Január/félévi szünet

A január nagy része hullámzóan telt, voltak napok amikor már úgy tűnt, hogy sokkal jobb a becsípődésem, aztán következő nap mégsem volt az, sőt. Többször volt hogy éjszaka is fent voltam annyira hasogatott a derekam/combom, természetesen napközben is nagyon nyűgös voltam ezek után. A csúcspont a tizennyolcadikai hét volt, amikor hétfő reggel úgy keltem, hogy a bal szemem iszonyatosan bedagadt, alig láttam vele. Ezt már nem hittem el, nem elég, hogy mozogni alig tudtam még látni se láttam. Először azt feltételeztem, hogy összefügg a becsípődéssel, hiszen az is a baloldalamat érintette, többször volt hogy a lapockám is zsibbadt, sőt még a fejem is baloldalt fájt. De aztán kiderült, hogy valami gyulladás ment rá, elkezdtem használni egy szemkrémet, ami pár nap alatt helyre is hozta.

Így sajnos januárban nem nagyon volt lehetőségem tornázni csak gyógytorna jellegű kilazító, nyújtó mozdulatokat végeztem hátha enyhülést hoz a fájdalmamra. Viszont ennek ellenére próbáltam tartani az édesség mentes, smoothies, gyógyteás, meditálós napjaimat.

Az első héten még Bence is csak délig volt iskolában, aztán a tizennyolcadikai héttől kértük, hogy mehessen napközibe, pontosabban ő kérte, hogy mehessen, mert a barátai is járnak. Január 18-tól vezették be azt is, hogy a gyerekeket hétfőnként tesztelik az iskolában, ez Bencenél nem is jelentett gondot. De Lilinél nem szerettük volna, nehogy rossz élmény legyen neki, összekösse a sulival, aztán ne legyen kedve menni. Ebből volt némi... hát nem mondom, hogy feszültség, mert csak én voltam feszült. Ugyanis az volt kihirdetve, hogy a tesztelés önkéntes, erre föl én mondtam, hogy nem szeretnénk, erre föl ők mondták, hogy de leteszteljük. Ennyit az önkéntességről, ezen sikerült jól felhúznom magam. Sok mindent eltűrünk, de hogy most még a gyerekeket is csesztetik 😡 De aztán abban maradtunk - a konfliktus elkerülése érdekében-, hogy itthon megpróbáljuk Lilivel, ha engedi akkor megcsináljuk, ha nem, akkor pedig tudomásul veszik. Ez egy barátságosabb verziója az orrból történő mintavételnek, hiszen nem kell nagyon bedugni a pálcikát hanem csak az orr elejében kell megforgatni. Nem jár fájdalommal, max csikiz.

Egyébként ügyesen engedte, úgyhogy tanár nénik is megnyugodhattak. Amúgy meg nagyobb volt az egésznek a füstje, mint a lángja. Ugyanis a második hétfőre Liliék sulijába már nem jutott teszt, így azon a héten már nem is tesztelték őt.

A január meghozta az igazi telet Bécsbe is, többször esett a hó, bár nem nagyon maradt meg, de azért egy-egy hógolyózásra jutott belőle és látványra sem volt utolsó. Egy nagyobb mennyiségű volt, ami pont szombaton esett, így Lilivel mentünk hóembert építeni, Bence meg ment a barátaival hógolyózni.

25-én Zolinak szabadnapja volt, Bencével a kórházban voltak időpontot kérni a műtétre. Egész hamar lesz, február 12-én. Előtte való nap be kell menniük tesztre, aztán péntek reggel műtét, most elvileg haza is engedik este. Legutóbb bent kellett aludnia 1 éjszakàt. Ennek tudatában Bence is nyugodtabb, hogy itthon aludhat.

