Nem annyira jó

Nem pont így képzeltem el az utolsó hónapunkat a suliban, oviban....

De haladjunk sorban. Ott tartottam, hogy mentünk fürdőzni még gyereknapi program gyanánt, akkor még nem volt egyértelműen jó idő, így nem strandon voltunk, hanem fürdőben. Nem túl nagy, de minden van, csúszda, hullámmedence, gyerekmedence, olyan folyam amin nagy úszógumival szépen végig csoroghat az ember. Nem voltak sokan, gyerekek élvezték, jól éreztük magunkat. Lilinek ekkor már folyt az orra. Mondom ok, inkább maradjunk itthon pár napot, mint hogy nagyobb baj legyen belőle, fontos volt nekem, hogy minél többet ott legyek a nyelvtanfolyamon. Kedden Zoli szabadnapos volt, így én mehettem, na de persze aznap tartottunk Bayramot (ez a Ramadánt lezáró ünnep), annyira nem voltam feldobva, na de ez van. Szerdán még 1 napot itthon voltunk Lilivel, aztán mondtam, hogy menjen be, úgy is jön a hosszú hétvége, majd akkor kipiheni a náthát. Szombaton Zoli még dolgozott, vasárnap délután bementünk a városba csatangolni, Bence a vége felé már mondta, hogy nincs jól. Estére fájt a feje, tarkója, hőemelkedése volt :( Így a hétfőt itthon töltöttük, fájlalta még a fejét, torkát, de látszott, hogy nem olyan nagy a baj. Kedd reggel jól volt, mentünk is a terv szerint Sopronba elhozni a gyerekek személyiét. Ebédeltünk, vásároltam kicsit, jó volt, de Lili szemén akkor már látszott, hogy gond lesz vele, könnyezett, váladékozott. Mondom ezt most hogy?! Nem is voltunk sehol...

Szerdán apa szabadnapos, Lili maradt vele, én mentem tanfolyamra, aztán nyakunkba vettük a várost, beszereztük Bence szülinapi ajándékának egy részét, én pedig kaptam egy szép, új futócipőt. Csütörtökön itthon, vacilláltam menjünk-e orvoshoz, de Lili szeme nem volt piros, csak trutyis, láttam őt a ventillátor előtt ülni, betudtam huzatnak. Aztán péntek reggel ugatós köhögésre keltünk, na jó, menjünk orvoshoz. Okosabbak nem lettünk, drnő szerint sincs nagy gond szemével, csöpögtessem azt továbbra is amit használtunk, a köhögésre kapott szirupot, ennyi. Ok. Nagyon bíztam benne, hogy hétfőre jobban lesz és mehetünk a dolgunkra. Na, nem így lett, szombaton már én sem voltam jól, nagyon fájt a torkom, fejem, rossz volt a közérzetem. Vasárnapra jobb lett a helyzet, főleg a gyógyszernek köszönhetően, ezért elmentünk kirándulni, már a hosszú hétvégén el szerettem volna menni Sparbachba, van ott egy naturpark. Nagyon jó hely, ahogy beértünk egyből találkoztunk kis vaddisznókkal, 6-7-en ott rohangáltak szabadon, aztán előkerült anyu is. Fura volt, hogy így szabadon vannak, de gondolom megszokták már az embereket. Láttunk még kecskéket, csacsit, nyuszit. Van egy szép tó, egy jó nagy játszótér, mindeféle vizi játékokkal. Nagyon messzire nem mentünk, mert elkezdett beborulni, nagy zuhét ígértek, így visszafordultunk, de elsőre elég is volt. Azt majdnem kifelejtettem, hogy Bencének aznap volt a szülinapja, reggel felköszönttük, megkapta az ajikat, délután a kirándulás után pedig megünnepeltünk. 

Hétfőn reggel alig tudta kinyitni Lili a szemét, így meguntam, beugrottunk a nyelvsuliba elkérni néhány feladatot, aztán visszamentünk a drnőhöz egy szemcseppért. Itt már kezdtem elengedni a dolgot, hogy tanuljak még ebben a szezonban valami hasznosat :D Közben már én is sokat köhögtem, hajnalban alig tudtam aludni. Kezdtek gyűlni a fejem felett a felhők. Zavart, hogy nem tudok suliba menni, készülni a vizsgára, egész nap orrot szívok, csepegtetek, nem voltam kipihenve, Lili alig javult, egyre nyűgösebb lettem. Majd egyszer csak jött Bence tanár nénijétől egy üzenet, hogy van egy törvénymódosítás, ami miatt beszélnünk kell.  Elmondta, hogy annak ellenére amit korábban megbeszéltünk, az új határozat értelmében Bencének évet kell ismételnie. Na, ez volt az a pont, ami nekem már sok volt. Végképp befordultam. Pedig tisztában vagyok vele, hogy Bencének ez csak jót fog tenni, újra tanulhatja ami nem megy, ami igen, abban jó lesz, magabiztosabb lesz. De akkor is új tanár néni, új közösség, nem esett jól ez az egész. Variáltunk, mikor mondjuk el neki, végül nem húztuk, másnap mondtuk neki. Meglepően jól reagált, nem tűnt úgy mit akit bántana a dolog. Ettől megkönnyebbültem. 

