Az elmúlt két hét

Az elmúlt két hétről egy poszt lesz most, nem volt annyi esemény, hogy külön írjak. Az esküvő utáni hétfőn már érezni lehetett, hogy a gyerekekben is bújkál valami kórság, Bence borzasztóan rosszul aludt éjszakánként, és meglepő módon Lili is. Hétfőn már kezdődött a taknyosodás, és sajnos Lilinél rosszabb is lett a helyzet, ahogy teltek a napok. Keddtől mentünk le vidékre sógornőmékhez, nem akartunk lemondani, mindenki várta már és akkor még az orrfolyáson kívül más gond nem volt. Vagyis de, Lilinek valami nagyon kicsapta a lábhajlatát, és környékét, kentünk neki ezerrel, de látszott, hogy fáj neki. Aztán csütörtök környékére már köhögött is, valószínűleg a torka is fájt, mert napokig alig evett, úgy kellett könyörögni, hogy igyon. Ez sajnos beárnyékolta az ottlétünket, de ezt leszámítva, azért jól éreztük magunkat. Szerencsére akkor még nem volt forróság, volt sütögetés, focizás, vízipisztolyozás, fagyizás és persze Era (Zoli testvére) nyúzása ezerrel, főleg Bence részéről. Szombaton jöttünk haza, sajnos a kocsiút alatt - mint később kiderült - nekem sok volt a légkondi, estére már fájt a torkom újra, vasárnap, hétfőn nyelni is alig bírtam :( Zoli utazott vissza Bécsbe hétfőn, neki egy időre vége a szabinak. Az eredeti elképzelés az volt, hogy aug. elején együtt megyünk vissza, és már nem is jövünk, viszont kaptunk aug. közepére egy ajándékot, amihez szükséges a jelenlétünk, úgy döntöttem, akkor viszont mi nem utazgatunk, amúgy sem tudom mit kezdenénk magunkkal Bécsben, hisz nem ismerek még annyi gyerekszórakoztató helyet, ráadásul ott légkondink sincs, így az elmúlt hét után az mondom, mindenképp jó ötlet volt itt maradni. Szóval, Bence hétfőtől ment oviba, Lili nem, mivel még betegeskedett. Ő még 2 napot itthon töltött, de aztán mivel már jobban is volt, és nekem is volt leszervezett programom, így szerdán már ő is ment. Durvák voltak a délutáni haza jövetelek, kocsi hiányában. Szerencsére 3 nap tudott hozni, vinni minket apukám, de a többin busszal kellett megoldanunk. Odafele még van egy jó kis buszjárat, amivel gyorsan megközelíhető az ovi, na de visszafele. Egy jó 20 perces séta, Lilinek még hagyján, ő babakocsiban nyomta, de Bence rendesen kimelegedett, főtt a feje szegénykémnek, így minden hazaúton egy fagyizást be is iktattunk. Na, szóval szerda. Barátnőzős születésnapom. Végül inkább vásárlós lett, de azért egy kis csevegésre is maradt idő. Csütörtök ügyintézős, mentem a kormányablakba átneveződni. Így 9 év és 2 óra ügyintézés után Havasi Ildikó vagyok! Péntek, egy másik régi barátommal találkozom, ők is külföndön élnek, szerencse, hogy úgy alakult, hogy ő is itthon van, amikor én is. Beszélgetünk egy jót, kinek hogy alakulnak a dolgai. Délutánra szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Meghívóink elkényeztetnek minket, hoznak visznek kocsival, amiért örök hála, lehet félúton elolvadtunk volna a gyerekekkel. A délután szuperül telik, fürdés, finom vacsora, torta. Ismét nagyon jól éreztük magunkat! Szombaton mindenki egész későn kel, lakótársunknak, Gabinak is hosszúra nyúlt az éjszaka, így próbálom hagyni pihenni, lemegyünk játszózni, piacozni. Szerencsére egy fokkal jobb a helyzet, nincs akkora hőség. Délután még átugrik bátyám egy kis Bence szórakoztatásra, aztán itthon nyugisan telik a nap további része. Mára sem volt semmi extra tervünk, kicsit voltunk lent, aztán várom, hogy jöjjön a kevésbé meleg és jövő héten tudjuk a lehetőségeinkhez képest jönni-menni. Gondolkoztam, hogy most írjak-e arról, hogy hogyan is élem/éljük meg a mostani, hosszabb itthon létet, de arra jutottam, hogy inkább majd ha hazamentünk.