Február

2020.02.29

A lendületes január után egy elég gyatra februàr következett. Január végén még egy hét volt a szünet előtt, amikor szerdán Bence úgy jött haza az iskolából hogy köhögött. Zolinak aznap fotózása volt (az új üzletnél is kikerül majd a fényképe, mint részlegvezető) ehhez kèszítettek új képet. Gyorsan végzett, így kocsival mentünk a logopédushoz. Bence már az autóban mondta, hogy fázik, gyanús volt a dolog...
Aznap kapta meg Lili a szép, új szemüvegét. Éjszaka többször néztem Bencèt, hogy nem làzas-e. Nem volt, megkönnyebbültem, majd reggel sírva, lázasan ébredt, hogy nem érzi jól magát. Lilit azért elvittem oviba. Délelőtt, miután kapott gyógyszert egész jól érezte magát. Társasoztunk, játszottunk aztán délutánra nagyon belázasodott és innentől kezdve két napig folyamatosan 40° körüli láza volt. Péntek hajnalban Lili hányással indított 🤦‍♀️

Nem annak a tipikus vírusos dolognak tűnt. Rossz érzésem tàmadt, ugyanis előtte már egy két héttel ki volt írva az oviba, hogy skarlàt van. Felhívtam Zolit, ahogy tud jöjjön haza, menjünk el a gyerekorvoshoz,nézzen rájuk, hátha Lilinek antibiotikum kell. Bencénél egyértelmű volt, hogy influenzás, Lilinél csinált a doktornő tesztet, de nem bizonyosodott be, hogy skarlátos. Így abban maradtunk, hogy valamilyen gyomor fertőzése van, kapott gyógyszereket. Szerencsére csak aznap hányt, utána már nem volt ilyen gond, viszont ő is lázas, gyenge volt. Péntek délután már én sem éreztem jól magam, egyre gyengébb lettem, szédültem, éjszaka lázas voltam. Nekem a szombat délelőtt volt az, ami rosszabb volt, aztán tulajdonképpen nem volt nagy bajom, azt leszámítva, hogy a gyomrom rendetlenkedett egész héten utána, szédelegtem.

Ugye szombaton szerettünk volna utazni haza szünetre, ezt módosítottuk arra, meglátjuk, hogy lesznek hétfőig a gyerekek. Ha jobban, érzik magukat megyünk, ha nem, maradunk. Mondanom sem kell, hogy csalódott voltam, hiszen hetek óta ezt az utazást vártam. Több dolgunk is volt, amit el akartunk intézni és fontos volt. Nagyon nem szerettem volna lemondani.

Bencének utoljára szombat délután volt hőemelkedése, Lili is vasárnap délutánra jobban lett. Így hétfőn neki indultunk. Mindenki jól volt, bár Bencének egész héten alig volt étvágya, alig evett. Lili hétfőn délutánra teljesen jókedvű lett, evett anyukám finom húsleveséből. Örültem, hogy ilyen gyorsan àtvészelte a dolgot.

Korai volt az öröm, kedd délelőtt folyt a könnye, meg az orra, gyanús volt, de hát gondoltam a betegséghez tartozik. Délután Zolival elmentünk shoppingolni, mire haza indultunk anyukám hívott, hogy nincs jól Lili. Nem tud felkelni, fájlalta a lábát. Megint lázas volt, ráadásul a szeme is piros lett. Hívtam korábbi doktornéninket, hogy legyen kedves fogadni minket.Így 1 óra múlva már nála kötöttünk ki. Kaptunk szemcseppet, meg egy adag gyógyszert. Én arra gondoltam, hogy a korábbi gyomorvírus után megnyerte Bence influenzájàt. A további két nap lázzal telt, sokat aludt, alig evett, ja és alig tudott lépni, úgy fàjt a lába 😞 Az azért segített a helyzeten, hogy szerdán érkezett a sógornőm is hozzánk, ez egy kicsit felvidította. Csütörtökre végre kicsit jobban lettem én is, így reggel futottunk egyet Zolival. Utána találkoztam egy barátosnémmal, jót csevegtünk. Délután pedig anyukám/Lili születésnapját ünnepeltük. Ami szintén kicsit felemás volt. Lili szinte végig feküdt, nem volt igazán jól, lázas volt. Aztán evett a tortából, amit anyukám sütött és egy csapásra meggyógyult :) utána megjött az étvágya is, péntektől már jobban volt. Pénteken Bence papàval ment úszni, ez már hagyományos programjuk, ha otthon vagyunk. Én leléptem egy shoppingolós barátnős találkozóra, délután pedig lebátorkodtunk a játszótérig. Akkor már napok óta nem voltak levegőn a gyerekek. A terveimmel ellentétben sajnos sehova nem jutottunk el közösen a héten.