Kedden itthon voltunk, délután azért elmentünk az utolsó logopédusi foglalkozásra. Szerdán Zoli délutános volt, bementem, de minek... hagyjuk. Újabb hosszú hétvége következett. Csütörtökre nem volt nagy tervünk, Zoli csak aznap volt szabad, tudjon pihenni. Délután benéztünk a Mariahilfer Strassére egy fagyira, Aperolra, aztán megvettünk a mozijegyeket, Bence ugyanis a szülinapja keretében mozizni szeretett volna. Péntek, szombat semmi extra, vasárnap délután volt a szülinap. Fiúk jól érezték magukat, jó délután volt.  

Most hétfő. Bencével időpontunk volt délelőttre kórházba, van kiskora óta egy urológiai problémája, ami a várakozás ellenére se javult, így meg kell műteni. Ezt már otthon is mondták, úgy voltunk vele, legyünk lassan túl rajta. Én naivan azt gondoltam, hogy amíg nem indulunk Bence bejön vele a tanfolyamra, mégis ott legyek, Zolinak muszáj volt reggel bemennie dolgozni. Erre közlik velem, hogy a gyerek nem lehet ott, akkor már csak röhögtem, ha nem, hát nem. Kórház. AKH ez egy központi, baromi nagy kórház, kék, zöld piros liftekkel, sok szint, össze-vissza folyósok, nagyon komoly. Odaérünk, bejelentkezünk, 2 perc már hívnak is be minket, kedves drnő, megvizsgálja Bencét, majd az ultrahangnál közli, hogy Bencének nem urológiai problémája van, hanem sérve. ?!?!?! Menjünk át a sebészeti részre, ott megnézik, kapunk időpontot... Ott kedves, fiatal dokibácsi, elmagyaráz, türelmes, kérdezhetünk. Szept 30-án lesz a műtét. Az én költői kérdésem csak az, hogy ha otthon kerül sor erre a műtétre, akkor mégis mit műtenek meg Bencén, ha az ottani orvosoknak nem tűnt fel, hogy más a gond?!?!

Kedd, végre mindenki megy a dolgára, utolsó napom, kis tanulás, aztán ünneplés. Tanárnő társasozást tervezett, de csoporttársnőm bekérdez, hogy nem vehetnénk-e át a szóbeli dolgokat, na ezt nem kellett volna. Feljön egy olyan témakör, csak nézünk. Köszi, eddig se voltam magabiztos, de most már rájöttem mennyi mindent nem tudok :D Kicsit maradok a kajálásra, aztán jövök tanulgatni, átnézi egy-két dolgot. 

Szerda gyerekeknek kiránduló nap, szerencsére Zoli délutános így nem kellett kétfele szakadnom, viszi Lilit. 9-kor kezdődött hivatalosan a vizsga, de még fél óra adminisztrálás volt. Egy pasi és egy hölgy vezette a vizsgát, a hölgy magyar volt, könnyebb dolgom volt a magyar akcentussal :D Az olvasás simán ment, a hallás utáni feladatok is egész jól, a levélírás biztos nem tökéletes, de azért meglesz. Aztán volt még egy teszt, amiben Ausztriával kapcsolatos általános kérdések voltak. Az sem volt nehéz. Úgy voltam vele, hogy gyorsan bemegyek szóbelizni, legyek túl rajta, ennél többet úgy sem fogok tudni, nincs kedvem ott izgulni 1 órát. Na, ez nem jött be, szépen beosztottak másfél órával későbbre. Nagyon izgultam, de igazából nem volt nehéz, a hölggyel kellett beszélgetnem, segített, belekérdezett. Meglesz. Eredmény 3 hét múlva. Úgyhogy ma már szabadnapom van. Bencének ma még évet lezáró fesztivál van, holnap már csak bizonyítvány és kitör a szünet. Lilinek úgy volt, hogy jövőhéten még meg 1 hetet az összevont csoportba, de a sok itthon létnek köszönhetően minden reggelünk egy harc, hogy elinduljunk, ne sírjon. Így megkímélem magunkat és marad ő is itthon. Aztán 2 hét múlva irány Pest.