Izgalmak

Ott hagytam abba a múlt héten, hogy mentünk nekem munkaügyben találkozóra. Szóval ez úgy néz ki, hogy Zoli szállított a hölgytől pár hónappal ezelőtt, várnia kellett, elkezdetek beszélgetni. Felajánlotta, hogy ha érdekel, februárban elmegy a hölgy, aki vasal neki, ha van kedvem, akkor próbáljam ki, kis pénz, kis kimozdulás. Üzletszerűen csinálja, több megbízó. Kedves, szimpatikus volt. Érezni lehetett rajta a segítő szándékot. Abban maradtunk, hogy a héten megyek próbanapra. Nézzük meg tetszik, bírom, akarom-e. Ha igen, akkor márciusig betanulok, heti pár órában. Szóval szerdán már egyedük megyek, izgi. Még aznap délutánra kész lett Lili szép új szemüvege is, ez már nagylányosabbá teszi, nagyon cuki vele.

Ja az kimaradt, ahhoz, hogy megkapjuk a támogatást Lili szemüvegére a biztosítótól, kellett osztrák szemésztől is papír. Hétfőn délután oda kellett mennünk, én bíztam benne, hogy ha megmutatjuk a papírt az otthoni vizsgálatról, akkor persze megvizsgálják, de nem lesz hosszú. Na rosszul hittem, nagyon alaposak voltak, 2 doktornő, gépes vizsgálat, pupilla tágítás, volt ott minden. 

Csütörtökre hozzánk is megérkezett a hó, sajnos sokáig nem maradt meg, de azért egy kis hógolyózásra futotta. 

Zoli egész héten itthon volt, a hét elején beteg volt, aztán teljes erőbedobással kocsit keresett, ésss sikerrel is járt. Csütörtökön ment el megnézni. Ez egy szállító autó, a munkához, hogy a bringáról átülhessen kocsira. Szerencsére jó is, újszerű, műszakilag, minden szempontól rendben van. Így pénteken ügyintézett. Figyeljetek! 1 körben, a biztosítónál mindent el lehet intézni. A nevére került, be van jelentve, van biztosítás, és a rendszámot is ott kapta meg, elképesztő. Ma ment érte, és ha beszerzi a szállításhoz szükséges eszközöket, akkor a héten kezdhet is. Ez nagy mérföldkő, sok változással, de mindenképp pozitív végkifejlettel. Nagyon örülünk!

Pénteken a Mariahifer Strassen jártunk, beugrottunk a H&M-be Bencének egy pólóért, amit régóta szeretett volna, flitteres, ahogy átsimítod más minta lesz rajta. Aztán elkanyarodtunk az ott lévő pici vásárba is, fiúk betoltak egy-egy fánkot, ami akkor volt, mint Lili feje :D én meg, ha már nem ehetek, ittam egy puncsot (halkan jegyzem meg, hogy azt sem lehetett volna). Gyönyörű a város a kivilágításokkal.

Hétvégén nem nagyon mozdultunk ki, nagyon hüvi volt, vasárnap egy fél órára lebátorkodtunk, egy gyors hintázásra, annyi elég is volt. Szombaton mézeskalácsot sütöttünk, az első év, hogy legnagyobb örömömre a gyerekek is részt vettek és nem egyedül csináltam. 

A diéta/életmódváltás kemény, vannak benne tök jó kaják, nem mondom, hogy éhezek, de nagyon nehéz levetkőzni a megszokott, rossz szokásaimat. Semmi péksüti, csak amit én sütök és tudom mi van benne, le kell állnom a kávéval, ami az egyik legnagyobb érvágás, vannak édességek, nasik, de persze nem olyanok, mint a hízlalóak :D Főleg a hétvége volt kemény, végig itthon, ami - akinek van gyereke, tudja milyen - nagy tűróképesség próba, főleg úgy, hogy nem fojthatom le édességgel, alkohollal :D Ráadásul mézeskalács illatban úszó lakás...nem kell ecsetelnem. De kemény vagyok 💪