Mozgalmas napok

A várva várt hétfő, Bence suliba el, Zoli biztosítja számomra a nyugodtabb hátteret, jön velem a suliba :D Lilit is elvisszük oviba, annyi időm van, hogy hajat mossak, összekészüljek és mehetünk is. Minden simán megy, ki van írva nevem, terem. Theo a tanárunk, egy szimpatikus fiatalember. A csoportban 10-en vagyunk, van pakisztáni fiú, japán lány, új-zélandi fiatalember, orosz, szerb, boszniai, francia, panamai lányok/asszonyok, fiúk. Lazsálni nem lehet, pikk-pakk felszólít Theo, páros feladatok, cd hallgatás, van minden. Figyelnem is kell, általában érhető amit németül magyaráz, ha látja az üveges tekinteteket akkor próbálkozik az angollal, de rajtam ez sem mindig segít. Ha valami nagyon homály, felírom, Zoli tud segíteni. 3 óra, közte 15 perc szünet, az első nap jól el is fáradtam, évek óta nem tanultam, figyeltem ilyen intezíven. Aztán megyünk Liliért, felvesszük Bencét, még a boltba is beugrunk. Nekem még leckét kell írnom, tanulnom is kell, tényleg vége a lazsálásnak. Korai alvás. 

Kedd, ma szállítják ki az utolsó előtti bútor adagunkat, így Zoli itthon van, visszük együtt Lilit, Zitával elbeszélgetjük az időt, 10 óra után érünk haza. Én nem hagyom magam eltántorítani, tegnap sem tornáztam, egy rövid intervallt lenyomok, gyors tus, készülődés és indulunk is. Nincs igazán kedvem, be vagyok feszülve ma is. Aztán ott már elszáll ez az érzés, egész jól mennek a dolgok. Gyorsan el is megy a 3 óra. Kijövök, ránézek a telefonomra, Zoli írt, Bencét el kellett hozni a napköziből, még a suliban ráesett a kezére az egyik osztálytársa, be van dagadva, fáj neki, nem is tud vele fogni. Míg hazaérünk Lilivel, hűtik a kezét, de így is látszik, hogy elég rossz a helyzet, bár azt gondoltuk csak megzúzódott. Mennek kórházba, másfél óra múlva hív is Zoli, hogy el van törve 2 ujjának a csonttöve, tehát a kézfejénél levő részen, be kell gipszelni. Apááám. Nehogy unatkozzunk. Én próbálok tanulni, bár Lili nem sok lehetőséget ad. Fiúk jó fáradtan érnek haza, pedig egész gyorsan végeztek, Bence sápadt, eszik, aztán fekszik is. A kórházról pár szó: tisztaság, nyugodtság, kedves személyzet, digitális röngten felvétel... Holnap mehetnek vissza, egyelőre csak a felső része gipsz a karján, holnap kap teljeset. 

Szerda, fiúk reggel korán indulnak a kórházba, Bence kap teljes gipszet, én viszem Lilit, aztán kicsit még tanulok. Bence a héten nem megy suliba, így Zoli sem dolgozik. Elkísérnek a suliba, majd mennek sétálni. Én okosodom. Már ezen a napon kikristályosodik ki milyen típus a csoportban, van az okostojásnak tűnik, de valahogy sosincs képben, a hobbiból tanuló, akit tényleg oda teszi magát, aki több, kevesebb sikerrel próbálkozik, akinek egyáltalán nem megy, és a mellettem ülő hölgyemény, aki szelfizik, snapchetel, és miután megbeszéltünk egy dolgot, bekérdez, hogy az mit jelent....nagyon mókás. Lili még alszik mikor érte megyek, alig tud magához térni. Meglepő fordulat, Bence is aludt délután. El vagyok fáradva, pedig még van házi, tanulni való. A fiatalok sem alszanak korán. 

Csütörtökön Zoli viszi reggel Lilit, hogy tudjak még tanulni. Így kis pakolás, torna, hajmosás és tanulás is belefér a délelőttbe. Fiúk ma is elkísérnek, aztán mennek téblábolni. Nekem gyorsan elmegy a 3 óra, jó hangulatúak az órák. Elég sok játékos feladat van, már egész sok mindent tudunk egymásról a bemutatkozásokból, csapattá leszünk. Kapunk sok házit, mivel legközelebb csak hétfőn jövünk, meg tanulni valót, hétfőn mini tesztet írunk. Megyek Liliért, nem aludt, jó fáradt, Bence viszont aludt délután. Regenerálódik. Zoli este még szülőire megy, vagyis inkább fogadó órának mondanám, nem ül ott az összes szülő, mindenki külön időpontra megy, a saját gyerekéről beszélget. A tanár néni elmondja, hogy Bence jól beilleszkedett, jól boldogul a feladatokkal, minden rendben. Szeptembertől 3 elsős osztály indul, ő leadta a javaslatát, hogy Bence hova kerüljön, dönteni az igazgató nő fog. Nem kell külön beiratkozni, automatikus bekerül. 

Péntek, ha már én is itthon vagyok, akkor Lili se menjen oviba, rúgjuk ki a hámból. Bence egész későn kel, utána csupa jókedv, hugival játszanak, nevetgélnek, öröm, boldogság. A Stadtparkban Wiener Genussfesztivál van (Ínyencek fesztiválja), ez a mai úticél. Kíváncsi vagyok milyen itt egy ilyen kajálós fesztivál, pénteken talán még nincsenek olyan sokan, és ehetünk vmi finomságot is. Végig az egész parkban, a tó partján kis bodék, benne sajtok, lekvárok, húsok/sonkák, borok, pestók, édességek sok sok finomság. Gyerekek fagyit esznek, belekósoltok, mm az az állag, az az íz. Kóstolunk még medvehagymás kolbászt, Bence lelkesen ette, mi nem voltunk elájulva tőle, egy próbát megért. Sétáltunk még egy darabon, de egyre többen lettek, és egyre uncsibb lett, így a játszó felé vettük az irányt. Bencének elég korlázotottak a lehetőségei, a nagy függő hintában relaxált, én meg löktem. Lili felpörgött csúszdázott, jött ment, alig akart eljönni. Aztán hazafelé el is aludt, mi is befáradtunk, Zolival mi is szunyókálunk, Bence nem tud elaludni. Délután még vásárolok, aztán főzés. Estére mind a két gyerek nyűglödik, tuti vmi front jön. Holnap jön anyu látogatóba, jippi. Bence egész jól viseli a begipszelt kezet, néhány dologban segíteni kell neki, de feltalálja magát, az alvásban sem zavarja. Meglátjuk jövő héttől a suliban, napköziben hogy boldogul majd.