Nyár vége és az új kezdés

Nagyon, nagyon régen írtam. Egyszerűen nem tudtam rávenni magam az utóbbi időben, hogy itt üljek két órát és összszedjem a gondolataimat, na de ma!

A nyári szünetről: valahol ott akadtam el mielőtt mentünk volna nyaralni a Balcsira. Előtte szombaton volt az éjszakai futóverseny. Ami úgy indult, hogy egy volt főiskolai csoporttársnőm invitált, nem lenne-e kedvem. Mondom ok, Zolit kérdeztem, mondta neki is lenne kedve, így beneveztünk, ezt lett volna az első versenyünk. Ugyebár én a Budapesten töltött második héten elintéztem a bokámat, amire ugyan kaptam Kinesio Tapet, de nem mertem vele elindulni futni. Zolival elég korán kimentünk, hogy nyugisan áttudjuk venni a rajtszámát, - azért az én pakkomat is felvettük, legalább póló legyen, ha már kifizettük - körbe tudjuk nézni, átadjuk magunkat a hangulatnak, na meg, hogy én találkozzam Anikóval. Sajnos a találkozó nem jött össze, viszont Zoli nagyon jót futott. Nem készült a versenyre és voltak nehezítő tényezők, mégis a várt időnél percekkel jobbat futott (le is maradtam a célfotóról, annyira nem számítottam még az érkezésére). Ő tudna részletesebben mesélni, de azt mondta, hogy tetszett neki, jó volt az egésznek a hangulata. Jövőre megyünk újra, remélhetőleg én is futok :D

Vasárnap én még találkozam egy szintén külfödön élő barátommal, délután pedig megünnepeltük a szülinapomat családi körben. Hétfőn indultunk a Balcsira, az volt a terv, hogy útközben megállunk Siófokon ebédelni, pancsolni és úgy megyünk tovább Gyenesdiásra, de aztán a pakolás is elhúzodott, a városból is alig tudtunk kijutni, így nem volt megálló, de hazafelé bepótoltunk. Egy nagy kertesház felső szintjét béreltük, én vicceskedtem, hogy a szomszédaink tuti osztrákok lesznek, nem nyúltam nagyon mellé, németek voltak :D Bencének meg is volt a gyakorlás a héten. Ugyan lányok voltak a gyerkőcök, de Bence így is jól szórakozott velük.

Volt nagy kertünk, trambulinnal, kis játszótérrel, egy gyerekeknek való medencével, na megy egy kutyussal, kell-e ennél több?! Volt olyan nap, amikor nem mentünk el strandolni, hanem a háznál maradtunk, akkor is tudtak a gyerek fürdeni, nem unatkoztunk. Egyébként végig meleg volt, egy nap indult esősen, akkor elmentünk Nemesvitára a Western parkba. Jó pofa volt, mi felnőttek kicsit nagyon volumenű dologra számítottunk, de Lili tudott lovagolni, Bence lőhetett íjjal, meg légpuskával. Volt egy mókás bankrablós bemutató Lucky Luke-kal, szóval összességében jó volt. A többi napon főleg a Balatonba áztattuk magunkat, a gyerekek legnagyobb örömére, a mienkére kevésbbé :D Voltunk kiruccani Keszthelyen, Vonyarcvashegyen. Egy boxer kutyusa volt a háziaknak, aki általában ki is volt engedve, Bence oda volt érte, volt hogy 1 óráig csak ült mellette simogatta. Jó volt, hamar eltelt :( Ott már teszteltem a bokám, kétszer-háromszor voltam futni kisebb távokat. A konkluzió pedig, szükségünk lenne egy kertes házra, ne megy egy kutyára is... Hazafelé pedig megálltunk Siófokon, fürődtünk egy utolsót és megebédeltünk egy régi kedvenc helyünkön, ahova sok emlék köt minket.

Kedden mentünk is tovább, egy éjszakára lementünk Kenderesre, Zoli nővéréékhez látogatóba. Gyerekek persze szétszedték sogórnőmet. Lili tudott ott is egy kicsit lovagni, Bence meg kutyázni. Csürtökön ügyintézés Zolival, aztán délután családi fotózás, aminek már nagyon várom az eredményét, kint voltunk Fóton, szépséges helyszínen. Szilvi, Bence 1 éves kora óta csinál rólunk minden évben képeket. Ez nálunk már hagyomány. Imádom visszanézni őket. Pénteken még beugrottunk volt gyerekorvosunhoz beköszönni, megmutatni ki mekkorát nőtt. Délután elmentünk Zolival moziba, amivel 3 értékes órát pazaroltunk el az életünkből (az új Tarantino filmet nem ajánlom). Aztán nekem pakolás és pakolás, szombaton kora délután jöttünk vissza Bécsbe. Már Magyarországon is csak külföldi rendszámos autókat lehetett látni, rengeten voltak az úton, elég hosszúr ais sikerült, de rendben hazaértünk. Vasárnap jött utánunk anyukám, vele voltak a gyerekek délelőttönként, amíg én nyelvsuliban.

Az első napom nagyon kemény volt, másfél hónap kihagyás után. Mondtam a tanárnőnek, hogy egy pár napra szükségem van, míg újra képbe kerülök, azt sem tudtam miről beszél.

Azon a héten 4x is eljutottam futni, voltunk Bencével kettesben, meg hármasban is, akkor Bence bringával, aztán még a legkedvencebb helyemen a Tiergartenben is, hétvégén. Zoli csütörtökön szabad volt, így mentünk Naschmarktozni, megmutattuk anyunak a piacot, ebédeltünk, aztán még mentük a Marihilfer Strassére vásárolni néhány dolgot.

A többi napon játszózással, nekem némi tanulással telt, a gyerekek meg fárasztották mamát ezerrel.

