Az első igazi hét
Az első reggel, hogy Lilivel kettesben indulunk az oviba, az útvonal megvan fejben, mégis nyugtalan vagyok. Simán odaérünk, aztán vissza haza. Zolival vásárlás, főzés, majd indulhatok is vissza Liliért. A metróban minden megállónál van lift, úgy néz ki Lilivel az út, hogy busszal kell menni pár megállót, aztán az U4 metróval, majd átszállás az U1-re 1 megállóra, majd kis séta. Semmi bonyoldalom egyébként, ha csak nem módosítok, odafele kicsit sikerült elkavarodnom az aluljáróban, mondom nem megyek lifttel, aham na a legtávolabbi kijáraton sikerült felmennem, kellett egy kis idő mire beazonosítottam magam hol is vagyok. Zita azt mondta Lili jól érezte magát, már kint a játszón sem volt elkenődve, ebédelt is. Éljen, éljen. Zoli du. már elmegy tekerni, dolgozni is kéne... Bence délutánra már kifejezetten fullad, olyan nehezen veszi a levegőt, hogy a szívroham kerülget. Többször befújunk, olvasom a netet a kakukkfű elvileg hörgőtágító, van is itthon, azt is kap. Éjszaka is figyelem, hogy veszi a levegőt, aggódom érte.
Kedd reggel, Lili ébredés óta köhög, Bence alvás közben is nehezen lélegzik, rendkívüli szabadanapot rendelünk el. Zoli megy ügyintézni a napközit, meg betegbiztosítást. Bence a szabi hallatára láthatóan megkönnyebbül. Elhatározzuk, hogy kihasználjuk, hogy itthon a banda, elmegyünk tavaszi ruhákat venni. Bebuszozunk a Mariahilfer strassere, H&M és Deichamann a terv, sikerül is megvalósítani, de közben egy fánkozást, kávézést be kellett iktatnunk, a végére el is fárad mindenki. Délután Zoli dolgozik, mindkét gyereknek beindul az orra, Lilinél inkább megfázásnak tűnik a dolog, Bencénél nem tudom eldönteni, lehet, hogy asztma és a szombati kivetkőzés eredményeképpen meghűlés is. Este lefekvés előtt eltörik az orrszívó....ezt hogy, vagy miért?!?!? Így szerdán is itthon marad mindenki, nincsenek nagy terveink, elsétálunk boltba, meg patikába, ahol majdnem szívszélütés kapok a 34.90 euros orrszívó áron.
Csütörtökön Bence már megy suliba, nem szeretnénk, ha nagyon kiesne, a még amúgy sem megszokott rendszerből. Lili itthon marad, Zoli komódot szerel, várjuk a kazánost. Jön, helyreteszi, kitakarítja, kiderül a termosztát nincs is bekötve...édesjóistenem...végülis ő csak a 4. aki buherálja 1 hét alatt. Majd megint jön valaki. Itt már csak nevetünk. Kész az egyik komód, enyém a lehetőség, hogy elhelyezhetem benne a ruháimat, jipppi. Lili ágyához felkerülnek a fali matricák, a gyerekek szobája kész (sóhaj). Bence elalvásnál nyugtalan, mondja, hogy nem érzi jól magát a suliban - ami várható volt, ki is jött rajta -nem érti őket, ő sem tudja mondani, amit szeretne. Bátorítjuk, nyugtatjuk, tudjuk, hogy nem könnyű neki.
