Előtte/közben

Február utolsó hétvégéjén egy közeli parkban voltunk, amit teljesen véletlenül fedeztem fel, tóval, szép kilátással. (Otto Benesch park) Nagyon nagy terület, nem is kifejezetten parknak mondanám, inkább kiserdő jellegű.

Lili március első hetében megint itthon volt, náthás lett, köhögött, aztán az orra is beindult. Szerdától Zoli is itthon volt, nem volt jól a gyomra, pihent pár napot. Így legalább én nem voltam szobafogságra utalva, mehettem futni. Szombaton volt utoljára a másik boltban dolgozni Zoli. Szerette, sokkal nyugisabb volt, kevesebb munkával, a kollégák, főnök is megkedvelték, mondták neki, ha bármikor segítségre van szüksége fordulhat hozzájuk.

Következő hétre szabit kapott, mivel 16-án kezdődött az új üzlet bepakolása, az volt kilátásban, hogy reggeltől estig fog dolgozni a nyitásig. Sok programot terveztünk, hétfőn a Mariahilfer Strassen csavarogtunk, shoppingoltunk kicsit. Kedd délelőtt tartottuk az előző héten elmaradt találkozót a down klubunkkal. Most Zoli is jött, még csak az egyik anyukával találkozott, a többiekkel nem. Csevegtünk, ekkor már benne volt a levegőben a vírus téma, akkor Tirolban már voltak intézkedések. Délután apa ment Lilivel logopédushoz, mi meg Bencével az állomásra Mama elé. 1 hónapja megbeszéltük, hogy mikor Zoli szabin lesz jön, együtt is terveztünk programozni, gyerekek nélkül, meg hogy Zolival kettesben kiszabaduljunk.
Szerdán már beárnyékolta anyukám itt létén, hogy elkezdtek intézkedéseket bevezetni, a határokon ellenőrzés, iskolák bezárása következő szerdától. Mi szerdán ráadásul Győrben voltunk Bence vizsgálta miatt. Erről most nem írnék részletesen, nem volt új info, kaptunk feladatokat további gyakorlásra. Csütörtökön aztán az oviban is felmerült a kérdés, mikortól tudjuk otthon tartani a gyereket. Aznap még elvittük mamát abba a parkba, ahol mi még ősszel voltunk (Türkenschanpark) nyílnak a virágok, aznap gyönyörű napsütéses idő volt, sétáltunk, kávéztunk egyet. Nagyon jó volt. Közben folyamatosan változtak az dolgok. Persze aznap hívta Zolit a főnöke, hogy másnap mehettünk volna be szerződést aláírni, hétfőn kezdhettem volna dolgozni. Mondanom sem kell mekkora érvágás ez, amikor hetek óta arra várok, mikor szabaduljak itthonról, kezdhettem volna végre itt a pályafutásomat. Az élet furcsa fricskái

Pénteken aztán kitört a pánik. Úgy volt, hogy Lili aznap már csak ebédig lesz bent, mentünk volna beszélgetésre az oviba, hogy hogy áll, mit tud. De aztán az le lett mondva. Mi kiugrottunk a Decathlonba, Bence bringájához kellett új gumi, mire hazaértünk a boltokban már pánik hangulat uralkodott. Bejelentették, hogy hétfőtől bezárnak az üzletek, csak élelmiszer, drogéria, patika, bank, posta lehet nyitva, na meg az éttermek, kávézók 15-ig. Már azokat a dolgokat, amik hétvégére kellettek volna is alig kaptam. Hétvégén módosították az iskolák bezárását szerdáról hétfőre. Szombaton még játszótereztünk egyet, vasárnap már csak a fiúk mentek le gördeszkázni. Hideg is volt, meg akkor már mondták, hogy ne pezsegjünk lent. Mama szerencsére haza jutott gond nélkül, volt ugyan ellenőrzés, de nem volt emiatt fennakadás. Örültünk azért, hogy itt volt, ki tudja mikor tudunk legközelebb találkozni 😕

Mivel Zoli hétfőtől dolgozott, ezért Bencével azt beszéltem meg, hogy reggel én egyedül elmegyek bevásárolni. Addig maradnak egyedül Lilivel, aztán ő megy el a suliba a feladatokért, amit összeállított a tanár nénijük. Akkor alig volt hús a boltban, tészta, rizs semmi, de a leglényegesebbeket meg tudtam venni. Bence is gyorsan végzett, 3 hétre előre megkapta a plánt, amibe szerepel napi lebontásban mit kell tanulnia, nem sok, én inkább csak szinten tartásnak érzem, legalábbis az első hét után. De nagyon nehéz vele itthon. Hiába lett vele megbeszélve miért van ez, mi a feladata, mit várunk tőle, kértük a türelmét, folytonos ellenkezésbe ütközöm, sóhajtozik, alkudozik. És nem csak a tanulásban, a mozgásban, mindenben. Halálosan fárasztó.

