Jobban

No, a lényegesebb pontok. December első hétvégéjén hazautaztunk, meghívást kaptunk egy szülinapi bulira, amit nem szerettünk volna kihagyni. Elég rosszul jött ki, mivel Zoli délutános volt, így este tudtunk elindulni, ráadásul még a városban is volt egy körünk, persze Zoli igyekezett volna, ahol beakartunk kanyarodni le volt zárva az utca, így egy gyors megfordulást tervezett, ami balul sült el, aki mögé bekanyarodtunk abban a szent pillatanban kezdett el tolatni, így összekoccantunk. A csaj éppen csak gurult, mi meg álltunk, így éppen csak meghúztuk egymást, de persze ez még plusz időveszteséget jelentett, valamikor 1 óra után érkeztünk Pestre. Másnap nyúzottan indult a nap, Bence ment papával fürdőzni, Lili meg mamával töltötte az időt, mi mentünk ügyintézni dolgainkat, többek között, végre sikerült lefoglalnunk egy kiruccanást, amit még nászajándékba kaptunk, de azóta sem sikerült beváltanunk. Délután próbáltunk kicsit rápihenni az éjszakára, de Zolinak nem volt igazán jó a közérzete. Aztán kora este nekiindultunk. Jó volt régi ismerősökkel találkozni, finomakat enni. Mondjuk elég korán takaródot fújtunk, de jól éreztük magunkat, jó volt kizökkeni. Nem utolsó sorban tanulságos beszélgetéseket is folytathattunk az otthoni iskola rendszer és Bence kapcsán, egy biztos, ami némileg meg is nyugtatott minket, hogy ugyan Bencének itt a nyelv miatt nehezebb dolga van, de az otthoni rendszerbe ő belebetegedne, na meg mi is. Vasárnap kora délután jöttünk is vissza, ez most tényleg villámlátogatás volt. 

A következő héten a suliban fogadó óra volt, Zoli beszélt Bence tanár nénijével, aki elmondta, hogy tudják, hogy Bencének milyen területen vannak problémái, de látja, hogy fejlődik. Ő higgadtabb, mint mi, nem lehetett rajta érezni, hogy aggódna. Valamit, ami még fontosabb, beszélt egy másik hölggyel is, én azt hittem Bence "csak" nyelvfejlesztésre jár, de mint kiderült nem. Foglalkozik vele egy segítő tanárnő (gyógypedagógus), ő is elmondta mik a meglátásai, milyen vizsgálatokra menjünk el, ami szerencsére fedi azt, amit én a magyar hölggyel egyeztettem. Ez megnyugtató számukra, tudnak róla, foglalkoznak vele iskolai szinten, ez szuper. Azon a héten gyerekek kicsit náthásak lettek, Lilinek az orra elég gáz lett már a hét vége felé, de mivel más baja nem volt, nem szerettem volna hiányozni a tanfolyamról, viszont pénteken kérte az óvó néni, hogy ha nem lesz jobb, hétfőn inkább maradjon otthon. Ja, Mikulás, Bencéékhez ment a suliba, kérdezem milyen volt, unalmas, Liliénél egy mikulásos bábelőadás volt, kérdezem őt is milyen volt, nagyon hangosak voltak a gyerekek. :/ Na, szuper. 

Zoli szombaton is dolgozott, húzós hete volt, nem volt szabanapja, 6 nap munka. Mi gyerekekkel mézeskalácsot, linzert sütöttünk és legnagyobb meglepetésemre, Bence több, mint egy órán keresztül segített és kitartott. Eddig minden évben nagy lendülettel nekiálltunk, majd 5 perc múlva már egyedül szúrkáltam a fenyőfákat, méziket. Vasárnap kora délután kimentünk a Belvedere palotánál levő karácsonyi vásárba, ez közel is van, nem is nagy, nem akartam nagy forgatagba menni, egyikünk nem szereti, csak úgy a hangulat kedvéért. Gyerekek persze kaptak édességet, mi meg puncsot, utána jóhangulatban fel is ültünk egy körre a mikulásos mini vonatra. :D

Ah, a lényeget nem is írom, december 1-től apa a zöldség- és gyümölcsrészleg vezetője. Ami több fizetést és (persze) több munkát is jelent, de azért juppi. 

A múlthét részemről siralmas volt, szó szerint, ebbe nem is mennék bele, hála az égnek eltelt. Lilivel hétfőn itthon voltunk a náthája miatt, alig folyt az orra, jókedvű volt, így kedden elengedtem. Szerdára lebetegett a tanárnőm, akkor már sejtettem, hogy ebben a hétben már nincs több, amikor összevontan vagyunk, sosem tanulunk érdemi dolgot, ráadásul csütörtökön mozizás volt. Aztán szerdán betalált az óvó néni, hogy Lili orra nagyon...először dacoltam, de aztán persze itthon maradt, jót aludtunk ebéd után, elengedtem a dolgot. Pénteken együtt meghallgattuk Bence sulijában az adventsingent. Tavaly tök véletlenül szaladt bele Zoli egyik reggel, így karácsony előtt amikor Bencével késve érkeztek, mondta, hogy nagyon jó, így idén mindenképp meg akartam hallghatni. Bár most csak harmonikás kíséret volt, és Bencét sem sikerült elcsípnem, de cukik voltak, ahogy énekeltek, és most már legalább ismerek 3 osztrák karácsonyi dalt. Erről jut eszembe, tegnap mikor mentünk délután Bencéért, hallom, hogy Lili egy mikulásos dalt énekelget németül, ez az első ilyen, teljesen meghatódtam, ráadásul Bence is ismeri, így este meg is hallgattuk együtt, aranyosak voltak ahogy énekelték. 

A hétvége viszont szuperül sikerült. Ránk fért már. Péntek estétől esett a hó, így szombaton gyors szánkó beszerzés után, útnak is indultunk. Kinéztem egy helyet (Zoli ismeri bringás korából, van egy nem túl jó emléke róla, elég ha annyit mondok Bécs legmagasabb pontja ez) Kahlenberg. A kilátás is pazar, amit persze most nem tapasztaltunk, hisz esett a hó, orrunk is alig láttunk. Ott fent csak egy kört mentünk, nagyon fújt a szél és nem is tudunk melyik sétaúton induljunk neki, viszont felfelé menet láttunk egy jó dombos részt, ahol lehet szánkózni, oda visszagurultunk. Mondjuk nekünk kellett az utat tőrnünk, sokan nem jártak arra még szánkóval, de jó volt, csodaszép havas dombok, táj. Lili szerintem még nem is látott ennyi havat. 

Vasárnap pedig elvitt minket apa egy olasz étterembe - amit meg kajakiszállítós korából ismer - sokat vitt onnan pizzát, már régóta tervbe volt, hogy egyszer kipróbáljuk, na most eljött az idő. Megérkezésünk után egy picércsaj oda is ugrott hozzánk, hogy a családban nálunk is van down és hogy milyen cuki Lili, kapott bubifújót, egy füzetecskét, egyből jó hangulatban indult a dolog. Finomakat ettünk, mondjuk Bence kevésbé tud az ilyen programokkal azonosulni, de jól éreztük magukat. A délután nagy részét kajakómában töltöttük :) Feltöltődve, egész kipihenten ugrunk neki az utolsó hétnek.