Nehézkesen

2019.12.16

November utolsó hetének hétfőjén a “downos anyukákkal” volt egy közös ebédünk, a mostani találkozón már Franciska is ott volt, nagyon cuki baba. Születése után pár hétig kórházban kellett maradniuk, de most már jól van, stabil az állapota.

Szerdán jótékonysági süti sütésen voltunk, ilyenen már tavaly is voltunk. Nénik előkészítik a tésztákat, nekünk kell megformázni, szaggatni, díszíteni. Nem volt különösebben jó, a hölgyek nem voltak túl kedvesek, viszont legalább tudtunk beszélgetni a csoporttársaimmal. Aztán már nagyon vártam a pénteket, ugyanis délután mentünk Pestre. Bence eljött korábban haza, apa is aznap korán végzett, estefelé màr Pesten voltunk.

A szombat délelőtt nyugisan telt, Bence elment apukámmal fürdőbe úszni egyet, mama hozzánk jött. Én délután a barátnőmmel találkoztam, shoppingoltunk, ebédeltünk, beszélgettünk, régen volt már rá lehetőségünk. Hiányzott már nagyon. Vasárnap délelőtt Zoli ment találkozni a barátjával, én még elszaladtam boltba, de egyébként otthon töltöttük anyukámmal, Zoli unokaöccsével a délelőttöt. Aztán délután indultunk vissza Bécsbe, én feltöltődve jó kedvvel érkeztem vissza, este még az adventi koszorúnak is neki ugrottam, amit előtte már hetekkel csak húztam halasztottam.

Aztán a hétfő reggel már nem indult olyan vidáman, ugyanis hajnalban Lili ugatós köhögésére keltem. Tény, hogy már vasárnap is látszott rajta hogy könnyezik a szeme, náthás lesz. Úgy döntöttem, hogy maradunk itthon, inhalálunk, teázik, ne legyen nagyobb baj, sajna nem jött be. Éjszakára befulladt, krupp. Két éve nem volt már rohama (reméltem, hogy kinőtte) abban az évbe volt utoljára, mikor kijöttünk, 2017 őszén. Pillanatok alatt nagyon rosszra fordult az állapota, még szerencse hogy volt tartalék kúpunk, be is kellett neki adni, nagyon fulladt szegénykém, megijedtünk rendesen. Bár nem aludtam sokat, azért kedden elmentem suliba, Zoli délutános volt, így a szünetig tudtam maradni. Szerdán szabadnapos volt aznap is tudtam menni suliba. Délután elmaradt a logopédia, helyette elmentünk Bence szemüvegéért, nagyon lelkes, tetszik neki, hordja, nem kell noszogatni. Azt mondja jót tesz.

Akkor "még csak" köhögött Lili, igaz vég nélkül szegénykém. Aztán csütörtökre megfáradtam, aznap is be tudtam volna még menni egy kicsit, mert Zoli szintén délutános volt, de már nem volt erőm elindulni. Nehezen teltek múlt héten az éjszakák. Hétvégére el is fogyott a Pesten szerzett lendületem :( Aztán pénteken beindult Lili orra, ami nagyon lassan javult, egész hétvégén orrot fújtunk.

Ja igen, pénteken volt az első adventi ének Bence sulijában, tavaly mindegyiken voltam, nagyon bejön nekem. Az iskola aulájában, lépcsőházában zenei kísérettel éneklek karácsonyi, adventi dalokat a gyerekek, tanárok. Erre nem tudtunk elmenni, mert reggelente irtózatosan köhögött Lili, úgyhogy ki kellett hagynunk. Reméltem, hogy a következőre eljutok.

Vasárnapra csalàdi találkozó volt megbeszélve Zoli futó társáékkal, múzeumozás volt a terv, ami meg is valósult, csak nélkülünk, mert Lilivel mi itthon maradtunk, csak a fiúk tudtak menni. A technikai múzeumban voltak, jól érezték magukat.

Aztán hogy fokozzuk a hangulatot hétfőn este Lili mondta, hogy fáj az alhasa, másnap is panaszkodott, délután Zoli felhívta a gyerekorvost, hogy kérjen szerdára időpontot, de azt mondták, hogy nincs, legközelebb pénteken van szabad hely. Én aggódtam, hogy esetleg valami húgyúti fertőzése van, amivel nem szívesen vártam volna még három napot, de gondoltam hogyha rosszabb lesz a helyzet, akkor majd hívjuk újra őket. Aztán szerdán reggel Lili azt mondta, hogy nem akar menni pisilni mert fáj. Írtam a doktornőnek, mondta hogy jó, akkor menjünk be délután. Bencének is velünk kellett tartania, hiszen szerda lévén mentünk volna logopédushoz, de mivel Lilli beteg le kellett mondanom, viszont Bencének már megvan beszélve a napközibe, hogy minden szerdán engedjék el, így kénytelen volt ő is jönni velünk. Nem derült ki, hogy Lilinek mi a problémája, minden eredménye jó lett, az ultrahang is, arra tudunk gondolni, hogy hétfőn elesett, és pont az alhasát ütötte meg, lehet hogy ennek a következménye a fájdalom. Bíztam benne, hogy szerdán vagy csütörtökön már el tudok menni nyelvsuliba, de Lilinek még mindig olyan gáz volt az orra, hogy ezt el kellett engedjem. Csütörtök délután jött anyukám pár napra hozzánk, így legalább pénteken be tudtam menni. Nem hiányzott ez a hosszú kiesés, így két héttel a nyelvvizsga előtt, minden hiányzás amúgy is visszavett, hát még most... Ráadásul pár nap alatt agyon nyom, hogy nem tudunk semmit csinálni, csak itthon ülni és egész nap orrot szívni. Kizökkentem rendesen a lelki békémből.

Az volt a terv, hogy pèntek reggel együtt megyünk advent singent hallgatni Bencéhez, de Lili tiltakozott, így mamáék maradtak és csak én mentem. Most sokkal több szülő volt, mint tavaly, az ismert dalok csendültek fel és Bencével is megtalàltunk egymást. Jó kis napindító volt.

Délután kettesben voltunk Zolival programozni, sétálgattunk a szépen kivilágított vàrosban, puncsoztunk. Nagyon jó volt.

Szombaton délelőtt futottunk egy kört gyerekeknek karácsonyi ajándék ügyben, aztán délután még bebátorkodtunk a városba. Nem volt jó döntés. Anyukám szerette volna megnézni az egyik legjobb bécsi üzelthálozat egyik boltját, Zoli mondta, akkor menjünk a legjobba, ami a belvàrosban van. Eleve minimalizáltunk a sétát, hogy ne kelljen a tömegbe, meg amúgy se. Viszont annyira sokan voltak az üzletben, hogy mondhatni kudarcba fulladt a dolog, Lili az elejétől kezdve csak szenvedett, Bence csak addig míg nem jutottunk az édességes részhez. Iszonyat nagy a kínálat, órákat lehetne eltölteni ott, ehelyett szegény anyum még körbenézni se tudott rendesen. Mikor kijöttünk már hömpölyögtek az emberek az utcàkon, próbaltunk minél előbb hazajutni.

Vasárnap főleg pihenéssel telt, nekem némi németezéssel, Zolinak reggeli futással.

Végre Lili is meggyógyult, így ma màr mindenki mehetett a dolgàra. Nekem ez már egy rövid hét lesz, hétfő-kedd még tanulunk, szerdán közösen elmegyünk egy étterembe a csoportommal, csütörtök pedig rövid nap, az utolsó nap, a közös, minden csoport együtt eszik nap. Pénteken pedig nyelvvizsga.