Évértékelés

Zoli összefoglalója még átdolgozás alatt van, így az enyémmel kezdjük.

Általános dolgok: kezdjük a közlekedéssel, a tömegközlekedés tök jó, nem mondom, itt is van, hogy késik egy kicsit, vagy tömegnyomor van, de ez fordul elő ritkábban. Az esetek többségében zökkenőmentes, kényelmes. Autóval is teljesen más mint otthon, más a rezgése az egész városnak, nincs nyomulás, ledudálás. A zebránál nem kell attól tartani, hogy valaki nem figyel ránk, sőt, minket számtalanszor engednek át olyan helyen is, ahol nincs zebra, elsőbbségünk. Az utak tisztántartása is rendben van, a havat pikk-pakk tüntették el a járdákról. A legtöbb helyen kavicsokat szórnak le, hogy ne csússzon.

Ami jópofa apróság, hogy a bankokban van aprógyűjtő automata, mi hajlamosak vagyunk gyűjteni az aprót, aztán itt áll nagy kupacban. Beviszed magaddal, nem kell szétválogatni, egyszerűen beöntöd a gépbe, szétválogatja, megszámolja és beteszi a számládra. Szupi. 

Amit nagyon bírok, az a gyerekorvosi rendszer, mindkét rendelőben, ahova jártunk, vesznek vért - icipicit szúrják meg a gyerek ujját - vizelet vizsgálta, aminek 5-10 percen belül megvan az eredménye, így biztosabban kap a gyerek megfelelő kezelést. 

Lili/ovi:

Lili integrált oviba, annak egy vegyes csoportjába jár, vannak kisebbek, nagyobbak. Külön fejlesztést nem kap, de van gyógypedagógus óvó néni. Szeretik a gyerekek, a nevelők. Pont múlt héten mesélték, hogy a nagyobbak gondoskodnak róla, mosolyt csal mindenki arcára. Ilonával a magyar hölggyel is odavannak egymásért, sokat játszanak együtt. A dadusok is olyan szeretettel vannak felé, 5x köszönnek el, dobnak puszit egymásnak búcsúzáskor, olyan jó érzés. Lili jól érzi magát, gyorsan megszokta, az ottalvást is. Tud már néhány német kifejezést is, amik az oviban gyakran előfordulnak...evés, kézmosás, alvás, játék. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy 1 év alatt 2 helyen is be tudott illeszkedni, ügyesen elboldogul, pedig sokszor nem érti, hogy mit mondanak neki.

Bence/suli:

A sulival elégedettek vagyunk. Az osztályfőnök kedves, szimpatikus, Bence is szereti. Szimpi, hogy vannak programok, tavaly volt a reggeli nemzetek köszöntése, amikor mindennap más nyelven köszöntötték az érkezőket, karácsonykor a reggeli össznépi éneklések. Most éppen 8-10 témakörből lehetett választani, több héten keresztül, heti 1 napon összegyűjtik őket témakörök szerint és arról beszélgetnek, azt hiszem van főzös is, meg valamilyen mozgásos is. 

A Hort (napközi) szuper. Itt nem az iskolában van, egy külön épületbe kell átsétálni, 3 nevelő van, ő közöttük van elosztva az 5 korosztály.  Az előkészítősök és az elsősök vannak együtt, Bence ide tartozik. A tanév elején fennforgás volt a tanárukkal kapcsolatban, aki lett volna hirtelen elment, sokáig helyettesítés volt, sok váltással, aztán megkaptuk a jelenleg is levő hölgyet, Bence szereti, kedves. Itt is vannak külön programok, mennek moziba, múzeumba, jövő héten mennek húsvét kapcsán Schönbrunnhoz vásárba. Ja, és amit én nagyon szerettem, most a téli időszakban, hogy van torna termük is, ott minden délután lehet rohangálni, kidobósozni, focizni, de láttam már múltkor tornázni is őket. Aztán ahogy jön a jó idő, mennek ki a játszóra.   

