Itt vagyok, minden oké

A múlt héten azért nem írtam, mert - szerencsére - eseménytelen volt. Mindenki ment a dolgára, elteltek a hétköznapok. Ami említésre méltó... Van egy magyar hölgy az oviban, a nyelvtanulást segíti az oviban, csak szerda-csütörtök van ott. Valamelyik nap kijött, hogy Lili miket szeret csinálni, meg mondja, hogy mondókáztak és meglepődött, hogy Lili ismeri a Csip-csip csókát, én nem :D tudtam, hogy ismeri. Elmondták az öltözőben is és ahogy szólt Lilihez, ahogy megfogta az arcocskáját, annyira jó érzés volt, olyan szeretettel van felé. 

Hétvégén a szombatunk volt a nyugisabb, akkor Zoli csak késő délutánra ment dolgozni, így beiktattunk egy sétát, az Augartenben volt. Itt voltunk már egyszer akkor, mikor kijöttünk látogatóba Ritákhoz, több mint egy évvel ezelőtt, nagyon furcsa volt most felismeri az útvonalat. Már teljesen más szemmel nézem. Jó idő volt, szép őszi park, jó kis játszó. 

Ez a hét már kicsit mozgalmasabb volt. Hétfőn délelőtt hívták Zolit a suliból, hogy Bencének fáj a hasa, menjünk érte. Éreztem, hogy kamuszaga van a dolognak, és be is igazolódott. Elbeszélgettünk vele és reméltük, hogy ennyi volt. Szerdán megyek Liliért, mondja az óvónő, hogy Lili szeme piros, vigyük orvoshoz, addig nem mehet oviba, amíg nincs igazolás, hogy egészséges. Értem én, hogy nekik szabályaik vannak, na de most, hogy Zoli emiatt nem ment csütörtökön dolgozni, és az időpont ellenére 45 perc várakozás után jutunk be, mindezt beteg gyerekek között, majd 2 perc múlva már kint is vagyunk, mert a gyereknek semmi baj nincs a szemével, az szépen fogalmazva és nagyon csúnyán kicsapja nálam a biztosítékot. Ráadásul a csütörtök amúgy sem indult jól, Bence reggel sírt, hogy nem akar iskolába menni, gondolom ebben közrejátszott, hogy tudta Lili, apa is itthon marad, felhozott mindent a meggyőzésre. Végigsírta a suliba vezető utat is, az mentett meg, hogy a kapunál találkoztunk az egyik barátjával, akivel bementek. Persze túlélte a napot, de nincs jó bőrben délután, gondolom a reggeli kiborulás is kivett belőle, sápadt is. El is kezdi a puhítást másnapra, maradhasson itthon. Én tiltakozom, csak rosszabb lesz hétfőn, ráadásul jövő héten már csak 3 nap és szünet... de estére már csupa ekcéma a lába, karja...már pár napja náthás, elkezd köhögni is. Vacillálok, nem tudom mivel teszek jót. Kérdezgetem mi ennyire rossz a suliba, hisz a szeptember simán ment, a beszokás után, és 2 héttel ezelőtt sem volt gond. Ami újdonság a német plusz óra, meg napközben is kiszokták venni, valami készségfejlesztésre. Én arra gondolok ez sok neki, ott nincs lógás, lébecolás. Hát kénytelen lesz megszokni, de azért ma itthon maradt :D 

Jaja, még szerdán történt. Már máskor is játszott Bence egy magyar kisfiúval a játszón, ahova kijárnak a napközivel. Aznap is vele játszott, most maradtunk mi is játszózni, így volt lehetőségem nekem is csevegni anyukával. Az ilyen alkalmakat meg kell ragadni, jól is esett kicsit beszélgetni. Tőle kaptam tippet is magyar gyerekorvosra, aki ráadásul a közelben rendel, jippi. 

Holnapra sétát tervezünk, ha időjárás még engedi, mert esélyes, hogy holnapra elromlik :( Imádtunk ezt a gyönyörűséges időt, ami a héten volt.