Szombaton jöttünk haza, akkor már nagyon folyt Lili orra, csúnyán köhögött. Vasárnap látszott, hogy ebből nem lesz óvoda az elkövetkező napokban. Így szerdàig itthon volt. Szegénykém alig 2 hét alatt kihordott két betegséget, kemény csaj.

Nekem már Budapesten sem volt igazán jó kedvem, de a hazaérkezés után eluralkodott rajtam a depresszió, régen voltam ennyire rosszkedvű és elkeseredett. Napjaim teltek sírással. Nem igazán értettem, hisz a betegség ellenére eljutottunk haza, többé- kevésbé jól is telt. Valószínűleg valamilyen hormonális dolog állhat a háttérben. Most szedek mindenféle növényi vitamint, de az biztos, hogy egy vérvétel rám férne.

Csütörtök, pénteken elvittem Lilit oviba, de csak rövidebb napra. Szombaton kirándultunk, nagyon jó idő volt, ez volt az első alkalom, amikor Lili is lelkesen kirándult, sétált és nem volt nyavalygás, vegyél fel, nem jövök. Örültünk, jól éreztük magunkat.

Múlt hét szerdán volt Bence utolsó logopédiája. A korábbi szakértői véleménnyel ellentétben itt a logopédus hölgy azt mondta, hogy szerinte Bencének igenis van kis mértékű diszlexiája. Mondanom sem kell,hogy annyira unom már,hogy mindenki mást mond. Az előző logopédus hölgy, itt Bécsben, azt mondta, hogy képesség zavara van, ezután mentünk Győrbe. Ahol a doktornő beszédértési problémákkal foglalkozott, tény, hogy oda már régen vissza kellett volna mennünk kontrollra. Most van időpontunk márciusra, nagyon kíváncsi vagyok mit fog mondani. Az biztos, hogy Bencének továbbra is kellene, hogy foglalkozzon vele logopédus, ez a hölgy jó, én hiszek is ebben a módszerben amit ő alkalmaz, de valami iszonyat drága egy óra nála. A következő hónaptól én is dolgozom, lehet ki tudjuk gazdálkodni.
Csütörtökön moziban voltam, ahova korábban jártunk a német nyelvtanfolyammal, délelőtti vetítésre. Egyrészt a tanárnővel is akartam találkozni, beszélgetni egy kicsit, meg szükségem volt egy kis kimozdulásra,mert megkukulok itthon. Láthatóan örült nekem a tanárnő, kicsit beszélgettünk. A film is jó volt, a nehéz téma ellenére. Autista fiatalokról és az ő gondozóiról szólt, eredeti történet alapján. Próbálom majd magyarul megnèzni. Pénteken megint hoztam a formámat, éppen vásárlásból tértem haza, amikor liftből kiszállás közben kiesett a lakáskulcsom a kezemből, de hogy?! 🤦‍♀️ Pont a liftajtó résébe... és még véletlenül sem akad fönt sem egy kulcs, sem a kulcstartó, hirtelen odatettem a lábam, de már nem tudtam megmenteni. Beesett a liftaknàba. Ezen a ponton azt éreztem, hogy bekerültem egy burleszk filmbe, amiben én vagyok a főszereplő. Hogy abban a pillanatban, amikor kicsit felemelném a fejem, kihúznám a hàtam és azt mondom, oké, bassza meg az egész, nem hagyom magam lehúzni, akkor mindig történik valami ilyen. Nagy levegő... Bence van közelebb, az ő lakás kulcsát fogom kölcsönkérni, úgyhogy szépen elsétàltam az iskolához.

Szombaton Bence szinte egész nap a kis barátjáéknál volt, csajos napunk volt Lilivel, Zoli dolgozott. Vasárnap lustálkodtunk, nagy szél volt, csak délután mentünk le egy kis sétára.

Kedden jó idő volt, rászántam magam egy kis kirándulásra. Schönbrunnban voltam, sétáltam egy nagyot a parkban. Jót tett. Délután még kiflit is sütöttem. Ugyanis amióta tele vagyok idővel, szoktam hetente kétszer-háromszor kiflit, zsemlét, kenyeret sütni. Egyrészt tökre szeretem, ahogy életre kel a tészta, másrész jobban szeretem az itthonit, mint a boltit. Kedden volt Liliéknél farsang, amit már várt, ennek ellenére sírva kellett ott hagynom :( Valószínűleg azert, mert ilyenkor olyan rezgések vannak, amit Lili nehezen visel. A gyerekek zizik, mindenki fel van pörögve. De kérdeztem délután, nem volt gond, megnyugodott és jól érezte magát.
 
A hèten volt az évfordulója kiköltözésünknek, írok majd évértékelőt, de inkább majd csak 1-2 hét múlva.