A következő héten volt kevésbé sikeres shoppingolós délutánunk, én voltam a csoportunkkal a Tiergartenben kirándulni, de most a Hermes Villába is bementünk. Sissi elég sokat nyaralt ott :) Aztán egyik délután elmentünk a Wasserspielplatzra, Bence volt már ott napközivel és mondta, hogy hideg a víz, na de hogy ennyire. Konkrétan elzsibbadt a lábam, ha fél percnél tovább álltam benne. Egyébként nagyon jópofa a hely, egy kis patakon jön le a víz, ahol összegyűlik ott kis hajókkal egyik partról a másikra át tudják magukat húzni a gyerekek. Van sarazós, vízezős rész mint a Tarzanparkba, meg kis játszó. Mindezt belépő nélkül. Gyereknél nem aratott nagy sikert, Lili ellapátolgatott, Bencének társaság kellett volna. Ezt is kipróbáltunk.

Egész héten nagyon meleg volt, így szombatra még beütemeztünk egy utolsó strandolás. Mondanom sem kell, hogy megszívtuk. A strand ahova mentünk, egy nagy stadion mellett van, ahol délután nagy fesztivál, koncertek voltak, így nem tudunk a parkolóba megállni. Odafele nekünk csak várnunk kellett, Zoli elment messzebb leparkolni, viszont a strandolás után gyalogolni, melegbe, fáradt gyerekkel, fájós lábú nagymamával már nem vicces. Egyébként szuper a hely, baromi tágas, jól eltud az ember vonulni, nem ülnek a plédje szélén. Van nagy hullámmedence, kis pancsoló, élménymedence, ami Bencének lényeges úszómedence. Őt ki se lehet szedni a vízből. Jól éreztük magunkat, jó lezárása volt a nyárnak. Vasárnap mama utazott haza, miután elment, mi elkocsizátunk Wiener Neustadtba. Mostanában gyakran téma, hogy innen költöznénk tovább. Vagy Bécsben maradunk és csendesebb, kintebb lévő kerületet keresünk, vagy egy másik nagyvárost, ami nem olyan nagy, mint Bécs :) Wiener Neustadt is szóba jöhet.

A hétfő még könnyed volt, azt leszámítva, hogy szakadó esőre keltünk, én nem mentem németre, Lilit vittük először, ő itthon még nagyon tiltakozott, de aztán simán bement, hátra se nézett. Utána haza kellett ugranunk, mert mindkettőnk cipője átázott, farmer csere aztán futás tovább. Bencének csak 1 órája volt, én is beköszöntem a tanár néninek, ő is fiatal kedves, mint az előző. Bence se izgulta túl, nem ő az egyetlen új, rajta kívűl még 2 fiú is, de azt mondja a többiek is barátoznak vele. Ami inkább nagy változás az a délutáni napközi. Eddig teljesen külön épületben, más rendszerben működött. Most az iskolában vannak, Bence más tanár nénihez került, és nem a barátaival van, de ezen azért egy kicsit kiborult kedden. Én meg azon, hogy tény, hogy az írtuk be, hogy Bence mindennap 17-ig van, biztos ami tuti alapon, na de azzal nem számoltunk, hogy ha korábban érünk oda, akkor konkrétan nem hozhatom el a gyereket. Kedden próbáltam volna vitába szállni az igazgató nővel, nem sok esélyem volt, így kénytelen voltam Lilivel együtt 1 órát várni Bencére. Szerdán ennek örömére jól megszívattuk magunkat és Bencét is. Zoli szabad volt, bement reggel Bencével, hogy akkor módosítsuk az időpontot, eljöhet 16.30-kor egyedül. Ugyan Bence hallotta, hogy beszélünk róla, de nem volt biztos, hogy engedélyezik, na meg nem is gondoltuk, hogy ebből du. probléma lehet. Kora délutánra mentünk a biztosítóhoz, kicsit el is húzodott, de ez még nem lett volna gond, viszont utána belekavarodtunk egy olyan dugóba, hogy azt hittem agyvérzést kapok, pedig alig 10 percre voltunk, látszott nem érünk oda, én próbálkoztam busszal megközelíteni, ott is dugó, Zoli hívja a sulit, nem veszik fel. Odaérek 15 perccel később, Bence sehol. Bemegyek, kérdezi egy kisfiú, hogy szóljon neki. Mondom, itt van? Azt mondja igen, csodálkozom, mondom akkor kivárjuk a 17 órát, de miért nem engedték el. Közben Zoliék is befutnak, várunk, nézek ki az udvarra, fura érzésem támad, basszus Bence nincs is itt. Rohannék ki a kapun, pont jön vissza a suliba. Az én szívem majd kiugrik, ő lazán közli, hogy volt itthon, csöngtett, aztán várt egy kicsit és visszaindult. Össze-vissza dicsértük milyen ügyes, és büszkék vagyunk rá. Azt hittem be fog pánikolni, hogy nem tudja hol vagyunk, de semmi ilyesmi nem történt. Errefel közölte, hogy akkor ezentúl nem csak reggel menne egyedül, hanem délután se menjünk érte?!?!?

Mi ma a Haus der Musik-ban voltunk. Nagyon jó hely, van mindenféle interaktív játék, olyan lépcső ami zongorának van megcsinálva. Híres zeneszerzők ereklyéi, lehet karmesterkedni, klasszikus zene reloaded, ahol Beethoven és Mozart műveket lehet hallgatni, amiket DJ dolgoztak fel. Jó volt, tetszett. 

Délután Lilivel mentünk a down fejlesztőbe, ügyi volt és egész jól elbeszélgettem a csajjal Lili továbbmenteléről. Adott tanácsot iskolakeresés témában.