Én du. találkoztam ds anyukákkal egy kávézás, csevegés erejéig, egy új taggal bővültünk. Mariann csatlakozott hozzánk egy csöpp 2 hónapos down kisfiúval. Örültünk, hogy eljött a találkozóra, az első időszak sosem könnyű, hátha tudunk neki egy kicsit segíteni, tanácsot, erőt adni.

Csütörtökön a Müllerben jártam, Lilinek szülinapi torta dekorációt, valamint ajándékot beszerezni. Ez az egyetlen üzlet ami nyitva volt és kicsit nagyobb a választék. Az első 20 percet még élveztem is, hogy végre nézelődhetek és vásárolgathatok, majd amikor az FFP2 maszktól (ami attól a héttől kötelező a boltokban) már alig kaptam levegőt és a kabáttól a hátamon folyt az izzadság, na akkor már kevésbé.

Február első hete itt szünet, Semesterferien-nek hívják, ami azt jelenti, hogy a félévet lezáró szünet, de síszünetnek is szokták hívni. Ilyenkor minden évben otthon szoktunk tölteni pár napot, hiszen január végén van anyukám születésnapja, Lilinek meg február elején. Így mentünk volna haza, de ugye a lehetőségek most nem adottak, vagyis az információink szerint meglehetett volna oldani az utazást, de nem merjük továbbra sem kockáztatni, hogy netalántán hazafelé kapunk egy karantént. Zolinak nagyon nem lenne jó. Ez ismételten nagy szívfájdalmam volt, hiszen évek óta nem volt ilyen lehetőség, hogy Zolit egész hétre elengedjék szabira és most meg nem tudunk menni. El voltam keseredve, hiszen a karácsonyi szünet adott volt programilag, könnyebben ki lehetett találni, hogy mikor mit csináljunk. Most viszont itt volt egy teljes hét, úgy hogy minden zárva van, tehát semmilyen programra nincs lehetőségünk a szabadtérin kívül. Valamint az sem segítette a helyzetet, hogy az egyik Mamával történő beszélgetés után Lili teljesen bezizzent, közölte hogy öltözzünk és menjünk Mama elé a vasútállomásra. Többször próbáltam elmagyarázni neki, hogy sajnos most nem lehet, Mama nem tud jönni, a végén már azt mondta egyedül is oda talál csak adjak ruhát. Szóval amikor nyelem a könnyeimet, de erősnek kell lennem, és próbálom vele megértetni azt, amit magam sem értek, na az nem könnyű. Aztán persze kénytelen kelletlen túltettem magam azon, hogy most sem megyünk haza.

Szerencsénk volt szinte egész héten nagyon jó idő volt, a hét elején még kicsit hűvösebb, de napos, aztán napról napra kellemesebb és csak hétvégére lett ismét esős, hideg idő.

Hétfőn a szemét telepen jártunk, elvittük a fölösleges cuccainkat, ott van nem messze tőle a motorikpark, ahol nemrég jártam a gyerekekkel, meg is álltunk egy kis játékra. Most Lili is lelkesebb volt, ő is kipróbálta az egyensúlyozós részt, de aztán persze a játszótéren zártuk a programot.

Hétfőn volt bejelentés a lockdown-nal kapcsolatban, ami február 8-ig tart, ez volt a harmadik. Annyi könnyítést kaptunk, hogy újra nyitnak a boltok, négyzetméter/fő szabályozással, hogy mennyi ember lehet bent egyszerre a boltban. A sulik is újra nyitnak, heti 2 teszteléssel (na erre nagyon kíváncsi leszek) ellentétben a legutóbbi információkkal normál rendben. A szünet előtt még úgy volt, hogy a gyerekek a/b csoportba lesznek felosztva megint, 2-3 napos iskolába járással. Nem örültem ennek, hiszen mi a leállás alatt jobban jártunk ebből a szempontból, akkor minden nap mehettek, most meg alig mentek volna pár napot egész hónapban. 

