Mélypontom

2017.10.03

Vacilláltam, hogy írjak-e erről, mert nem vagyok benne biztos, hogy összefügg Béccsel a depim, de ez is hozzátartozik a jelenlegi mindennapjaimhoz, így írok. Szóval igazából amióta hazajöttünk augusztusban Magyarországról nem igazán találom a helyem, amikor még itthon voltak a gyerekek szüneten sem voltam kifejezetten jókedvű, amióta elkezdődött a mókuskerék még inkább, sőt az elmúlt másfél hetem rendkívül rossz hangulatban telt. Valószínűleg több dolog is közrejátszik, egészségügyi dolgok, meg, hogy is fogalmazzak...önállótlanságom (?!) Bármit el kell intézni, meg kell beszélni oviban, suliban Zoli kell hozzá. Ez lenne az én "feladatom" és ez sem megy. Amíg Lili csak délig van oviban, nem tudok menni nyelvtanfolyamra, így hetek óta az ovi-suli-bolt körzetben mozgok, nem ér inger és nem tudom élvezni azt, aminek tudom, hogy munka/suli helyett mennyire örülnék. Fejben próbálom helyretenni a dolgokat, de érzelmileg meg nem megy, és maga alá temet. Azért gondolom, hogy ez nem kifejezetten az ittlétnek szól, hiszen március, áprilisban ugyan ilyen napokat éltem meg, mégsem tört ennyire össze. 

Mert egyébként nincs gond, Lili megszokta az ovit, jól érzi magát, szeretik, kedvesek az óvó nénik, dadusok, velem is jófejek, mindig elmondják a dolgokat, amiből a lényeget általában értem. Bence is szuper ügyes, pedig tudjuk, hogy feszült a suli miatt. Pont egy tegnapi példa, mentem érte a napközibe, hogy átkísérjem judora, új tanár volt velük, mondtam Bencének, hogy szóljon, hogy eljön, és el tudta mondani neki, el voltam tőle ájulva. Zoli szerzett új munkát, a meglévő is egész jól megy, és más tervek is vannak. Szóval összességében minden jól alakul, csak én döglődöm. Na, de ennyit rólam.

A múlt hét, hétfőnként a suliban tartanak judo edzést, Bencével megbeszéltük, hogy mivel otthon is járt, próbálja ki itt is. Apa kíséretében el is mentek, tetszett neki, kapott ruhát is, lelkes volt. Csütörtökön egy hölgy várta Zolit a suliban, aki hallásproblémás gyerekekkel foglalkozik. Merthogy Bencének túlhallása van, otthon szerettük volna hallásterápiára vinni, de sajnos nem tudtam megoldani. Ez okozhat neki koncentrációs, tanulási nehézségeket. Elvileg a hölgy foglalkozni fog Bencével, bár nekünk vannak kétségeink, hogy pontosak-e az információi Bence problémájával kapcsolatban. A lényeg, ezen a héten pénteken elmegyünk egy audiogrammra, hogy legyen friss eredmény és ennek tükrében lépünk tovább. Bence nyelvtanulása kapcsán is van fejlemény, úgy éreztük el lett ez felejtve, hiszen már szept. vége volt és nem kaptunk jelzést, hogy Bence mehet, kap valami segítséget, pedig szüksége van rá. A feladatokat megérti, de amikor a tanár néni beszél, mesél...nem érti. Ettől pedig feszült. Így Zoli szólt az osztályfőnöknek, a napköziből is közbenjártak az érdekünkben, így Bence jövő héttől heti 2 órában felzárkóztató németre jár majd, sőt napközben is ki lesz véve az osztályből és németet fog tanulni. Jippi!

Annyira azért sikerült rávennem magam múlt héten, hogy elmentem beszerezni az ajtódísz készítéshez szükséges dolgokat, és el is készült. Nem életem legjobban sikerült dísze, de némi felüdülést okozott. Lili már végig van az oviban, ebéd előtt szoktam elhozni. A most kezdők már nagyjából beszoktak így októbertől már kezdődik a rendes menet, kirándulások, torna, Lilinél a fő cél, hogy a szobatisztaság stabil legyen. 

Hétvégére jött anyukám, jó idő volt, szombaton elmentünk a Karlsplazthoz, napfürdőzni, játszózni. Sajnos most kettesben nem volt kimenőnk, Zoli hétvégén kezdett a kaja kiszállítós cégnél, mindkét nap délután/este dolgozott.