Nyári szünet vége és az őszi kezdés

Első napok újra itt Bécsben: apa ügyintéz, anya pakol, mos, főz, Lili örül, hogy végre újra játszhat a játékaival, Bence kevésbé lelkes. Szerencsére hétfő délutánra már programja van Boldiéknél, nagyon örül neki. Mi addig Lilivel megyünk vásárolni, Decathlonozni, torna cipő ügyben, sikerrel is járunk. A hét második felére már nem ígérnek jó időt, így szerdára ütemezzük, hogy strandolunk még egyet a Fertő tónál, Podersdorfban. Zoli ezen a részen dolgozott, oda is szállított, szerette volna, ha együtt is elmegyünk. Tipikus nyaraló övezet, apartamnok közel a parthoz, nagyon jó hangulatú település. Kavicsos part van, tiszta tengerpart feeling, elkelne a cipő is, szúrnak, nyomnak rendesen. A víz az elmúlt napok lehűlés miatt elég hűs, Bence merészkedik csak a víz alá. Inkább csak a szélén pancsolunk, kavicsozunk, kacsázunk. A standolás végén még elsétálunk a világító toronyig, fagyizunk. A gyerekeknek kevésbé jött be, mivel nem lehetett egész nap a vízben lenni, ugrálni, nekünk meg pont ezért tetszett, nyugis volt, jobb a természetes víz, mint a strand. Jövőre azért majd jövünk nagy melegben is.

Csütörtökön mentünk Bencének sulis beszerző körútra. Utána még megálltunk a Karlsplatzon játszózni, de telis tele volt, így sokat nem időztünk. Aztán hétvégére meg is jött a rossz idő, pénteken szinte egész nap esett. Szombaton délelőtt kicsit javult, pont amíg vásárolni voltunk, aztán ismét eső. Vasárnap Zolinak volt egy találkozója, együtt indultunk, aztán mit tovább mentünk egy parkba játszózni. Egy óránk volt talán, mire Zoli utolért volna minket más esett megint.

Hétfő, először Lilit tettünk le az oviban, várta már, hogy mehessen, nem is volt gond. Jól érezte magát. Aztán Bencét vittük 9 órára. Neki komoly 1 órája volt, beszélgettek a nyári szünetről, megkapta mit vigyen másnap és ennyi. Zoli meg 10 órára ment. Neki hosszú volt az első napja. Mindenbe beletanul, nem csak a saját részlegén dolgozik, besegít mindehova, nem unatkozik, de nem stresszes. A részleg vezetője egy szintén magyar pasi, így még egyszerűbb a helyzete, a kollegái normálisak, így az első hét után teljesen pozitív benyomásai vannak.

Kedd, már pörgősebb a reggel. Nekem is be kell érnem 8.20-ra a nyelvsuliba. Most Lilit visszük előbb oviba, már ha belefér az időbe, úgy kényelmesebb mivel Bence sulijától 5 percre kell mennem. Kedden ezt sikerült is kivitelezni, gyerekek már fél 7-kor fent voltak maguktól. Nekem ez az első nyelvtanfolyamom, ahol nem izgultam szét magam előtte. Mondjuk tudtam, hogy nagy valószínűséggel, olyanokat tanulok majd, amit már hallottam/tudok. Ez egy kezdőcsoport, ami már júliusban elkezdődött, ehhez csatlakozhattam. Lassan haladunk, sokat gyakorolunk, beszéltet is a tanárnő amennyire lehet. Ismétlésnek, gyakorlásnak szuper, általában megy a dolog, de azért pénteken én is belefutottam pár feladatba, ami nem igazán ment.

Szerdán Zoli szabadnapos volt, kora délutánra volt időpontunk Lilivel a down ambulanciára, orvosi vizsgálatra. Így Lilit elhoztuk ebéd után. A doktornő magyar, kedves, aranyos, mondjuk Lilivel nem sokat beszélt. Minket kérdezgetett. Volt egy vérvétel, amiből néznek vérképet, d vitamin szintet, pajzsmirigyet (ezzel downoknál gyakrabban van gond), valamint azt is megnézik, hogy van e hajlama Lilinek cöliákiára (lisztérzékenység). Hősies volt, pedig sok vért vettek tőle, nem sírt. Énekeltünk neki, a Micimackó refrénjére még a doktornő is beszállt. Utána korán felvettük Bencét is.

Csütörtökön nekem laza nap, a másik csoport tanárnője nem volt, így összevonva programot szerveztek nekünk, csokimúzeum látogatás, mmm.. Kicsit vártunk a későkre, megbeszéltük a házit, aztán mentünk. Először a múzeum rész volt - ahol én előny élveztem, minden info kint volt magyarul is - csokiszökőkúttal, aztán felmehettünk a gyár részbe, ott is lehetett kóstolgatni. Nem volt túl hosszú program, én félúton le is váltam, arra jöttünk amerre Zoli dolgozik, így beugrottam hozzá.

Péntek reggel már nem voltunk valami lelkesek, elfogyott a lendület. De elment hamar a nap, Zoli is korán végzett. Aztán 17 órára még időpontunk volt egy fejlesztő központba, amit még a down ambulanciás hölgy ajánlot szünet előtt. Itt egyéni és páros foglalkozásokat tartanak, amik a későbbi számolás, írás, olvasás előkészítésre irányulnak. November/december előtt nem tudunk bekerülni, jelzik majd, ha mehetünk.

Szombaton Zoli dolgozott, mi lusta délelőttött tartottunk, én főztem, aztán elmentünk apa elé. Először még terveztünk, hogy csinálunk valamit délután, de aztán mindenki leült, így itthon töltöttük.

Ma a Lainzer Tiergartenbe mentünk. Sétáltunk, kicsit napfürdőztünk. Délután még egy fagyizás és lassan véget is ér a nap.