A fodrászok, masszázs, kozmetikusok is újra nyitnak, de ők csak azzal a feltétellel fogadhatnak vendégeket, ha a vendég rendelkezik negatív teszttel. Ehhez az utóbbi napokban rengeteg teszt állomást alakítottak ki, sok patikában lehet ingyenesen teszteltetni, ami után lehet szolgáltatásokat igénybe venni.

Kedden délelőtt kicsit játszóztunk, boltoztunk aztán a fiúk délután mentek segédkezni egy ismerősünkhöz bútort szerelni. Szerdára havazást terveztünk, ami nem teljesen terveink szerint alakult. Ajánlottak nekünk egy helyet, ahol előtte hétvégén meg derékig érő hó volt, oda szerettünk volna menni, de induláskor derült ki, hogy az nekünk túl messze van, kb. 2 órás út. Ami a mi másfél órás sétánkhoz túl hosszú utazás lenne. Így oda mentünk ahol legutóbb is voltunk, nem sok hó volt, viszont sok helyen jó kis csúszka pálya volt az út. Bence élvezte ezt a legjobban, mi kevésbé, főleg én, tartottam nehogy a derekammal megint legyen valami, hiszen itt történt az első baleset is. De jól telt a séta, találtunk egy kis kört amit végig sétáltunk. Kicsit tudtak a gyerekek szánkózni. Még cuki cicával is találkoztunk, aki jött simogatásért, kísért minket egy darabon és persze a bárányoknál, kecskéknél is megálltunk egy kis bégetésre.

Csütörtökön apa kívánságára elmentünk a Mariahilfer Strasse-ra sétálgatni egyet, nagy volt a készülődés minden boltban a hétfői nyitásra. Van ott egy nagy játszótér is, a séta után ott álltunk meg a gyerekekkel játszani, aznap ugyan nagyon nagy szél volt, viszont mellette erősen sütött a nap úgyhogy ott töltődtünk.

Pénteken viszont nem fújt a szél, tudtuk hogy ez az utolsó nap, amikor még kellemes idő van, így sétáltunk egyet a környéken meg játszóztunk, aztán délután neki álltam tortát sütni, ugyanis szombatra volt betervezve Lili szülinapi köszöntése. Szombaton délelőtt főzéssel, torta készítéssel telt, délután pedig személyes, és online köszöntéssel. Anyukámék kapcsolódtak a ünnepléshez. Anyukám küldte az ajándékot futárral, amit közvetítés mellett bontott ki Lili, és így történt a koccintás, tortaszelés is.

Vasárnap kapta meg az utolsó ajándékát Lili, egy egyensúlyozó pályát, ami még Bencénél is nagy sikert aratott. Egyébként bánatos, esős idő volt egész nap, így itthoni időtöltés volt, délutáni muffin sütéssel, hogy a kisasszonyt a suliban is felköszöntsék hétfőn.

Február első hetére sokat javult a becsípődésem, már csak lehajlásnál fáj a derekam, de a héten már tudtam tornázni rendesen, persze a nagy ugrálásokat még kerülve. Remélem, hogy most már így is marad🙏

Még a ma reggeli (febr. 8) eseményekkel gyorsan kiegészítem az írásomat. Lilit itthon teszteltem reggel, erre mi továbbra is lehetőséget kapunk, küldenek majd mindig előre tesztet, hogy az adott napok reggelén, indulás előtt megcsinálhassuk. Ahogy elnéztem ma reggel a tömörülést a suliban, jobb is így nekünk. Addig nem mehetnek fel a gyerekek az emeletre, míg nincs meg a teszteredmény. Értitek?! A földszinten várakozik mindenki, néhány szülő is, majd kb. fél órás késéssel kezdődik a tanítás mire mindenki végez 🤦‍♀️ édesjóistenem aki ezt kitalálta... 🤬👏🏻

Bencééknél nem tudjuk még, hogy lett ez megoldva, szerintem ők már maguknak csinálják meg a tesztet, délután ez is kiderül.