Egy jó hét     

Hétfő, bár Lili még köhög, az orrát is fújni kell, de nem maradhat tovább itthon. Reggel, a buszra szálláskor Lili nem ült a babakocsiban, kicsit ügyetlenkedtem, mert 3 babakocsi is állt bent, segítségemre egy magyar csaj sietett, aki 2 kisgyerekkel szintén oviba igyekszik :) Az oviban van kis pityergés, de nem vészes. Nekem a szokásos, rohanós. Haza, pakolás, blog írás, Bence átkísérés, vásárlás, Liliért vissza. A du. eseménytelen, Zoli jó fáradtan ér haza, vmi hegyre küldték fel egy csomaggal, ahol már tolnia kellett a bringát, olyan meredek volt.

Kedd, szintén nem túl eseménydús, de azért volt benne kis izgalom. Reggel megint találkozunk a tegnapi magyar csapattal. Én futom köreimet, drogéria, takarítás, megyek Bencéért, várom, nem jön. Az lett vele megbeszélve, hogy a kedd az utolsó nap, hogy átkísérem. Várom, gyanús, már ki szoktak jönni, osztálytársait láttam, de akik nem járnak vallási órára, máskor jönnek ki, mert addig egy elsős osztályban vannak. Bekukucskálok a termükhöz, nincs ott a cucca. Itt ver némileg a víz, átsétálok a napközibe, édesdrágám ott csocsózik. Megkönnyebbülök, de azért rápirítok, hogy ha már megbeszéltük, megvárhatott volna...kiderül, hogy korábban engedték ki őket. Volt is egy kis kavarodás, mert még a napközis tanár néni sem volt ott, Lion meg elkezdte Bencét ide-oda sétáltatni, gondolom ő is megszeppent. Tisztáztuk Bencével, ilyen esetben mit kell tenni. A közjátéknak köszönhetően sietősen indulok neki, mert futni akartam mielőtt Lilit felveszem. Fél órám marad, de elég is. Lilit megint alig tudom elaltatni, én nem tudom, hogy csinálják, hogy ebéd után nem akar aludni, aztán persze 16-17 óra körül meg majd leragad a szeme.

A várva várt szerda, Bence nem ment suliba, a többiek moziba mentek, ő nem szeretett volna, így lebeszéltük a tanár nénivel, hogy itthon maradhasson. Így kettesben töltjük a napot. Lilit elvisszük oviba, aztán átsétálunk a Práterhez, még éppen csak ébredezik, aztán megyünk a parkba, a rollerpályához. Megnézzük a deszkás nagyfiúkat, Bence is gurul egy párat a lankásabb lejtőkön. Aztán lepiknikezünk, adunk a diétámnak némi chip-szel, na de ennyi kell. Napfürdőzünk, beszélgetünk. Bence kiszúr egy trambulit, megyünk ugrálunk egyet. :D Aztán még kipróbál egy kisautót, egy markolót és még egy jégkrémet is benyom (jobb, mint a gyereknap). Megnézzük a kis tavat, amit múltkor futáskor láttam, aztán felfedezünk még egy játszót, de már kezdünk fáradni. Még visszakanyaroduk a Práterbe, megnézzük alulnézetből azt a baromi magas körhintát, nem is értem, hogy mernek erre emberek felülni, pár lánc tartja..nézelődünk, már rengetegen vannak, főleg az éttermekben, szuper idő van, mindenki élvezi a napsütést, száll a csülök illat. Megyünk még a boltba, aztán felvesszük hugit. Mire hazaérünk én speciel hulla fáradt vagyok, Bence bírja. Régen volt alkalmunk csak kettesben lenni, nagyon jó volt, meg is egyeztünk, hogy amikor lesznek egynapos szünetei, akkor ilyen progikat fogunk szervezni. Erről jut eszembe, Bencének húsvét előtti héten már tavaszi szünet lesz, megyünk is haza látogatóba, ami én nagyon várok, jó lesz találkozni az otthoniakkal, kis pesti levegőt szívni, nem mellékesen az esküvői ruha próbáim is most lesznek, amit izgatottan várok!

