A várva várt időpont

Hetek óta vártuk, hogy mikor lesz meg végre az időpont, amikor megyünk. A hét elején voltunk kint Bécsben, Bencével egy hivatalba kellett bemennünk, akik eldöntötték suli vagy előkészítő. Számunkra nem volt kérdés, hiszen nem beszél németül, hogy kezdene így neki az iskolának, Zoli "meggyőzte" erről a hölgyet is. :) Már a következő nap mehettünk volna be az igazgatóhoz, kapta volna az óra rendjét és kezdhette volna a tanulást. De a mi terveinkben nem ez szerepelt, sem ott a lakás, sem itt a dolgaink nem állnak úgy, hogy ez kivitelezhető lenne, meg amíg Lilivel kapcsolatban nem volt infók kértük egy kis haladékot.

Lilit kapcsán az intergrációért felelős úrral volt elbeszélgetés. Szeptembertől biztosítva is van a helye, egy intergált oviban, no de addig?! Kindergartenben nem volt hely, bár az úr szerint oda nem is vesznek be sajátos nevelésű igényű (sni-s) gyerkőcöt. Viszont van Montessori ovi, magyar vezető hölggyel, bingóó. Zoli találkozott vele, beszélgetés, nyitott a dologra, jippi. Bár újabb körünk lesz, mert ki kell mennünk Lilivel, hogy a hölgy is megnézze, no meg Lili is magának a helyet. :) Ezen ne múljon, megyünk.

De a lényeg!! Mivel Bence már bekerült a nyilvántartásba, nem lehet sokáig húzni a dolgot, így neki március 1-én jelenése van. Azaz, február 27-én kezdetét veszi a kaland.

És persze a benyomások. Mindekét helyen kedvesek és segítőkészek voltak velünk. Amihez persze hozzájárult, hogy Zoli beszéli a nyelvet, na meg a személyiségünk is :) de kellemes tapasztalatokkal tértünk haza a rövid kiruccanásról. Az úr, aki Lilit helyéről döntött, mondta, hogy mennyire látszik rajta a korai fejlesztés jótékony hatása. (Amiért nem győzünk hálásak lenni a Down Alapítvány Korai Fejlesztőjében dolgozó szakembereknek, legfőképpen Dórinak, aki odaadó és szeretetteljes munkájával csodákra képes)

Tehát a költözésig van másfél hetünk és persze ezer dolgunk, szervezés, pakolás, bejelenetés... és búcsúzás....