Kiegyensúlyozva

Juj de nagyon régen írtam, de nem azért mert gond lenne, sőt... nagy események (szerencsére) nem voltak az utóbbi időben, csak szaladnak a napok.

Április első hetében annyi történés volt, hogy felkutattam egy szépséges magnólia fát, amiről láttam képet. Nagyon megtetszett, látni akartam élőben is. Csodás. 

Aztán Zoli szabadnapján korábban leléptem, bementünk a városba csavarogni. Megmutatott egy boltot, ahol voltak körbenézni csoportosan a legutóbbi továbbképzésen. Elképesztő. A Merkur amúgy is a legjobb bolt itt Bécsben, nagy a választék, jó minőség, luxus áruk. Na amit megnéztük, az mindegyik közül a legbrutálabb. Olyan kínálat, olyan prezentáció, sajtok több pulton keresztül, halak, húsok, sosem látott zöldségek, gyümölcsök. Nagyon tetszett, menő. Aztán ebédeltünk egyet. Erről csak annyit, hogy rántott hús és rántott hús között is micsoda különbségek lehetnek.

A nyelvsulival jártunk a Der Mann nevű pékség gyárában, megnézhettük, hogy készülnek a tészták, abból a kiporciózott kenyerek, a kézzel készült sütik, kalácsok. Érdekes volt. 

Aztán kezdődött is a tavaszi szünet. Itt nem szokás a locsolkodás húsvétkor, a gyerekek húsvéti nyuszit, meg édességet keresnek. Liliéknél erre szerveztek kirándulást, ami sajnos elmaradt, pont aznapra romlott el az idő :(

Zoli az egész szünetre szabadságot kapott, szombaton már utaztunk is Pestre, kérdéses volt, hogy megyünk-e egyáltalán, de mivel anyukámat februárban műtötték és azóta nem találkoztunk, nem volt kétséges, hogy megyünk. Szuper jó volt otthon. Jó volt együtt lenni, jó volt pihenni, jó volt találkozni a barátokkal, családdal. Volt lehetőségünk Zolival kettesben is programozni, eljutottunk moziba, shoppingolni, csak úgy lézengeni. Én voltam fodrásznál és még egy Péntek Enikő féle edzésre is eljutottam, ami nagy vállalás volt, tekintve, hogy az óráján utoljára Lili születése előtt kb. 6 éve voltam és ugyan itthon szoktam csinálni, de csak rövidebb blokkokat. Ráadásul sikerült belenyúlnom egy dupla órába, aminek a második részét már kisebb fordulatszámon csináltam, de így is napokig tartó kemény izomláz volt a jutalom. Egyébként nagyon jó feeling volt, hiányzik, szerettem rá járni. 

Aztán voltunk még az Aquaworldbe, aznap már jó idő volt, a kinti medencében is eltudunk időzni, imádtam. Bencével most már odavan a csúszdákért, azokon jöttek mentek főleg Zolival, de pár kört én is bevállaltam. A vicces az volt, hogy a vendégek nagyrésze németül beszélő, ausztriai tavaszi szünetelő gyerek volt a családjával :D Szuperül éreztük magunkat. 

Jártunk egy két kedvenc helyünkön is, a Duna parton, meg a Havashalom parkban.

Vasárnap jöttünk vissza, persze nehéz szívvel, de azt gondolom sokkal könnyebben, mint eddig. Hétfőn még együtt lógtunk itthon, aztán Zolinak kedden már mennie kellett dolgoznia. Aznap sikerélményem volt, Bencének be kellett szereznünk néhány dolgot papír-írószer boltból, meg patikából. Majdnem minden kérdés értettem (amit nem azzal Bence kisegített :D még kérdeztem is, mindent elintéztünk sikeresen. Azt érzem, hogy sokkal nehezebben lehet már kibillenteni a lelkibékémből, nem parázok annyira attól, hogy megszólítanak. Szerdán már mindenki ment a dolgára, gyerekek meglepően lelkesen. Tegnap moziban voltunk a nyelvsulival, jó filmet néztünk, bár szövegileg elég nehéz volt. Zoli szabadnapos volt, jött elém, kávéztunk egyet, próbáljuk kihaszálni az ilyen alkalmakat, mikor tudunk egy kicsit kettesben lenni, nincs sok.