Június, tanév vége

A pünkösdi hétfőnél fejeztem be legutóbb, kedvenc helyemen a Lainzer Tiergartenben voltunk sétálni. Sajnos az őzikékről most lemaradtunk, pedig készültünk répával is nekik, a távolban pihentek, nem jöttek közel. Azon a héten megszületett bennem az elhatározás, hogy beregisztrálok oltásra, húztam-halasztottam, de aztán nem mertem kockáztatni a nyarat. Sem a haza, sem a visszautazást, mert oké, hogy itt, Ausztriában a mai napig ingyen tesztelnek, de azt sajnos nem engedhetjük meg anyagilag, hogy hazautazáskor mindenkinek fizetni kelljen a tesztet. Ráadásul a tavaly elhalasztott horvátországi utazást sem szerettük volna ismét lemondani. Mivel itt elég sokára kerültem volna sorra, így Sopronba regisztráltam. Pénteken Zoli délutános volt, így délelőtt gyorsan el is intéztük, Lili jött velünk, hisz nem értünk volna vissza mire végez a suliban. Még egy kis játszóterezés is belefért a programba vele, hogy megmozgassa magát a nagy utazásban. Bence nem jött velünk, nem is akartuk, hogy hiányozzon a suliból, meg nincs oda a tesztelésért sem. (amit a suliban csináltak nekik nem volt jó a határra). Éjszaka és szombaton kicsit nyomi voltam, fájt a karom, de délutánra jobban lettem, vasárnap reggel már futni is voltam. Na aztán jött a fekete leves: hétfőn egész délelőtt szédültem, émelyegtem, kedden kb. ugyan ez, fájt a fejem, nem éreztem jól magam. Szerdán jött hozzánk anyukám, délutánra a downos csapatunk anyukáival találkoztam, de oda is félve indultam el. Aztán a csúcspont csütörtökön volt, nagyon meleg is lett, délelőtt még voltunk egyet sétálni egy újonnan felfedezett parkban ((Pötzleinsdorfer Schlosspark), onnan már fejfájással értem haza, egész du. csak feküdni tudtam, még a szemüregem is fájt, nagyon durva volt. Onnantól még 5-6 napig fájdalomcsillapítón éltem, hol jobban, hol kevésbé fájt a fejem, szédültem. Azt hittem sosem múlik el, minden reggel úgy keltem, hogy ma már jobb lesz, de nem lett, ez a következő csütörtökre valósult csak meg.

A csütörtöki kirándulóhely egyébként nekem nagyon tetszett, messzire nem jutottunk, de láttunk mamutfenyőt, gyönyörű virágos ösvényt, és a végén egy jó kis játszón kötöttünk ki. Szombat délután Zolival voltunk kettesben étteremben, egy futás alkalmával találtam egy közeli, kis eldugott éttermet, hangulatos. A picérnőnk pont magyar volt :) Mama vasárnap ment haza, ez volt tavaly október óta az első alkalom, hogy tudott jönni hozzánk, nagyon örültünk neki.

Hétfőn volt Lilinek az új suliban szülői, mindketten mentünk, hogy lássanak minket a tanár nénik, meg tudjam a járást nagyjából, bár a terembe nem mehettünk fel, egy belső teraszon voltunk. Bemutatkozott mindenki, itt is lesz egy tanár néni, egy gyógypedagógus, - aki elmondta, hogy volt már Lilinél látogatóban, találkozott vele, beszélt a mostani tanár nénijével, - lesz még egy segítő hölgy, aki a neve alapján magyar (az ő posztja nem teljesen világos számomra segítő/asszisztens lehet, Bence azt mondta, náluk is van, kísérgeti a gyerekeket, gondolom segít nekik) Ott volt a napközis tanár bácsi, neki lesz társa, de az ő személye még kérdéses. Ez egy integráló osztály, együtt tanulnak a gyerekek,, azoknál a tantárgyaknál amik nehezebbek, kiemelik a speckó gyerekeket és a saját tempójukban, egyénimódszerrel tanítják őket. Lili külön tantervet kap, amit már az előkészítő osztályban megállapítottak neki. Ez már egy nagyobb létszámú osztály lesz, nem mondom, hogy nem féltem Lilit. Remélem jól veszi majd a váltást, ide is szeretni fog járni és szeretni fogják.