Zoli/munka:

December óta csinálja Zoli autóval a munkát, ami nem hozta a hozzá fűzött reményeket, voltak jó napok, meg nagyon rosszak is. De összességében nem elegendő a megélhetésünkhöz. Egy véletlen találkozásnak, közös munkának köszönhetően ismerte meg Zoli azt a fiatalembert, akivel vállalkozásba kezdenek, ezt intézik, szervezik február óta, sok a teendő, sok a feszültség. De pár héten belül elindul a dolog és reményeink szerint egyenesbe kerül az életünk.

Zolinak nem okozott problémát a költözés, a váltás. Szeret itt lenni, jól ismeri a várost. De erről majd ír ő.

Én

Tavaly két hónapot jártam nyelvtanfolyamra, aztán nyári szünet jött, majd az új oviba szokás, rövid napok miatt nem volt erre lehetőségem. Most, hogy Lili maradhat kora délutánig, így már belefér, hogy újra tanuljak. Ebben a suliba, ritkábban, kevesebb órát járok. Amit írtam, az elején nem annyira jött be. Ahova korábban jártam penge hely volt, ezt annyira lassúnak és logikátlannak éreztem. Aztán kiderült csak azon múlik ki tartja az órát. Szerencsére a mostani hónapot már más tartja, így most szeretem. Sok mindent tudok, megértek már, de ez a beszéd dolog nem akar menni. 

A vasalást halasztjuk. Januárban eljutottam talán 1x, aztán a gyerekek betegek lettek, majd szünet jött, aztán már kezdődött a nyelvtanfolyam. Akkor már nehezebben is tudtam volna kivitelezni, ráadásul a hölgynek is a heti két szabadnapomból 1 lett volna jó. Egy szó, mint száz elég nyögvenyelős lett az összeszervezés, így abban maradtunk, hogy később, mikor túl vagyok a nyelvtanfolyamra járós időszakon újratárgyaljuk a dolgot. 

Lelkizés

Nézegettem mostanában a tavalyi képeket, az alig berendezett lakás, eszembe jutott, hogy menyire idegen volt minden. Ahhoz képest órási előrelépéseket tettünk. A lakásunk szépen be lett rendezve, lakályos, szeretjük. A környéken is otthonosan mozgunk, jó Zoli az egész városban :D De nemsokára itt a jó idő és folytatjuk a város felfedezését, sőt remélhetőleg a közeljövőben autónk is lesz, így a városon kívül is eljutunk majd. Szeretem, hogy a közelben minden van, 5 percen belül Spar, Billa, Penny, Lidl, Dm, papír-írószer bolt, pár perc alatt több tömegközlekedési eszközt is elérnük, amivel gyorsan bejutunk a városba, elérjük a metrot. Nem mondom, hogy a környékért oda vagyok, de csak azért, mert egy elég forgalmas útnál lakunk, most télen nem gond, de ahogy jön majd a jó idő, nagyon zajos lesz :(

A gyerekeken nem érezni, hogy honvágyuk lenne. Nem emlegetik. Bence ha vágyódik, akkor csak haverok Domi, Peti, meg családtagok után. Én vagyok, aki nehezebben találja a helyét, ami persze adódik, hogy nekem nincs fix programom, nem járok dolgozni, a nyelvet sem beszélem. De sokszor érzem, hogy nem ide tartozom. Hiányzik a félszavakból értés, a zajok. Továbbra is megnyugvással tölt el, ha a saját környezetben lehetek, ha hazamegyünk vagy átmegyünk Sopronba vásárolni és tudom mi mi, mit szeretünk, mit hol találok, látni kéne ilyenkor az arcomat :D 

Teljesen blőd ami írni fogok, de itt ha beszűrődnek a zajok, az is más, az emberek beszélgetése, nem az "enyém". Jó persze megvan az előnye is, mert így a hülyeség is kiszűrődik, másrészt vicces amikor a szomszédok veszekedéséből csak ennyit hallasz: hablabalba, majd emelet hangon a másik sibidisubidi. Semmi anyázás! :D

Szóval nálam összetettebb ez a dolog, mert nem mennék haza, nem vágyom kifejezetten vissza, de sok dolog hiányzik. Azt bizton állíthatom, hogy sokkal jobb a helyzet, mint tavaly év vége felé, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. 

Újabb izgalmas időszak elé nézünk, az új vállalkozás miatt, sok változással fog járni, de izgatottan várjuk.