Felemás hét

Szóval a hétfő, reggel ugyan nem voltam már olyan rosszul, de kelés után azért szédültem, nem volt jó a közérzetem, így Zoli vitte Lilit is oviba. Utána még ügyintézett, ami nem volt túl sikeres. A gyerekek biztosítása nincs 100% rendben, aztán egy igazolást kellett volna nekünk kikérnie az itteni anyakönyvezetői hivataltól. Mert hogy, amikor otthon bejelentettük házassági szándékunkat, az állandó lakcímünknek már a bécsi cím szerepelt, na erre fel, azt mondja a hölgy, neki be kell kérnie egy igazolást, hogy itt kint nem vagyunk házasok, főleg mással nem....agyrém, persze itt olyat nem adnak a kerületi anyakönyvezetőnél, csak osztrákoknak, menjen a nagykövetségre... telefonálgatás, értetlenkedés, ők csak olyan igazolást tudnak kiadni, ami azt igazolja, hogy Magyarországon egyedülállók, hajadonok vagyunk...édesjóistenem...vissza a kiindulási pontra. Otthoni anyakönyvezetői hivatal, hölgy utána kérdez, még telefonálni kell. Szuper! Én pihentem egész délelőtt, Liliért, Bencéért már együtt mentünk, de estére fájt megint a fejem, torkom. Zoli is mondja, hogy nem jó a közérzete, ő is alig evett napközben. Ezek szerint Lilinek mégis vmi gyengébb vírusa volt, amit sikerült nekünk is benyelni. Bence kemény, tartja magát :)

Kedd. Zoli nem megy tekerni nem az igazi a közérzete, gyomra. Együtt visszük Lilit, megyünk postára, bankba. (A csekk befizetéssel kapcsolatban, a postán is be lehet fizetni, de időt lehet spórolni, ha bemész a bankodba, ott vannak automaták, ami beolvassa a csekket, kártyával rendezed az összeget, kapsz visszaigazolást és kész is, kb. másfél perc... nem tudom ki mennyi szokott csekkel postán állni, de sejtem, hogy nem ennyit.) Aztán itthon takarítok, függönymosás, torna, hajmosás. Az ebédelés még nem volt jó ötlet, a gyomrom nem veszi jó néven :( Hazafelé a Pratersternnél lezárás, tömeg, rendőrök. Kiderült bombariadó van állomásnál, így útvonalat váltunk, megyünk a korábbi metrós úton. Lili elalszik a metron. Igen, erről nem is írtam, van ebben az oviban egy-két érdekesség, amivel kevéssé tudok azonosulni. Nem tudom otthon hogy működik a Montessori ovi, de itt az a hitvallás, hogy a gyerek ne aludjon délután. Az is igaz, hogy a csoportban az egész kicsiktől, az 5 évesekig van mindenki, más-más az igény, de mi mondtunk, hogy Lili ehhez van szokva, és szüksége is van még a pihenésre. Nem vagyok benne biztos, hogy lefektetik...Na mindegy. Bencét felszedjük, ő is délutánra nagyon elfárad, így nagy programokat már nem szoktunk délutánra tervezni. Korán fekszünk.

Szerda. Orbitális szar kedvvel kelek, Bence megint köhög, esik az eső, a gyomrom se jó. Lilit elviszem, itthon próbálok reggelizni, de utána szédülök, nem jó a közérzetem. Tévézek, Brigivel csevegek, alig tudom rávenni magam a vásárlásra. A boltban is ténfergek, 3x kanyarodok vissza, mert még eszebe jut valami. Aztán főzök, de többre nem is jutok, megyek inkább Liliért. Bence ma tovább van, mentek a schönbrunni kastélyhoz húsvéti vásárba, a napközivel. Zolival együtt megyünk érte. Azt mondja jól érezte magát, de nagyon sok hasznos infót nem lehet belőle kihúzni. A lényeg, Baltazárral a zsebpénzükből fakardot vettek, egy magyar árustól, aki kedvezményesen adta a fiúknak a játékot :)) Hazafele Bence rollerrel jön, mire felérünk az emelkedő tetejére elkezd köhögni, meg kell állnunk, le kell ülnünk. Be is fújunk, még éjszaka is kell, gondolom még lelki a dolog, pedig úgy néz ki, hogy már jobban indul reggel, kezd belerázódni. De azért mindig elmondja, hogy nem szereti a sulit.

Csütörtökön sem vagyok a helyzet magaslatán. Türelmetlen, nyűűgös vagyok. Bence a korai fekvésnek köszönhetően fitten kel, még egy kis játékra is van idő. Gondolom az idő is hozzájárul nyűgösségemhez, jött egy hidegfront. Fúj a szél, borús és brrr hűvös van. Lilit beadom, beszélgetek kicsit Zitával. Mondja, hogy Lili felülmúlja minden várakozását, ő nem ezt olvasta...bocs, mi mondtuk, hogy Lili szuperügyi :) Mindent ért, amit mondanak neki. Számolni akar németül 10-ig, azt itthon is nyomja mindig, ja és tudja is, persze nem tökéletesen, meg a nyolc (acht) nem fekszik, azt előszeretettel átugorja :) Fel is veszem majd egyik nap. A mozgása a két hét alatt, amit most összefüggően járt, olyan látványosan fejlődött, hogy csak pillázunk. A mászókára ahogy felmászik, az útpatkán ahogy fel, le lép magabiztosan, ahogy szalad, elképesztő. A beszélgetéstől jobb kedvre derülök, a szél ellenére séta mellett döntök, elsétálok egy metro megállónyit, simán meg is találom, büszke vagyok tájékozódási képességemre :D Itthon a szokásos, torna, blog, gyerekek összeszedése.

Péntek, az idő még rosszabb mint tegnap. Esik, fúj, hideg van. A gyerekekre tegnap óta a télikabát is visszakerült, főleg reggelre :( Zoli nem teker, így jön velünk. Már induláskor a liftben találkozunk egy fiatalemberrel, aki első ránézésre mexikói, majd ránk köszön magyarul, tud pár kifejezést, szót, kiderül a felesége magyar :) Lili ovijánál bemegyünk egy kis ruhaüzletbe, eső gatyóért. A néni magyar :) kedélyesen elcsevegünk. Aztán egy kávé, végre bírja a gyomror, majd még bemegyünk a Müllerbe. Bence hetek óta mondogatja, hogy szeretne egy gördeszkát, most kedvezményes áron van ott, így veszünk neki egyet. Vásárlás, főzés, aztán megyünk szedjük össze a gyerekeket. Mindenhol a húsvétra készültek az utóbbi napokban, Lilit 15 órakor már az utolsók között hozzuk el, mindenki megy tavaszi szünetelni. Én is fellélegzem, vége a hétnek, és 2 nap múlva megyünk haza! Jippi

Szombat. Végre jobb az idő, felhős, napos, de az elmúlt napokhoz képest jó. A közeli játszótérre megyünk el délelőtt, ma nincs kedvünk nagy programhoz.

Vasárnap. Újra itt a jó idő. A Stadparkban jártunk, amikor voltunk legutóbb nem sétáltunk körbe, így ma ez volt a cél. Kb. 1 hónappal ezelőtt voltunk, akkora a változás, azóta minden kivirágzott, kizöldült, csodás. Sétálunk, napfürdőzünk, játszóztunk.

Holnap utazunk haza, így most egy hétig Havasiék Pest lesz, de majd beszámolok az ottani eseményekről is. :)