Pénteken Bebe suliba, mi terveink szerint az utolsó körre az Ikeába, szükségünk van még a konyhába egy polcra, nekünk akasztós szekrényre, dohányzóasztalra, és a fürdőszobába is kell szekrény. Elindulunk, a kocsin kerékbilincs, neeee már, de tényleg! Mivel külföldi rendszámmal vagyunk, 2 óránként parkolójegyet kell kirakni, egyszer már megcsúsztunk, a másodiknál kerékbilincs jár... Zoli mehet a központba, befizetni, utána jönnek ki leszedni....ugrott a délelőtti program. Mindegy, ha végez Bence elmegyünk együtt, muszáj ma mennünk, Zoli szombaton viszi haza a kocsit eladni. Mivel minden közel van, nem ismerjük a várost, Zoli egész nap teker, amúgy sem lenne kihasználva, azért, hogy itt álljon meg luxus lenne fenntartani, így érzékeny búcsút kell vennünk tőle. Bencét felvesszük, reméljük örül a váratlan programnak, hot-dogozhat, fagyizhat...nem különösebben :( Lili útközben elalszik, szuper legalább vele nem lesz gond. Odaérünk, eszünk, aztán vásárolhatunk. Ühüm, Bence kiszálláskor rácsapja az ujjára a kocsiajtót, sír, zokog, Lili persze felkel, édesjóistenem. Alig lehet megnyugtatni, kapunk az elsősegélyhelyen jeget, persze haza akar menni, szép kilátások. Eszünk, aztán nagynehezen elindulunk. Egész jól megy a dolog, dohányzóasztal kinézve, aztán polcos szekrény a konyhába. Itt már kezdődik a nyüglődés, Bence a bevásárlókocsin fetreng, Lili is kezd zizzeni. Még az akasztós szekrényt kinézzük, veszünk ágytakartót, párnákat, de a fürdőszoba részlegen már meg sem állunk. Még várni kell a bútor kiadásnál is, és még vásárolnunk is kell. Lili pillanatok alatt el is alszik a kocsiban, így a boltba már csak egyedül megyek be. Elég sokat ténfergek mire nagyjából megtalálok mindent. Estére vendégünk is lesz, egy ismerősünk kisfia jön hozzánk egy napra. Mikor mennek érte a fiúk Zolit megkérem, hogy ugorjon be még boltba, hogy amit kifelejtettem azt beszerezze, meg hozzon valami alkoholt.
Szombat reggel jön a net szerelő, rég vártam/vártunk ennyire valakit :D Van tv műsor, van net, teljes a boldogság. Délelőttre még egy játszózást beiktatunk. Fiúk jól eljátszanak, sokat nevetnek, jól telik a nap. Zoli megy haza, viszi a kocsit. Próbálom nem túl érzelegni, de nem megy. Csinálunk néhány képet, délután még lemegyek egyedül kipakolni, beülök kicsit, tudtam, hogy utálni fogom, hogy meg kell válnunk tőle, így is van. Pityergek kicsit. Ez az autó több volt nekünk, mint egy autó, egy életérzés. Annyi utazás, nyaralás, élmény kapcsolódik hozzá, hogy nagyon nehéz szívvel válunk meg tőle. No, de majd lesz másik, szebb, jobb :) Rita jön Martinért, még csevegünk, koccintunk a névnapra, nőnapra.
A vasárnap nyugisan telik, nincs kedvem kimozdulni, így itthon játszunk, lecke írás, 13 óra körül ér haza Zoli. Neki sem volt könnyű megválni a kocsitól. Du. még felfedezzünk egy közeli játszót, Lili végre tud hintázni, de hűvös van, nem maradunk sokáig.
Kedd reggel, Lili ébredés óta köhög, Bence alvás közben is nehezen lélegzik, rendkívüli szabadanapot rendelünk el. Zoli megy ügyintézni a napközit, meg betegbiztosítást. Bence a szabi hallatára láthatóan megkönnyebbül. Elhatározzuk, hogy kihasználjuk, hogy itthon a banda, elmegyünk tavaszi ruhákat venni. Bebuszozunk a Mariahilfer strassere, H&M és Deichamann a terv, sikerül is megvalósítani, de közben egy fánkozást, kávézést be kellett iktatnunk, a végére el is fárad mindenki. Délután Zoli dolgozik, mindkét gyereknek beindul az orra, Lilinél inkább megfázásnak tűnik a dolog, Bencénél nem tudom eldönteni, lehet, hogy asztma és a szombati kivetkőzés eredményeképpen meghűlés is. Este lefekvés előtt eltörik az orrszívó....ezt hogy, vagy miért?!?!? Így szerdán is itthon marad mindenki, nincsenek nagy terveink, elsétálunk boltba, meg patikába, ahol majdnem szívszélütés kapok a 34.90 euros orrszívó áron.