Csütörtökre volt időpontom a fogorvoshoz, most tettünk pontot a korábbi ügy végére, mivel nem fájt a fogam hetekig, betömte. Szóval ez volt az első nap mikor emberi módon éreztem magam az oltás után. Mondanom sem kell milyen fenntartásaim voltak a másodikkal kapcsolatban, de nagyon bíztam benne, ha már így megszívtam az elsővel, a másodiknál nem lesz gond. Szombaton a Decathlonban jártunk, strandolós felszerelés beszerzésen. Vasárnap fiúk bringázni voltak, mi lányosan játszón.

A következő héten csak a hét közepén voltak izgalmak, Bencének szerdán volt a szülinapja, csütörtökön szervezetünk egy kis ünnepséget a barátaival. Előtte napokban erre készültem. pakolás, ajándék, torta, Bence mamáéktól egy falimatricát kapott, a kedvenc játékából egy jelenet. Kétemberes meló lett volna, de nem tudtunk úgy megoldani, hogy meglepetés legyen, így kénytelen voltam egyedül felrakni, megszenvedtem vele rendesen, de egész jó lett, persze nem tökéletes. Szóval csütörtökön jöttek a fiúk, 4-en Bencén kívül, egy kétszobás lakásban lakunk, nem kell részleteznem... Lili az első 5 percben kikészült tőlük. Viháncolás, hangoskodás, de aranyosak voltak, jól érezték magukat, ez a lényeg. Azért felsóhajtottam mikor fél 7-kor mindenki hazament. Pénteken anyukámék jöttek ünnepelni. Ja, Bence már előző nap panaszkodott, hogy fáj a torka, pénteken itthon maradt. Ezekben a napokban tört be a nyár, így felmerült hogy szombaton strandoljunk egyet délelőtt az ünneplés előtt. Mivel nem beszéltük meg előre, így anyukám sajnos kimaradt a fürdésből, de apukám egy rövidnadrágos megoldással tudott Bencével úszkálni. Egy kis strandot néztünk, meg tényleg csak pár órás hűsölést akartunk. Mikor 14 óra körül eljöttünk már nagyon sokan voltak. Így hazaértünk a magyar eb meccsre is :) Utána köszöntöttük Bencét. Hihetetlen milyen nagyfiú. Fél fejjel vagyok már csak magasabb nála, egyedül jön-megy, rá lehet bízni a hugit is, ha el kell mennem vásárolni mikor Zoli dolgozik. Egyszerre büszkeség és szívszorító. 

Vasárnap kora estére egy fotózásra volt időpontunk, egy bécsi magyar hölgytől kaptunk lehetőséget egy képsorozatra. Más formában, de ő is érintett speckó gyerek ügyben. Nagyon kedves volt, szép képeket kaptunk tőle, mellékelek is párat.

Bence következő héten végig köhögött, taknyos lett, sikerült valami vírust a nyár beköszöntével összeszednie. Kedden már Lili hangján is hallottam, hogy gyanús. :( szerdán mentünk Sopronba a második körre, aznap már köhögött ő is, elkapta. Nagyon nem örültem másfél héttel a nyári szünet előtt

Ez az oltás nem viselt meg annyira, most is volt pár napos fejfájás, szédelgés, hidegrázás, de bírható volt. Lili viszont egyre rosszabbul lett, bíztam benne, hogy a hétvégére javulni fog, de amikor vasárnap reggel ugatós köhögéssel kelt, már csak a fejemet fogtam. Mondom ok, hétfőn, kedden még maradjon. Kedden elbátorkodtunk - azt már tényleg nem akartam lemondani- a downos fejlesztő helyre, nagyon nehezen tudtuk most összeegyeztetni az időpontot, és szerettem volna, hogy a szünet előtt még párszor tudjunk menni. De onnan már megint full taknyosan jött ki, pedig délelőtt egész jónak tűnt a helyzet. Ott már csak sóhajtottam, ok, szerdán jön velem búcsú ajándékot venni a tanár néninek .