Csütörtökön is jó nap elé nézünk. Zolival együtt visszük Lilit, onnan megyünk tovább, leadunk egy csomagot, amit Zoli előző nap délután már nem tudott kézbesíteni, aztán nyakunkba vesszük a várost, bemegyünk az I. kerületbe turistáskodni. A Herrengasse megállótól sétálunk. Michaelerplatz-Stephansplatz-Schwedenplatz az útvonal. Tipikus turista csalogató, neves boltokkal, kávézókkal, éttermekkel, gyönyörű épületekkel. Dél körül felfüggesztjük a programot, vissza a hétköznapokba, muszáj vásárolni mielőtt megyek Liliért, így elindulunk haza. Bevásárolunk, Zoli hoz gyrost, gyors ebéd, és mehetek is Liliért. Zoli megy az albérlethez, átveszik tőle, a maradék cuccát is elhozza. Lili jókedvű mikor odaérek érte, de látszik, hogy fáradt. Hazafelé felvesszük Bencét, belőle is sokat kivett a nap, a délelőtti sétától én is kellőképpen fáradt vagyok, így korán zárjuk a napot, 20 órakor alszanak a fiatalok.

Péntek, takarítás, főzés, aztán Lili előtt futás. Már a szél is meleg, nagyon jó idő van, jól is megy a futi, kicsit tovább is jutok, mint eddig. Aztán Lilivel haza, Bencét összeszedjük a játszóról. Zoli is korán ér haza, megbeszéljük, hogy egy fagyizás még belefér a napba. Elindulunk, de Lili felveteti magát, látszik, hogy fáradt, fagyit sem ér, el is alszik Zoli ölében. Azt hisszük, hogy csak amiatt ilyen álmos, mert nem aludt du., aztán kb. 1 óra alvás után sírva kel, hány. Óóóó, remélem nem vírus. Még párszor sír, de szerencsére nem hány sokat, az éjszaka nyugisan telik. Valószínűleg csak vmi ovis kajával nem volt jóban Lili pocakja.

Szombat. Lili szerencsére jól van, bár nincs nagy étvágya. Mama jön hozzánk látogatóba, megyünk elé az állomásra. Beugrunk az ott lévő Sparba is, az a választék.... a húspult, a halas, az édességekről nem is beszélve. Nem olcsó, de azért időnként beugrok majd némi ínyencségért :D Mama egészségügyi kihívásokkal küzd, így nem tervezünk nagy programot. Elmegyünk Bence sulijához, megmutatjuk a játszót. A délután jól telik, tudunk beszélgetni, gofrit sütök, mamáék játszanak. El is szalad gyorsan a nap, visszakísérjük mamát a pályaudvarra. Azt beszéltük este Zolival, hogy ez a hét, ez a nap volt az első, hogy igazán otthonosan éreztük magunkat, amihez hozzájárult mama jelenléte is.

Vasárnap. Egy bécsi programajánló odalon találtam egy szépséges parkot. Setagaya park. Cseresznyefák, magnóliák, oh nekem ezt látnom kell. Mivel tömegközlekedéssel messze van, így jön az ötlet, hogy a már korábban látott Drive now szolgáltatást kipróbáljuk. Regisztráció után, a város különböző pontján fellelhető autók bármelyikébe bepattanhat az ember, egész jutányos áron. Nem kell tankolni, parkolást fizetni, és nem mellékesen jó kis kocsikat lehet kipróbálni. Odafele egy Mini cabriot választunk, adunk az életérzésnek. Jópofa, mert nem ültünk még kabrióban, na de hosszútávon nem kellene. Hátul hüvős is van, sok hely sincs, de nekem tetszik, hogy látom a várost, az épületeket. A park csodás, szerintem több magyar van, mint az összes többi nemzetiség, úton, útfélen magyar szót hallunk. Nem nagy a park, van egy kis teaház, de sajnos üzemen kívül, csörgedező vízesés, csodásan virágzó fák. Bence persze unja, de ez ma kivételesen az én programom. Imádtam. Hazafelé másik autót választunk, egy x1 BMW-vel jövünk haza.

Nem sokkal hazaérkezésünk után Lilit fektetem, érzem, hogy húz az ágy, előbb alszom, mint ő. Alig bírok felkelni, érzem fáj a torkom, nem jó a közérzetem. Főzök egy teát, megiszom a felét na és itt kezdődik az egész délutános émelygésem, fekszem egész délután, ragad le a szemem, ahogy iszom egy kortyot liftezik a gyomrom. Estére kicsit jobb, fel is kelek, de hamar elfáradok, elkezd fájni a fejem, na inkább vissza az ágyba. Apa intézi a gyerekeket.