Csütörtökön Bence már megy suliba, nem szeretnénk, ha nagyon kiesne, a még amúgy sem megszokott rendszerből. Lili itthon marad, Zoli komódot szerel, várjuk a kazánost. Jön, helyreteszi, kitakarítja, kiderül a termosztát nincs is bekötve...édesjóistenem...végülis ő csak a 4. aki buherálja 1 hét alatt. Majd megint jön valaki. Itt már csak nevetünk. Kész az egyik komód, enyém a lehetőség, hogy elhelyezhetem benne a ruháimat, jipppi. Lili ágyához felkerülnek a fali matricák, a gyerekek szobája kész (sóhaj). Bence elalvásnál nyugtalan, mondja, hogy nem érzi jól magát a suliban - ami várható volt, ki is jött rajta -nem érti őket, ő sem tudja mondani, amit szeretne. Bátorítjuk, nyugtatjuk, tudjuk, hogy nem könnyű neki.
Pénteken Bebe suliba, mi terveink szerint az utolsó körre az Ikeába, szükségünk van még a konyhába egy polcra, nekünk akasztós szekrényre, dohányzóasztalra, és a fürdőszobába is kell szekrény. Elindulunk, a kocsin kerékbilincs, neeee már, de tényleg! Mivel külföldi rendszámmal vagyunk, 2 óránként parkolójegyet kell kirakni, egyszer már megcsúsztunk, a másodiknál kerékbilincs jár... Zoli mehet a központba, befizetni, utána jönnek ki leszedni....ugrott a délelőtti program. Mindegy, ha végez Bence elmegyünk együtt, muszáj ma mennünk, Zoli szombaton viszi haza a kocsit eladni. Mivel minden közel van, nem ismerjük a várost, Zoli egész nap teker, amúgy sem lenne kihasználva, azért, hogy itt álljon meg luxus lenne fenntartani, így érzékeny búcsút kell vennünk tőle. Bencét felvesszük, reméljük örül a váratlan programnak, hot-dogozhat, fagyizhat...nem különösebben :( Lili útközben elalszik, szuper legalább vele nem lesz gond. Odaérünk, eszünk, aztán vásárolhatunk. Ühüm, Bence kiszálláskor rácsapja az ujjára a kocsiajtót, sír, zokog, Lili persze felkel, édesjóistenem. Alig lehet megnyugtatni, kapunk az elsősegélyhelyen jeget, persze haza akar menni, szép kilátások. Eszünk, aztán nagynehezen elindulunk. Egész jól megy a dolog, dohányzóasztal kinézve, aztán polcos szekrény a konyhába. Itt már kezdődik a nyüglődés, Bence a bevásárlókocsin fetreng, Lili is kezd zizzeni. Még az akasztós szekrényt kinézzük, veszünk ágytakartót, párnákat, de a fürdőszoba részlegen már meg sem állunk. Még várni kell a bútor kiadásnál is, és még vásárolnunk is kell. Lili pillanatok alatt el is alszik a kocsiban, így a boltba már csak egyedül megyek be. Elég sokat ténfergek mire nagyjából megtalálok mindent. Estére vendégünk is lesz, egy ismerősünk kisfia jön hozzánk egy napra. Mikor mennek érte a fiúk Zolit megkérem, hogy ugorjon be még boltba, hogy amit kifelejtettem azt beszerezze, meg hozzon valami alkoholt.
Szombat reggel jön a net szerelő, rég vártam/vártunk ennyire valakit :D Van tv műsor, van net, teljes a boldogság. Délelőttre még egy játszózást beiktatunk. Fiúk jól eljátszanak, sokat nevetnek, jól telik a nap. Zoli megy haza, viszi a kocsit. Próbálom nem túl érzelegni, de nem megy. Csinálunk néhány képet, délután még lemegyek egyedül kipakolni, beülök kicsit, tudtam, hogy utálni fogom, hogy meg kell válnunk tőle, így is van. Pityergek kicsit. Ez az autó több volt nekünk, mint egy autó, egy életérzés. Annyi utazás, nyaralás, élmény kapcsolódik hozzá, hogy nagyon nehéz szívvel válunk meg tőle. No, de majd lesz másik, szebb, jobb :) Rita jön Martinért, még csevegünk, koccintunk a névnapra, nőnapra.
A vasárnap nyugisan telik, nincs kedvem kimozdulni, így itthon játszunk, lecke írás, 13 óra körül ér haza Zoli. Neki sem volt könnyű megválni a kocsitól. Du. még felfedezzünk egy közeli játszót, Lili végre tud hintázni, de hűvös van, nem maradunk sokáig.