Jól vagyunk

Múlt hét: Zoli délelőttös volt, így minden reggelünk mozgalmas volt. Sajnos nem jön össze a korábban indulás, így először Bencét viszem suliba, majd visszasétálok Lilivel az oviba és onnan tovább az én sulimba. Kedden kellemes meglepetést ért, volt egy órás jóga óránk, minden hónapban egyszer jön a hölgy és tart egy órát, ezen az összes csoport résztvesz. Bár nem volt olyan jó mint a szabadban, de jó volt megmozgatni magam. Szerdán ovi után mentünk Lilivel egy táncos helyre, kifejezetten downosoknak szól. Az alapító hölgy magyar, az ő fia is tanít táncot, csak nagyobbaknak, vele is találkozunk. Az kicsiknek pedig a felesége tart órát. Sajnos kifogtunk egy olyan napot, hogy Lili nem aludt az oviban, nem volt túl lelkes, persze már odafele el akart aludni. Nem is akart beállni, de azért apa segítségével résztvett egy-két feladatban. Két kislány és két kisfiú volt Lilin kívül, nekem úgy tűnt, hogy mind nagyobbak voltak Lilinél. Egyelőre úgy érezzük, hogy halasztjuk még egy kicsit a dolgot. Egyrészt nem éreztük Lilin sem a lelkesedést, másrészt ez még inkább csak bohóckodás, ami ahhoz képest elég drága. Az viszont nagyon pozitív volt, hogy az egyik nagyobbacska fiú az elejétől fogva ellenállt, nem akart beállni, a csoportvezető hölgy addig próbálkozott, amíg fogást talált rajta és sikerült bevonni a táncba. 

Pénteken nem mentem suliba, anyu jött hozzánk hétvégére, igyekeztem kicsit rendet rakni, főzni előre. Aztán mentem az állomásra és onnan együtt mentünk anyuval Liliért. Ja igen, Lili. Múlt hét közepe fele elkezdett reggelente pityeregni, hogy nem akar oviba menni, sőt az oviban is sírt. Azt mondták az óvó nénik, hogy valószínűleg az új, kicsik miatt, akik sírdogálnak, Lili meg nagyon együttérző és ilyenkor ő is átveszi. Nem volt jó érzés reggelente így otthagyni. Aztán most a hét elején az is kiderült, hogy van, aki elveszi a játékot tőle, már nem Lili a kis cuki, így meg kell tanulnia kiállni magáért. Most itthon trenírozzuk, hogy ne engedjen, legyen olyan hepciás, mint amilyen Bencével szokott lenni :D

Szombaton délelőtt itthon voltunk, nem is terveztem programot. Gyerekek játszottak mamával, én tanultam. Délután mentünk hármasban Bencével a magyar suli évnyitójára. Bence hetente egyszer fog ide járni, hogy megtanuljon magyarul írni, olvasni, magyar közösségbe legyünk, ismerje a magyar ünnepeket, hagyományokat. Az iskolai foglalkozáson kívül sok minden más is van, kicsiknek programok, rajz-, szavaló versenyek, lesz Mikulás ünnepség, van logopédia, Dévény torna, kézművesfoglalkozások, szóval sok-sok minden. Este mi még Zolival elmentünk kettesben egy kicsit a városba, hosszasan sétáltunk, így a tervezet úticélhoz már nem jutottunk el, az útközben elfogyasztott pizzától ugyanis úgy befáradtunk, hogy már a hazafele út is kihívást jelentett, hogy ne aludjunk el. :D

Vasárnap elmentünk a kedvenc helyünkre a Lainzer Tiergartenbe, mivel anyukám sajnos nem tud hosszan sétálni, így csak a játszóig/tóig mentük. Fiúk azért elmentek az ösvényeken csatangolni, meg botokat gyűjteni faragáshoz. Aztán délután vittük is mamát az állomásra, hamar elszaladt a hétvége :( 

A hét már kényelmesebb volt, Zoli itthon volt reggelente, így nem kellett kétfelé rohangálnom. Liliék kedden mentek a Práterhez gesztenyét szedni, ahol nagyon jól érezte magát, azóta emlegeti és azóta sírás sem volt reggel.

Szerdán mi a sulival moziba mentünk. Van nem messze egy kis mozi (otthon art mozinak számítana), itt vannak reggeli vetítések is, gyerekfelügyelettel együtt. Tök jó ötlet. Bár csak nagyvonalakban értettem, de jó film volt. Aznap délután volt az első alkalom Bencének a magyar suliban, eleinte nem volt túl lelkes, de szerencsére tetszett neki. Kedves a tanár néni, ahogy láttam főleg fiúk vannak az osztályában. 2 órás a program, kétszer 45 perc és egy hosszabb szünet, amikor játszhatnak a gyerekek együtt, meg ment a sütizés. Sok értelme nem lett volna Lilivel hazajönnünk, így ott ütöttük el az időt. A Mariahilfer Strass-én van hely. Vásároltunk egyet, aztán visszamentünk, ott rajzoltunk, játszottunk Lilivel, meg összeismerkedtünk egy kedves fiatal lánnyal is.  

Apát a héten nem sokat láttuk, 21 óra körül ért haza esténként, ami azt jelentette, hogy a gyerekekkel csak reggel találkozott. Na, de volt már ennél rosszabb is...

A jó hír pedig, hogy a héten fel lehetett iratkozni, hogy szeretnék-e továbbra is nyelvtanfolyamra járni, ugyanis ennek a blokknak szeptemberben vége lesz. Így októbertől még 3 hónapon keresztül tanulhatok itt. Aminek nagyon örülök.