Ha jól emlékszem aznap rendelték el, hogy a sportpályákra, játszókra sem lehet bemenni és a vendéglátó egységek mind bezárnak. Pár nap alatt több ezer munkanélküli lett.

Kedden Zolinak nem kellett bemennie, bár aznap elég hűvös, borús idő volt, de úgy voltunk vele, hogy mivel csak akkor van lehetőségünk normálisan kimozdulni, ha Zoli van, így megyünk fel Kahlenbergre. Sétáltunk egy nagyot. Szerdától fel vagyok iratkozva minden gyerek és felnőtt tornára/edzésre. Olyan izomlázam van már. Tornázunk a gyerekekkel, tornázom Rubint Rékára, nemrég találtam rá egyik másik csajra, ő Hiit edzést tart. Próbáljuk tartani a napi rendet, de. tanulás, torna, majd lazulás, Bencének du. is még egy kis tanulás. Mindez háztartás, Lili fejlesztése, szórakoztatása mellett nem egyszerű, estére készen vagyok.

Csütörtök voltunk lent a gyerekekkel 15 percre, hogy egy picit legyenek levegőn, napfényen. Fél életemet adnám egy kertért vagy legalább egy erkélyért. Lili mindennap elmondja, hogy menjünk játszóra. Egyébként ő egész jól bírja itthon, eljátszik egyedül ha kell, persze szétpakol mindent, de ez a legkevesebb.

Gondolom nem vagyok vele egyedül legtöbbször azt sem tudom milyen nap van, hihetetlen, hogy még csak 1 hete hogy anyu itt volt. Annyira távolinak tűnik.

Pénteken Zoli korábban ért haza, amúgy is mennem kellett dm-be, előtte kocogtam egy 15 percet, pólóban, annyira jó volt a napon kint lenni. Aztán még Zolival is edzettünk egyet. Eddig azt gondoltam nagyon sok plusz kilóval fogok kijönni ebből a dologból, most már nem, a napi 2 edzés simán megvan, plusz a gyerekekkel a torna, labdázás, szivacslabdatenisz, kinectezés... 💪👙

Szombaton megjött hozzánk a lehűlés, vasárnap már a hó szállingózott 🤦‍♀️ annyiból jó, hogy így kevésbé vágyunk majd ki. Meg talán a többi ember is. Mert hogy itt is vannak bőven "szabályszegők" Duna parton, parkokban lébecolnak, a rendőrség tartja a rendet, szabják ki a büntetéseket. Több száz/ezer euros büntetések vannak.

Ja, nálunk a hét közepe felé visszaállt a rend a boltban, tésztán, rizsen kívül minden van, wc papír is 😉 mondjuk én 1 boltba járok, ahol tudom, hogy a legnagyobb a hús választék. Ott minden van amire szükségünk van. Hét elején ez a dolog még nagyon nyomasztott, nincs lehetőségem több boltot végig járni, meg amúgy se mennék. Ahova megyek, ott ami van, az van... még jó, hogy januárban neki kezdtem a pékárú sütésnek 😊

Én amennyire rosszul voltam az elmúlt időszakban, teljesen összeszedett vagyok. Persze időnként megőszülök a gyerekektől, meg néha elkap engem is a félelem, mi lesz ha elkapjuk, de főleg azon szoktam aggódni, meddig tart és milyen hatása lesz ennek a vírusnak. Zoliék most indítják a boltot, ami főleg az átmenő forgalomból él, ami most nincs. Ott lesz az emberek között napi szinten, persze ő nincs kifejezetten kapcsolatban az emberekkel, de csak ott vannak körülötte, féltem. Az viszont pozitívum, hogy az ő munkája az, amire most minden körülmények között szükség van. Másrészt ismét megkérdőjeleződik az én sorsom is...

De hagyjuk is ezt most, mindig azt mondom, hogy az adott napot éljük túl, aztán meglátjuk hogyan tovább. Mindenkinek kitartás, vigyázzatok Magatokra!