volt, szombaton piacoltunk, sétalgattunk a Mariahilfer Strassen, vásárolgattunk kicsit. Vasárnap strandolni voltunk a Dunánál, azon a helyen ahol tavaly voltunk egyszer, vannak medencék is, bár azok most hidegek voltak nekünk, így maradtunk a Dunánál. Nagyon jó idő volt, jó volt a víz, jól éreztük magunkat. Ahogy elsőre bementünk a vízbe egy anyuka nagyon nézett minket, nem is értettem, aztán vettem csak észre, hogy a picilány akit húzkod az úszógumiba down szindrómás. Összemosolyogtunk, köszönt. Egyszer a vàrosban is találkoztunk egy nagyobbacska lánnyal, akinek az anyukája leszólított minket, hogy ugye Lili is down, kedvesen kérdezgetett. 

A szünet első hetében nem volt semmi extra, azt leszámítva, hogy egyik este Zoli rossz helyre parkolt - vagyis nem rossz helyre, hanem azt a részt pont favágás miatt másnapra lezárták, csak ő nem vette észre a táblát és elszállították az autónkat - persze a város másik felében van a telephely, jó kis vàrosnézés keretében sikerült visszaszerezni a kocsinkat. Egyébként játszóra jártunk, futás közben felfedeztem egy kicsit messzebb levő, de nagyon hangulatosat, azt próbàltuk ki. Délutánonként mentünk apa elé a munkába, csavarogtunk a városban. 

Szombaton Zoli ugyan dolgozott, de aznapra mondtak még nagyon jó időt, így beiktattunk egy délutáni strandolást. Zoli kolleganője ajánlotta, Bécsen kívül Ebergassing nevű településen. Nem volt különösebben nagy szám, nekem hideg volt a víz mindegyik mendecében, de Bence jókat csúszdázott, ugrabugrált, Lili elvolt a kis vízben, viszont azáltal, hogy kimentünk a városból felért egy mininyaralással, sokkal jobb volt a hangulata. Kifelé jövet láttunk egy hódot is a strand előtti folyóban. Egész napos programnak kevés lenne, de egy-egy délutánra tökéletes. 

Hétfőn még bekanyarodtam a gyerekekkel a nyelvsuliba, hogy megtudjam tudok e csatlakozni augusztusban a már elindult tanfolyamhoz. Ugyanis ők csak 3 hetes szünetet tartottak, ezen a héten màr elkezdődött az új blokk. Többször hangsúlyoztam, hogy nem leszek Bécsben júliusban, de szeretnék majd csatlakozni ha visszajöttem. Nem tudtak megnyugtató választ adni, csak azt, hogy ha marad szabad hely akkor jöhetek. Kedd már a pakolás jegyében telt, du jöttünk Pestre. Csütörtökön Zolinak hajnalban mennie kellett vissza Bécsbe, aznap már dolgozott.

Bencével Győrbe volt időpontunk csütörtökre, apukámnak köszönhetően nem kellett vonatoznunk, csináltunk az útból egy közös kiruccanást, jött Lili meg anyukám is. A drnő megcsinálta Bencével az egész szövegértős tesztet újra, sokkal jobb eredményeket produkált. Sokkal jobban értette, hallotta a szavakat, mondatokat. Hosszú lenne leírni, hogy miket nézet még nála, a lényeg, hogy kapott feladatokat amiket csinálnunk kell, aztán ősszel kontroll. Persze közben hívtak a nyelvsuliból, nem igazán értettem mit akarnak, csak hogy be kéne mennem a következő héten személyesen. Na, mondom az nem fog menni, direkt ezért mentem be hétfőn személyesen, hogy elkerüljem a telefonos szarakodást. Azóta Zoli már közbenjárt és tisztázta, hogy mehetek aug. közepétől. Így viszont nekem rövidebb lesz a szünet és a gyerekek az utolsó két hétben anyukámmal lesznek amíg én nyelvsuliban.

Bár a terv nem így szólt, de Zoli hétvégére visszajött, pontosabban mivel szombaton dolgozott, így csak 1 napra. Vasárnap kimentünk Csömörre a tóhoz játszózni, sétálni, ahol jól eláztunk egy nyári záporban. Nosztalgiából elkanyarodtunk még a régi telkünk felé is.

Bence hétfőtől úszótáborba ment, délelőtti úszással, strandolással, sok játékkal, hamar talált barátokat, jól érezte magát és állítása szerint sokat tanult az úszás tekintetében is. Apukàm hozott vitt minket reggel délután, de kedden nem ért rá. Elvittem reggel Bencét, aztán gondoltam mivel nincs messze - Zuglóba járt a Mogyórodi útra - mondom hazafutok. Az ötlet jó volt, csak a kivitelezés nem, még félúton se voltam mikor a nagy nézelődés közepette megrándult a bokám, de nem kicsit, majdnem el is estem. Èreztem, hogy nem lesz jó vége, de egy kieső részen voltam, tömegközlekedés sehol, hát mondom tovabbfutok annyira nem fáj. Estére persze jól bedagdt, fájt, most már több mint 1 hete jegelem, fáslizom, kenem, de nem akar meggyógyulni. Ugyan jobb lett, de tekintve, hogy jövő hétvégén lenne az első futóversenyem nem vagyok elégedett. Így Lilivel napközben takarékon mozogtunk, max. a piacig mentünk, meg játszóra, de tök jól elvagyunk az erkélyen pancsolva is. Pénteken fodrásznál voltam, a lényeg maradt, de azért vittünk egy kis vadságot a frizurámba. 

Hétvégére jött Zoli, szombaton ünnepeltük a házassági évfordulónkat. Mivel anyukám betegeskedése miatt az utóbbi időben nem sok lehetőségünk volt kettesben programot szervezni, így a szokásos vacsora helyett wellness félnapot tartottunk. Páros fürdővel, masszázzsal, napozással, úszkálással. Újjászülettünk.️ Bence vasárnap dèlelőtt az unokatesójával mozizott, mi meg futottunk egy kört a Pólusban.

Ezen a héten Bence vidéken van. Èn kedden babázós barátnős napot tartottam. Ugyan már nem ùjszülött a fiatalember, de 2 hónapos csöppséget tutujgatni így is 

Szerdán fogorvosnál voltam, pénteken (ma) strandolunk anyukámékkal.

És megjött a levél a nyelvvizsgával kapcsolatban, sikeresen teljesítettem!️ Juhú

Jó itthon, itt vagyok otthon, én itt simulok ki, de azért nehéz is, elképesztően elkeserítő, amit látni a városban, amilyen benyomások érnek. Közben meg sokszor nosztalgiában vagyok. A fogorvos Újpalotán van, ahol általános iskolába jártam, ahova jártunk napközivel játszózni, azon a részen ahol az első albérletem volt, ahol gyerekkori barátnőm lakott, ahol találkozási pontjaink voltak suliba menet. Jó érzés is egyrészt, meg szomorkás is... megváltozott minden.