Na, majdnem kifelejtettem a kedd délelőtti találkozómat Bence napközis tanár nénijével. Hívott előző héten, hogy be kéne mennem, kérdezem Bencét mi történt. Ó hát csak valami labdadobálás, amiért már többször szólt, hogy ne, meg még valamit említett. Ok mondom oda megyek, elnézést kérek sűrűn, biztosítom támogatásunkról. Hááát.... nem pont ezt ecsetelte a tanárnő. Nem értettem mindent pontosan, de a lényeg, hogy a fiúk nem bírnak magukkal, csúnyán beszélnek, bontják a rendet, nehezen bevonhatók a elfoglaltságokba.....hallgathattam. Úgy hogy Bence csúnyán csúsztatott, ennek persze meglesz a következménye. Következő tanévben fel kell kötnie a gatyát, ettől eltekintve is, hiszen itt a 4. az utolsó év az "általános" iskolában, jövőre sulit kell választani, ami a további előmenetelét is befolyásolja. Szóval átkerülnek a hangsúlyok. Mindenkinek változásokat hoz majd a szeptember.

Csütörtökön Zoli később ment dolgozni, így tudtunk együtt menni elköszönni Lili sulijába. Megköszöntük az igazgatónőnek az egész éves kedvességét, kitüntetett figyelmet. A tanár nénin látszott a meghatódottság. Lili nagyon szereti őt, nagyon lelkiismeretes, kedves tanár néni. A nehézségek ellenére ez egy jó év volt, Lili sok mindent tanult. Sokkal jobb volt, hogy nem maradhatott ovis, jót tett neki ez a bemelegítő osztály : ) Utolsó nap, már csak bizonyítványosztásra mentek be a gyerekek. A pénteki nap izgalmas volt számomra, Zoli megbeszélt az üzletvezetőjével egy interjú időpontot délutánra. Már napokkal előtte is izgatott voltam, na de aznap. Másfél éve nem nem beszéltem rendesen németül, egy egy mondatot a suliban, a boltban. Persze készültem, de Zoli mondta, hogy gyorsan szokott beszélni a főnök, na ezzel nem nyugtatott meg. Azon izgultam csak értsem amit mond. Lilivel kellett mennem, Bence már el van itthon, de Lilit azért hosszabb időre nem szeretem itt hagyni, Zoli végzett 15-kor, ott megvárt minket, én meg 16 órára mentem. Persze utolsó suli nap, ilyenkor Bécs nagy része megindul, kb. ahogy kilépnek a gyerekek a bizivel, csapódnak az autó ajtók és indul mindenki nyaralni, vagy "haza". Totál káosz a város, még szerencse, hogy jó időben elindultunk, így is elég feszült voltam. Lili apával addig elment fagyizni egyet, szerencsére nem tartott sokáig, talán 10 perc volt az egész beszélgetés. Be is vagyok protezsálva, Zoli főnöke által is, de azért nagyon izgultam. Jól sikerült, a lényeget, kérdéseket értettem, biztos mondtam hülyeséget, de összességében jól ment, jó fej volt, nem beszélt gyorsan :) Augusztus közepén dől el, hogy mikor, hol kezdhetek szeptemberben, kezdetben csak heti 10 órában. És ezzel megkezdődött nálunk is a nyári szünet, még 2 hét Bécs, aztán Pest, nyaralás.

Vasárnap jött anyukám megint, próbáljuk bepótolni a kimarad több mint fél évet. Nagy terveink nem voltak amúgy sem, de mivel július elsejétől kötelező minden 6 év feletti gyereknek a teszt mindenhova (strand, étterem) így kilövődtek a programok, Lilit nem tenném ki rendes tesztelésnek, az itthon végezhető tesztet, amit kapott a suliban a szünetre, nem fogadják el, csak a pcr-t. Amit Bencével szoktunk csináltatni gurgulázóst meg nem tudja megcsinálni :(

Bencével hétfőn, kedden képregény beszerző úton voltunk, hogy legyen mit olvasni a nyáron. Egyébként csak a szokásos, játszó, itthoni játék orrvérzésig. Zolival lógtunk el néhány órára. Szerdán már ment is haza Mama, de jövő szombaton már mi megyünk Pestre. Pénteken Lilivel du. fejlesztésen voltunk, főleg a számolást, mennyiségeket gyakorolják most. Megdicsérték. Jövő héten még van egy logopédia, meg egy down fejlesztés, aztán Lilinek is lazítás.

Idén Zoli 3 hét szabadságot kapott egyben, erre nem volt példa az utóbbi években, így jövő hétvégén együtt megyünk Pestre, majd onnan vidékre Zoli családjához, utána Horvátországba és kettesben is lesz lehetőségünk pár napra elutazni. Mozgalmas 3 hét lesz, utána én a gyerekekkel a korábbi évekhez hasonlóan maradok Pesten.