Folytatás

Ott tartottam, hogy Lili nem volt jól múlt kedden, aztán szerdán sem, állandóan aludt, nem evett, inni is könyörgés árán. Szerdán jött mama egy pár napra, hogy ő vigyázzon Lilire. Szerda délutánra lett egy picivel jobban Lili, már felkelt, evett pár falatot, éppen megnyugodtam, hogy akkor nincs nagy gond, de jött az éjszaka, egész éjszaka sírdogált, fájt a hasa, elkezdett szárazon köhögni és újra belázasodott :( Mondtam, hogy ez már meghaladja tudásom, menjünk orvoshoz. Gondolom az lejött, hogy nem vagyok egy orvoshoz rohangáló típus, csak akkor megyünk, ha úgy érzem muszáj. Eljött az időpont. Persze a magyar doktornő, akinél legutóbb voltunk, pont csütörtökön nem rendel, így mentünk a korábbi központba. Csomó várakozás, Lili csak dől-borul, aludna, lázas is, ahhh fel tudnék robbani. Aztán bejutunk, füle, tüdeje rendben, torka piros, vérvétel. Alacsony fehérvérsejtszám, ez arra utal (nagy valószínűséggel), hogy vírus. Így kapunk köhögésre szirupot, orrcseppet, probiotikumot. Viszont pénteken menjünk a saját dokinhoz, hallgassa meg, nehogy a tüdejére menjen. Nekem a suli megint ugrott, de azért elmegyünk beiratkozni a következő körre, meg igazolást szerezni, amit az oviban kell leadnunk. Mert, hogy ugye Lili csak akkor maradhat 14 óráig az oviban, ha alátámasztjuk, hogy egy tényleg szükséges. Agyrém....

Pénteken délelőtt újra doki, itt is várakozás... itt is megnézik mindenét, vesznek vért, doktor néninek eszébe jut, hogy néz egy torokváladékot a 3 héttel ezelőtti skarlát miatt. Pozitív. Nem örülünk, újrabb antibiotikum kúra. Pont úgy végzünk, hogy én még odaérek a suliba, ez is valami. Szombaton ha jól emlékszem már nem volt lázas, el is kezdte mondogatni, hogy menjünk játszóra, meg, hogy oviba is kéne menni. Persze akkora jön be a jó kis hideg. Szombaton mama megy haza. Vasárnap lebátorkodunk, 1 hete nem voltunk levegőzni, süt a nap, de baromi hideg van, kb. fél órát bírunk. 

Hétfőn Lili még itthon maradt. A közérzete jó, eszik kb. egész nap. De még mindig köhög, taknyos. Kedden viszont muszáj mennie, hogy eljussak suliba. Nem túl lelkes, de mikor beérünk már nem tiltakozik, jól érezte magát, de azért elég taknyos amikor elhozom. Este bár Zoli későn ér haza, azért koccintunk egyet az 1 éves bécsi évfordulónkra. 

Szerdán szétfagy nap, Zoli reggel nincs, együtt visszük Bencét suliba, brrr... Mondanom sem kell mennyire hiányzott február végére egy a kellemes idő. Már éppen futásra készítem lelkemet, jön a jó idő, megyek. Ahha jó idő, peeersze.

Én zombulok, próbálom kipihenni a múlt hetet, nagyon nem bírom már a nem alvás, aggódás egész nap kombót. 

Bencéről csak azért nem írok, mert (lekopogom) minden rendben vele!